Amikor pedig Robival (röpirat)

Rólad tudok a legkevesebbet, szerintem nekünk nem sikerült életreszóló, vagy időntúli barátságot kötni és egymásnak megnyílni, mint Böcével, Csigával. Időben észre kellett volna vennünk, hogy felszabadításra vársz, a mi felelősségünk is. Böce is beismerte utóbb egy igazán beszívós és bebaszós beszélgetés alkalmával, hogy téged el kellett volna rontanunk. Egyedül neked nincs beceneved. Böce, Csiga, Zvolo, de te maradtál Robi. Bozó Róbert.

A kedvedért most berakok egy albumot, hogy könnyebb legyen írni rólad, mert ez rád emlékeztet. Legszívesebben Destructiont hallgatnék, mert neked az pörgött a Tesla-n bakeliton, de most legyen Iron Maiden: Pieces of Mind. Pont azt hallgattam, amikor hajnalban rám törtetek zseblámpával a tanyán. Anyám aludt én fülessel bakelitról hallgattam egy kis Ájron Majdnemet. Már rég aludtam, amikor megjelentetek. Csöndben vihogtatok, mert anyám aludt. Aztán ő is felébredt. Mekkora állatok vagytok, csak most ismerem fel. Böcéhez előzetes bejelentés nélkül be sem lehetett menni. Ha még is bementem hozzájuk, a csákó tiszta para volt. Begörcsölt és mondta a szabályokat, hogy mit csináljak, ha náluk vagyok.
Neki egyedül sikerült visszafizetnem. Amikor a feleségével összejött, az én lakásomat kérték kölcsön és én az akkori barátnőmmel a Katival, akivel négy évig éltem együtt, épp esküvőre mentem, s ott a kameraman annyira bebaszott, hogy engem kértek fel, hogy vegyek mindent filmre. A dolog fordítva sült el, mert amikor filmezni akartam kikapcsoltam a kamerát, amikor nem akartam filmezni, akkor meg bekapcsoltam, így nagyon sokáig vettem, amint mentünk át a falun, és a lábam, egyik a másik után. Szerencsére nem tudtak felelősségre vonni, mert az óta nem találkoztunk és nem is emlékszem sem a falura, sem arra, hogy ki házasodott.

Ha jól tudom faterod a barack pálinkát szerette (kommersz) néha mentem haza Gyulára vonattal és bakter volt, intettem neki az ablakból, megismert, minimális boldogság látszott az arcán, akkor már együtt laktál vele a tanyán. Szerinted van még esélyed?

Értem ezt úgy, hogy nagyon kivonultál a közéletből, baszod, amikor volt a képzeletbeli zenekarunk, amivel soha és csak egyszer léptünk fel, egyedül neked nem volt hangszered. Böcének összeraktam műanyag hordókból dobot, magamnak Darius magnó torzítva és Jolana gitár, Csiga meg énekelt a piros mikrofonba, amihez a melóhelyen hegesztettünk rézből állványt. Egyedül te maradtál árván, viszont nagyon szépen tudtál tüzet rakni, meg Barbon borotvahabot robbantani, hogy legyen nyári hóesés. Egyszer bekúrtunk a tűzbe vagy 10db hilti töltényt és 9 felrobbant, voltál olyan bátor, hogy odakúsztál, mert már régen nem volt robbanás, az orrod előtt robbant fel. Megúsztad. Én nem.
Akkor fotóztuk egymást, én a tűzhöz álltam, lehúztam a sliccem, elővettem a farkam és egy orbitális nagy kést tartottam oda. Lefotóztad, az Ofotértben előhívták, szóvá tették, hogy legközelebb ilyet ne. A Várfürdőben melóztam, úszómester voltam, elhagytam azt az 1db fotót és 3 öregasszony hozta utánam, hogy fiatalember ezt el tetszett hagyni!!! A szemük csillogott valamiért.

Téged ugyanúgy szeretlek, mint ezt a két buzit. Böcét és Csigát, egyedül neked nem sikerült az életed, ezt kár tagadni. Én a helyedben nem könyvelném el magam, idő van még vadulni.
Sajnos veled nincsenek önálló élményeim. Böce és Csiga is megkeresett saját magától, annyit basztunk be, hogy arról inkább tudnék írni mekkora állatok voltunk. S, ahogy az életet elnézem, nem a jól viselkedő embereknek jut ki az élettől a teljesség és a megelégedettség.
Öcséddel neten néha összefutok, jó nagy faszkalap barom, ahogy illik.
Abban sem vagyok biztos, hogy ezt a cikket valaha elolvasod.

Rólad tudok írni a legkevesebbet, nem volt semmi köztünk. Böcével és Csigával legalább egy időre megvolt az, hogy szerelmesek voltunk egymásba, s meg is maradt, le is írtam, hogy időtlen a kapcsolatom velük. Senki nem rója fel a másiknak, ha 20 évig nem jelentkezik, de amikor igen, ugyanaz, ugyanonnan. Veled nem voltam sehol, veled nem voltak közös. Elbasztauk, elbasztam, mert te kimaradtál mindenből. Te voltál a basszusgitárosunk, akinek nem volt baszusgitárja és soha nem is járt zeneiskolába.
Egyszer ketten sétáltunk a Söné kocsmájába, egy fickó kérte, hogy hozzunk neki piát. Adott üveget és pénzt, mozgássérült volt. Kihajolt az ablakon és hosszasan kérlelt bennünket.
Belementünk, a pénzét elittuk a kocsmában és basztunk az egészre, ha ezen a vonalon maradtál volna, akkor most vagy négy gyerek sisteregne körülötted, és nem győznéd őket lecsapni, mint a nyári legyet.

Ha ügyes vagyok, akkor 2 oldalon többet árulok el rólad, mint Böcéről, és Csigáról 10 oldalon. Pedig rólad szeretnék írni a legtöbbet, nem lehet, mert szinte nem létezel, mindig vigyáztál, hogy soha ne csinálj semmi rosszat. Fafémnél mikor éjjeliőr voltál, ültél a kapus szobában, mutogattuk a literes vodkát szilveszterkor a kerítésen keresztül. Ki sem mertél jönni, nélküled ittuk meg. Mérgemben a Fafém kapuja elé szartam a hóba.

Elfelejtettem elmondani, hogy Böcének, hogy fizettem vissza. Elrejtettem a szobában a szekrények mögé ébresztőórákat. Kínairól csipogóst, lengyelről a két nagy kolompost és csak úgy egy harmadikat. Böce éppen átadta magát a testi élvezeteknek Zsuzsával, aztán jött az ébresztő. Majd még és még. Három alkalommal szakítottam félbe az együttlétet, úgy, hogy jelen sem voltam. Cserébe alkoholos filccel telefirkálta a szobám ajtaját.