1990-ben a kelenföldi városközpont árkádok alatti részén, egy Keravill mellett dolgoztam, mint magánvállalkozó.
Vettem egy használt könyves pultot és arról árultam üres és pornó videokazettát.
Felvirágzóban volt az üzletág, Németországba jártunk ki üres szalagokért és otthon 4-6db Orion magnóval másoltuk a hangalámondásos német pornófilmeket. Olyanok, mint kommen spricc és társai. A munkásszállásokról jöttek le a melósok és egyszerre 10 filmet is vettek, egy hét múlva meg hozták cserélni. Amit megnéztek hozták és fizettek darabonként ha vihettek új filmeket.
Szép idők voltak, zavarosban halászás, alig volt törvény.
A mellettem lévő standon volt az Eszter, káposztát, savanyúsággal töltött paprikát, savanyú uborkát és vegyes savanyúságot árult fahordókból. Vecsési volt a lelkem.
Ő már akkoriban betartotta az európai normákat, mert a volt hapsija egy osztrák nemes volt valami kastélyszerűséggel. Mesélte párszor, de nem vettem komolyan.
Viszont gumikesztyűben mérte ki a savanyúságot és kendővel a fején. Senkit nem engedett a hordók közelébe, vevőkre is rászólt ha belenyúlva kóstolót akartak, hogy majd Ő adja, nem kell piszkálni, de azért szélesen mosolygott.

Az a fajta csaj volt, akire az ember nem vetett szemet de nagyon jókat dumáltunk, csilingelt a foga a fehérségtől, ahogy nevetett és közben hátrahajolt és széttárta a kezét.
Volt egy dolog, amitől mindketten szenvedtünk akkoriban.
Kezdték kivonni a forgalomból a 10 és 20 forintos bankjegyeket, legalábbis már megszellőztették hírekben.
A nyugdíjas nénik meg bácsik pedig hirtelen nekiálltak tartózkodni tőle, nekem ne adjon papír tízest. Nincsen fém? Adjon azt!! Mit csináljak a papír húszassal? Tömjem ki a vánkost otthon? Tartsa csak meg maga, pörgött a nyelvük, perlekedtek.

Mindketten arra a közös elhatározásra jutottunk, hogy kezdünk valamit a bent ragadt papírpénzekkel.
Én nekiálltam szándékosan gyűjteni egy dobozba és félre tenni.
Kötegeltem tízesével és, amikor összegyűlt száz, feladtam Apámnak csomagban.
Az öregem tudna mesélni, hogy hány sör legurult belőle.

Eszter pedig szorgalmasan körmölt, nem árulta el mit, csak azt láttam, hogy ha szünetelt a savanyú hadjárat, akkor a pultja fölé görnyedve írt valamire és közben nézett félre. Valamit olvasott és utána írt.
Nem mutatta meg, ha kérdeztem mit csinál szándékosan elrejtette.
De azt láttam, hogy minden egyes vásárlónak adott ajándékba egy papír tízest vagy húszast.
Kérdeztem is tőle, hogy ebből nem lesz baj?

Miből? Kérdezett vissza. Azt hitte tudom mit csinál és elpirult az Eszter.
Hozta oda az egyik bankjegyet, amire tollal írtak valamit, egész hosszú szöveg. Mint kiderült egy hirdetést írt rá, társkereső hirdetést és azt osztogatta.
Még egy fél évig forgalomba volt mindegyik bankjegy, csak utána vonták ki.

Mindegyik bankjegyre ráírta, hogy 31 éves, diplomás, Pest megyei, gyermektelen hölgy keresi korban hozzáillő társát.
Jelentkezni a kelenföldi városközpontban a savanyúság árusnál.
Aláírás: Eszter.

Majdnem megkönnyeztem az őszinteségét és a bátorságát, nem is tudom mennyi pénzre írhatta rá a szöveget.
Utána napokig csak a sorban álló férfiakat lestük, hogy vajon olvasta és azért jött, hogy szemre vételezze? Vajon Ő lesz az igazi?

Már éppen elfelejtettem a dolgot, mikor jött egy sármos ürge, kicsit őszesbe hajló és csokor rózsa. Odanézni sem mertem, nehogy elrontsak valamit. Megbeszélték, hogy záróra után és jött is. Leparkolt s elmentek együtt.
Másnap kérdeztem Esztert, hogy na mi van? Tegnap Ő is ragyogott, de ma csak unott mozdulatokkal pakolta le az utánfutóról a fahordókat.
Nem Ő volt az igazi, válaszolta lemondóan s csak pakolt.

Mentek a hetek és Ő rendületlenül osztogatta a bankjegyeket, én meg ugyanazzal a lendülettel postáztam Apámnak.
Egyik nap egyenruhás rendőrök jöttek oda az Eszterhez, suttogták is, hogy kijött az urh. Eszter rám bízta a standját és rendesen bajban voltam, mert jöttek a nénik, bácsik és szakavatottan kérték a portékát, hogy hol a kislány? Na mindegy adjon fél kilót abból az uborkából, de az apróbbakat rakja ne a bumszlikat és nem tudtam figyelni. Kattogott az agyam.
Szerencsére félóra múlva visszahozták és elmondta, hogy valaki feljelentette a bankjegyek megkárosításáért.
Igaz még volt pár hónapuk hátra a papírpénzeknek, de utána kíméletlenül bezúzzák mindet.
Nekem is hozott a Cyberde egy bezúzott bankjegytömböt ajándékba, amit azóta is őrzök, mint amit Cyberde saját kezeivel megérintett. De innen üzenem, hogy legközelebb éles töltényt hozzál és ugyanakkora súlyban.


No, kicsit elkanyarodtam.

Esztert beidézték a bíróságra és pénzbírságra büntették bankjegyrongálásért, mivel az állam tulajdona. Nem mennék bele a részletekbe, de beismerő vallomás és írásszakértő...

Bele se gondoltam a logikájába, de ez a lány nagyon eszes volt. Megbüntették valami 20 ezer forintra és utána már bátran írkálhatta a bankjegyekre a szöveget, hisz nem lehetett bizonyítani, hogy ítélet hirdetés előtt vagy után tette, mert a szöveg ugyanaz volt és a nyugdíjasok is, akik nem akarták elfogadni, mivel hamarosan bevonják.

Teltek a napok és bolondoztunk a fahordók között. Hoztunk hideg házi bort és sült kolbászt friss omlós kenyérrel. Ő adta hozzá a vágott savanyúságot, amit két pofára tömtem és úgy röhögtem, hogy közben kilógott a számból, nagyon finom savanyúságai voltak és a kivillanó fogai, ahogy nevetett. Volt rajta kötényke is, aminek a zsebeiben az aprópénzt tárolta. Sajnos én nem tudtam mivel visszakínálni, mivel nem volt videomagnója és bevallása szerint a pornófilmeket amúgy is azok nézik teljes odaadással, akinek nincs partnerük.

Én sajnos nem tudok pornó ügyben nyilatkozni, mert rengeteg filmet láttam már, de egyrészt mindegyik kiábrándító volt, másrészt ismerem Isten gondolatait és a saját múltamat. Nekem csitt van

Kolbászos nap után áll a sor Eszter előtt és pörög a nyelve, fehér fogaival szünet nélkül kimosolyogja az emberek zsebéből a pénzt. Egyszer csak megáll a sor, mert egy ember semmit sem kért csak letérdelt elé és elmondta, hogy már napok óta készül erre, messziről leste az Esztert.
De most erőtt vett magán és elrabolná Eszter szívét itt és most, adjon neki esélyt, ne utasítsa vissza és átadott egy bankjegyet.
A zöld tízesen ott volt Eszter kézírása, miszerint Ő kereste a bajt, de a szó nemesebbik értelmében.

Eszter rám nézett és megkérdezte, hogy átvenném e a frontot.
Sugárzó tekintettel elviharzottak a közeli parkba. S én? Rám szakadt az összes nyugdíjas, hogy fiatal ember kotorjon csak lejjebb abban a savanyúban, ne azt adja, nem lehetne gyorsabban, ne sajnálja, rakjon bele bőven...
De én nem mosolyogtam, bajban voltam. Pörlekedtek velem a bácsik s nénik, ami Eszternek a kisujjában volt és lekezelte nevetve, én attól izzadtam és küszködtem. Hiába no, zöldségesnek születni kell.

Tudom a csattanó.
Azóta már nagyon sok év eltelt s nem tudom mi lehet valójában Eszterrel, de az utolsó információm róla, hogy odaköltözött a Ferenchez a Gellért hegy lábához egy társasházba és kirakták a falra a bankjegyet.

Sok boldogságot nektek, meg lurkókat és egy közös sírhelyet, de ha azóta ez megváltozott s külön éltek, akkor is bízhattok benne, hogy az én szívemben ti még egy pár vagytok és ugyanabban a kezdeti állapotban.

3. És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el.
4. De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.
5. Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.