Amikor pedig Böcével (röpirat)

Nem is tudom a nejem hova ment hétvégére, ez az egész azt sem tudom mikor történt meg, lehet, hogy még csak egy gyermekünk volt. Mármint nem a Böcével, hanem a nejemmel közös. A lényeg, ahogy megéltem és az abból levont konklúzió. Böce teljesen más konklúziókat vont le belőle, lehet azt sem tudja mit jelent a szó, nem azért szeretem, mert okos. Én sem vagyok az. Akkoriban még nem a fészbukon volt ismerősöm, s szerintem azóta már megjött az esze, mert törölte magát a rendszerből, én rátok való tekintettel, hogy okuljatok az én hibáimból, még nem, de annak is eljön az ideje

Böcével én ezt levonalastelefonoztam, hogy jöjjön át, rendesen rákészültem, mert Böcével találkozni nem hétköznapi dolog, leásunk olyankor a dolgok mélyére és elég sok kábítószer fogy. A tapasztalataim azt mutatják, hogy ő jobban bírja, mert olyan tünetei, amin ő szemöldököt ráncolt, neki nem voltak, nekem viszont igen. Ez történt akkor is, elfüstöltünk egy Krasnaja Mockba jellegű rakétát, amit elvileg Marokkóból hoztak, de az illata olyan volt, mint az egy hetes vízi hullának. A lényeg, hogy hasson, és üssön ki a cipőből, repüljünk ki az űrbe. Na ebben nem volt hiba, sétáltunk fel s alá a kisudvaron, lestük, hogy az ablakokból valaki kinéz e, vagy ha nyitva van, érzi e? Már az udvaron, lenyomtam vagy 8 mély slukkot, ott mondtam Böcének, hogy valami gond van. Nem értette.

Azt hittem, hogy a gond azzal, hogy bemegyünk a lakásba, megszűnik, a lakás eleve biztonságérzetet ad. Nem adta, ellenben ami adta, az olyasmit adott, amit nem vártam és nem is tudtam hova tenni. Erre mondja a sok buta füves surmák, hogy adja. Ez adta.
Annyira adta, hogy mondtam Böcének kapcsold ki a zenét légy szíves, mert bajban vagyok. Böce kikapcsolta, semmi nem változott, ugyanakkora bajban voltam, s elmentem a fürdőszobába lemosakodni. Folyattam a hidegvizet az arcomra, vártam a feloldozást, hogy vége lesz, engem ne kérjen fel senki táncolni. S a tánc akkor kezdődött el, belenéztem a tükörbe. Az arcom még nedves, a kezeim lassan ereszkedtek le, a szemeim a lélek tükre.
Na de időben vissza, hogy értsétek, mert így hirtelen bele a közepébe nem illik senki sem szereti, ha becsöngetnek a házba és aztán elszaladnak, majd nézel ki a kapun értetlenkedve

Erről jut eszembe, csak két gyors történet, semmi köze az előzményekhez, de ha már leültem írni és Böce, akkor volt a haverom, aki Böcének is haverja volt a Csiga, sőt négyen voltunk. Böce, Csiga, Robi, Zvolo. Négyesfogat. Csiga fekszik Böcével az árokban, és lesi, ahogy a szomszéd degenerált gyerek arra biciklizik, becsönget a sarki házba, majd teker tovább, mint az őrült. Faszi kijött és tajtékzott. Csiga meg Böce az árokban feküdtek és visszafojtva kuncogtak magukban, nem mertek harsányan, mert akkor a faszi rájött volna, hogy játékban vannak, nem csak úgy árokban fekszenek. Meg volt beszélve a degenerálttal minden. Degenerált vagy negyedjére jött, megállt kontrával a ház előtt és becsöngetett. A vörös vaskapu azonnal kinyílt és a faszi vasvillával a kezében felkészülten várta, s a lábán gumicsizmával kilépett, hogy emíssz ám a jó idess anyáddba teeee és már lendült is, de a srácnak szerencséje volt, még időben rá tudott lépni a pedálra. Böce és Csiga meg nem tudta visszafogni a röhögést, szakadtak, egymás térdeit csapkodták, a könnyeik folytak, vagy ezt másképp szokták jellemezni? Lényeg, hogy futottak ők is, mert a faszi összerakta a puzzle darabokat és mindegyiknek ismerte az anyját.

Csiga, legszebb történet, hogy Békéscsabán Beatrice koncert. Szerintem már nagyon be voltunk részegedve és engem egy kocsmából ki is dobtak, egy másikban pedig olyan botrányt csaptam, hogy kaptam 1 perc néma csendet. Ilyen helyzet állt elő. Csigának a pénze el lett ivva, vagy mi, elittuk, úgy jött Beatrice koncertre, hogy egy vasa sem maradt. Megbeszéltük, vagy is ő javasolta, hogy majd feltépi az ajtót, berohan és elvegyül a tömegbe. Ehhez, hogy az ember ilyen bátor legyen, kell inni, a helyzet felismeréséhez, hogy azt tévesen tegye, még többet. Szerintem, mi ahogy nem szóltunk rá, és nem tartottuk vissza, szintúgy ludasak voltunk, és nyilván hasonszőrű módon leittasodtunk.
A lényeg, hogy beléptünk az előtérbe, hatalmas tömeg, alig lehetett lépni, két tagbagyúrt fickó a hatalmas ajtó mellett. Néztünk riadt szemmel Csigára, hogy most mi lesz, Csiga ebből azt vette ki, hogy bátorítjuk őt, majd vett egy nagy levegőt és odarohant az ajtóhoz, mit sem törődve a két tagbagyúrt alakkal, feltépte, és berohant a terembe. Az egyetlen probléma az volt, hogy ott bent még nem volt senki. A zenekar próbált. A két tagbagyúrt ezen jót röhögött, akkor még nem ez a világ volt, beengedték ingyen. Sőt, Gabibácsi kedvéért leírom, hogy hosszú évekkel utána dolgoztam a Nagyferóval együtt. Az övé volt a 424-es újság, én meg terjesztettem. De ez már egy olyan történet, amit vagy már leírtam és ezért nem teszem meg, vagy soha nem fogom leírni.

Böcével ledumáltam, hogy csavard fel a szőnyeget, a bútorokat gyorsan told szerteszéjjel. De mielőtt jött volna, én leugrottam a Semsibe. Voila ilyen pezsgője volt a Semsis Zsoltinak, de nem a kicsinek, hanem a nagynak. Kettő Semsis Zsolt volt. A kicsi és a nagy. A nagy Semsis Zsolt volt a tulaj, aki vitte a bótot. A kis Semsis Zsót volt a kisbótizsóti, sokszor évődtem rajta más alkeszokkal sört szorongatva. De akkoriban nekem már jobban ment a sorom, lila volt a pezsgő, ami a nagybótizsótinak volt. Megvettem, hogy amíg a Böce nem jön, nehogymá szomjan haljak. Takarítottam a lakást. Gázünróziszt és Ájronmédent hallgattam meg Észit. Szólt hangosan, s én néha belekortyoltam a pezsgőbe, ami jegesre volt deresedve, mint a medve figyeled remélem mekkora arc vagyok, micsoda rím, tiszta halászjutka

Takarítottam a lakást, s valahogy befészkelte magát a gondolataimba, hogy én Böcéhez képest mekkora arc vagyok. Ő jön én hozzám, nem én ő hozzá, s egyébként is, ez világ életünkben így volt. Nekem akarja előadni magát? Hozzá soha nem lehetett menni, vagy ha még is nagy kegyelmében, akkor előre lebeszéltük, hogy az apjával, anyjával hogy viselkedjek. Amint megérkeztünk, azonnal betuszkolt a szobájába, ha vécére kellett mennem, akkor hosszas oktatásban részesültem, hogy mi a teendőm. Ha az apja ránk nyitott és hót természetesen mondta, hogy üljek ki és beszélgessünk, telepedjek le a fotelban, akkor Böce kínban volt, mint akit vallatnak. És sűrűn figyelte, hogy mi a téma tárgya, nehogy valami laza talajra tévedjünk.

Na most ezzel szemben Böce, Csiga és Robi mokány részegen hajnal kettőkor betörtek a házunkba, vihogtak, anyám aludt, nekem zseblámpával a szemembe világítottak és elhitték, hogy ez így teljesen rendben van.
Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy, de lehet a lila Voila is rájátszott, eszembe jutott, hogy faszi, nekem akarod magad előadni, meg az elméleteidet és a ragyogó életviteledet?
Ez csak egy gondolatcsíra volt, de egyre jobban úrrá lett rajtam a gondolat, hogy mint ember, s mint ufó, vagy akár a tököm tudja, de sokkal jobban teljesítettem a kört, mint Böce.

Nem szeretném tételesen felsorolni az okokat, ami odáig vezetett, hogy lefostam a bokámat.
De jól példázza, hogy, amikor elhívtam Böcét, Csigát és Robit, hogy gyertek ki a tanyára, tiétek minden cuccom, vihettek mindent, mert megyek Budapestre, akkor ő is a károgók kórusában énekelt. Zvoló hülye vagy, jól gondold meg mit csinálsz, két hét múlva hazajössz, és akkor mit fogsz csinálni? Elhurcolták a gitáromat, lemezeimet, lemezjátszót, a kerékpáromat, 17 évesen, amilye embernek lehet felhalmozva, s az élete hőlégballon. Nem tőlük akartam szabadulni, a saját életem volt teher.
Se két hét múlva nem mentem vissza, se azóta.
Kezdett bennem tombolni a fekete felleg és gomolyogni, hogy még is mi a faszomat képzel ez a buzi? Soha nem kért bocsánatot, soha nem mondta azt, hogy Zvolo basszus ott és akkor tévedtünk, már belátom. Azóta is ugyanaz a szemlélet. Már régen elpucolták a fenekemet a HC-tól. Pontosan tudta, hogy mi a helyzet, behúzta fülét és farkát, nem állt ki mellettem. Tudta, hogy nem én nyúltam le a 8 millió Forint értékű műbelet. Ha én tettem volna, akkor minimum vele megfelezem. Nem emelt szót mellettem, féltette a seggét, azóta őt is kirakták.
Egyre csak tombolt bennem a harag, egyre indulatosabban emeltem a számhoz az üveget.
Voila.
Tisztára, mint a varázsló, hoállááá és teremtek egy helyzetet, ami nem is létezik valójában.

Tudtam, hogy Böce mikor jön a Hetes busszal, készülődtem rá, a lakást kitakarítottam s lélekben már gyalultam magam, hogy felnézzen rám időben. Böce egyébként a világon az egyetlen ember, akivel hótra beszívva megbeszéltük a zuglói vasútállomáson szemlélődve, midőn egy cigány család veszekedése karnyújtásnyira a lakáson belül lezajlott, hogy mi nem akkor ismerkedtünk, amikor és nem akkor lesz vége. A mi kapcsolatunk időtlen idők óta tart, a végtelenbe nyúlik, s olyan mély, hogy még kapcsolattartásra sincs szükségünk, arra sem, hogy felhívjon. Hány éve is? Most van 2012 március. 1 hónapja kaptam egy sms-t tőle, hogy zanokvréj, ennyi. Mindent értettem belőle. Ezt rajtam kívül még két ember érti, az egyik Csiga, a másik Robi.

Csiga postás Békéscsabán, nem láttuk egymást 10 éve, pontosan az az idétlen időtlen szindróma. Kerékpárral mentem, vittem a vonaton, számítottam rá, hogy mielőtt hazamegyek Gyulára, inkább leszállok Békéscsabán és megkeresem Csigát, úgy bebaszunk, mintamégma.
Tekerek nagy kerékpáron, egyszer látom, hogy egy ház falának támasztva a postás kerékpár.
Várok a kapuban, és várom, hogy felbukkanjon a hülye Kossuth Lajos fejű Csiga.
Jött is, ahogy meglátott nem jött zavarba. Na mi van te buzi? Már megint itt vagy?
Érted, 10 év távlatából. Ezért kellünk mi egymásnak, ez nem házasság, sokkal több és leírhatatlan.

Robi? Az más eset, sajnos vele valami gond van, és pont Csiga az, akiről azt hittük, hogy problémás. Csiga pedig elsőként szaporodott el Pálmával, azóta is ezt teszik, nem is tudom, valami 8 gyerek, amit utoljára bevallottak. Böce egy Bendegúzzal büszkélkedik, nekem van Levente és Benjámin, Robi pedig…
Amikor utoljára találkoztunk, az apjával élt egy tanyán. Elmentünk hozzá, hogy jöjjön át egy másik tanyára, mert sok sör van behűtve, leeresztve a kútban, és valami disznóságot megsütünk nyárson, csak jöjjön. Voltak velem pesti haverok, akiket Böce is ismer, mint kissjózsi, meg a büdöslábú másik nyomdász, aki ritkán szól, de hathatósan. Utóbbi nagyon *.zip sztorija, hogy Gyulán ülünk a Városligetben, valami sörsátor, meg kolbászok, mellettünk rendőrautó parkol. Büdöslábú ritkánrikkant a rigó megjegyzi, hogy milyen hülye helyen parkolnak ezek a buzik erre a mellettünk levő asztalnál, ami neki háttal volt, megállt a levegőben a hurka kurvára arra vártak, hogy lerohanják a srácot, szerencsére megúszta.

Robi nem, átjött a tanyára, az összes sört felhúztuk a kedvéért a kútból és szerintem bármilyen ajtót feltéptünk volna a kedvéért és berohantunk volna a tömegbe, csak, hogy éljen.
Sőt, a mai napig köveket mozdítanék meg, ha volna értelme, a legnagyobb kövek a fejében léteznek és csak elmélet. Nincs erőgép, ami képes lenne elmozdítani őket, csak remélni lehet, hogy Robi nem egy értelmetlen élet.

Készültem Böcéhez a buszhoz, a lakás elég rendesen pendantér, a zene is úgy hagyva, hogy hallja, ha megérkezünk, hogy nem szarral gurítok. Kerestem közös kedvencet, The Cult. Úgy számoltam, hogy bőven arra érünk haza, vittem magammal egy kétdekás unicum-ot a régi idők emlékére és megalapozására. Egyrészt a kispesti piacon kezdtük a reggelt, vettünk egy félliterest és bekóstoltuk. Majd valami hülye kocsmában osztottuk az észt, meg a végállomáson a Villamos kocsmában Skinheadek fogtak pártfogásukba bennünket és verekedtek értünk. A felére sem emlékszem, szerintem Böce sem.

Félúton Böcéhez rám jött a hasmars, tapasztalat, hogy van rá három másodpercem. Elszámolok háromig. Fusssssss és vagy fosssssss. Utóbbit választottam.
Egy használaton kívüli kapualjat vettem birtokba, lerántottam az ülepemről a leplet és gyalázatosan viselkedtem. Olyannyira megaláztam magam, hogy ha azt most teljes terjedelmében és hosszában, széltében, őszinteségében szeretném előttetek feltárni, akkor kevés lenne a rákkendroll
Összefostam magam, nincs mit szépíteni, Voila, a pezsgő volt a bűnös, eleve jéghideg, eleve nem ettem semmit, eleve tuningoltam magam lelkileg, és a várakozás. Mikor Mostohaapámnak segítettem a tehenészetben, láttam éppen elég ilyet.

Jött Böce és rögtön azzal kezdte, hogy Zvolo veled valami baj van, fordulj orvoshoz, menj el valami belészhez vagy mi, aztán röhögött.
Miért mi? Érződik rajtam? Szegeztem neki.
Hülye vagy? Olyan szarszagod van, mint az ördögnek!

Hazamentünk, lezuhanyoztam gyorsan, és kezdetét vette az őrület.
Volt egy liter Unicum, egy marék fű, katáng kóró, és ha mindez kevés, ott a fal, aminek fejjel neki lehet rohanni. Megtörtént.
Akkoriban nem finomkodtam magammal. Jött Deni, hogy izé…vagy 5 napig nem aludtunk, annyi szpíd volt nála, nem jó, de ha nem próbálod honnan tudod? Egy kamionnyi Techonol Rapidot elszipuztunk haverral, akkor nem érdekelt, de nem volt jó. Bírom a strapa frappáns és soha semmihez nem érő arcokat, akik a saját szarukhoz is papírzsepivel nyúlnak, de vehemensen nyilatkoznak olyan dolgokról, amit soha ki nem próbáltak. Én például soha nem mernék véleményt formálni kokainról, heroinról. Mert nem próbáltam, ha nem próbáltam honnan tudnám? Velencében már jártam, Párizsban még nem. Micsoda hülyeség lenne részemről Párizsról hadoválni és azt képzelni, hogy amit állítok az erősen megáll.
Nem muhahhhaaa történet

De az.
Ez az egész az.
A te életed is nevetséges, vagy ha nem az, akkor sorold fel tételesen, hogy mire vagy büszke!
Én felsoroltam, hogy mire nem vagyok az.
Hogy azt felsorold, hogy mire nem vagy büszke, csak is azért nem kérem, mert pontosan tudom, hogy képmutató vagy, képtelen lennél őszintén, emberként élni.
S mivel láttam már patkányt sarokba szorítva, s ütöttem agyon lapáttal. Visított, sőt én is ugyanazt tettem volna, próbált megharapni. Az embernek, állatnak jogában áll a saját életét megvédeni, s minden eszköz megengedett.

Az én életem erről szól, ezt tárom eléd, minden eszközt felhasználok, ami nem megengedett. Mert az élet nem arról szól, amit elhiszel, s amit megélsz. Van, amit megengednek, s van, amit megélsz. Ha nyitva hagyod a lábfejeddel a fizetős wc ajtaját bűnözővé lettél

Hja, elfelejtettem elmesélni azt a történetet, amibe belekezdtem
Jött a Böce és egyáltalán nem tündököltem előtte, mint ahogy vártam, s magamat tuningoltam. Azt javasolta forduljak orvoshoz.
Miután beszívtunk, mint a csacsilégy, utána meg mindent megtett, hogy csillapítsa az őrületemet. S mondta is a liter Unicum után, hogy hanyagoljam a szívást, nem nekem való.