Kedves Zoli!
Igaz hogy nem vagyok Bánki gyerek de azért elküldöm ezt a mesét amit én írtam.
A mese címe: A plüsskutya és a szendvics avagy a tó titka.

Remélem tetszeni fog!

Üdv: Laura
Patkós Laura (9 éves): A plüsskutya és a szendvics avagy a tó titka

Egyszer volt…de hol? Hát persze hogy Bánkon, élt egy mindig szomorú kisfiú. Minden nap csak ült és búsult. S egy napon azon gondolkodott hol lehet a plüsskutyája. Megvan!-kiáltotta. A múltkor egy osztálykiránduláson az állatkertben elhagyta. Ezután el is indult megkeresni. Ahogy odaért, éhes lett. Vett is két szendvicset. Az elsőt megette, de olyan extra nagy volt, hogy a második nem fért belé. De ahogy belépett az összes állat megérezte az étek illatát és mindegyik kitört a ketrecéből. Ugyanis volt benne Zoo csemege, zebrahús és még sok kukorica. Erre bizony a fiú futott nyomában az állatokkal. Futott át kerten, réten, tűzen-vízen, poron, kozmikus komposzton át. Amikor a rétre ért kiesett a zsebéből a szendvics és olyan nagy perpatvar lett hogy ihaj! De végül megjött az egyik gondozó és elvitte az összes állatot. Mire a fiú odanézett egy hatalmas lyuk tátongott a réten. Ezután óriási felhők gyülekeztek és 3 teljes napig zúdult az eső mintha dézsából öntötték volna. Végül olyan lett, mint egy tó. Ezért a falu lakosai elnevezték Bánki-tónak.
De egy apró dolgot elfelejtett a fiú: a plüsskutyát hazahozni.

Kedves Laura! Nekem a megtiszteltetés, hogy nem vagy bánki, s noha keveset jártál itt, de még is a szíveden hordozod, s egy elgondolkodtató mesét írtál. Bár most azt várod tőlem, hogy te légy az első helyezett, megpróbálom számodra esetlen pedagógusként, mint idősebb, helyre tenni a dolgokat.

Előre is kérlek, hogy ne gondolj mögé semmit.
Szóval, ez egy meseíró pályázat, bánki gyerekeknek. Nem vagyok nacionalista, de úgy gondolom, ha valaki bánki, annak érzi magát, akkor naphosszat tudna mesélni arról, hogy Bánkon miért jó.

Sajnos nem így történt, a meseíró pályázat 2 nap múlva lejár, kérdeztem a Manyit, hogy vannak e már megszületett mesék? Egy, egyet már kapott. De ma rákérdez, mert úgy is megy abba az osztályba.

Szóval, kedves Laura! Én nagyon bízom a bánki gyerekekben, hogy ha másért nem is, a főnyereményekért hajlandók megmozgatni a fantáziájukat.
1db digitális fényképezőgép, 1db mobil telefon, 1db MP3 lejátszó.

Laura! Mivel te nem vagy bánki gyermek, nem itt születtél, így nem is ide tartozol, mindig is idegen leszel, és gyüttment.

Viszont.
Én neked, személyesen garantálom, hogy a meséd be fog nevezni, lehet te és egy bánki gyermek fog versenyre kelni. Ha úgy alakul, hogy a bánki gyermek meséje szebb lett, és neki ítélik oda a főnyereményt. Én akkor is megszavazok neked egy különdíjat. Tőlem bármit kérhetsz.
Az élet mesés.
Hát még Bánk, köszönjük neked a rövid, ám de tanulságos mesét, amely engedett bepillantani a lelkedbe

Hello!

Köszi amit írtál Laurának, megtisztelő, még ébren volt, felolvastam neki! : )

Sajnálom, hogy így alakult, hogy eddig csak 1 bánki gyerkőc írt, a helyi tanerőknek kellett volna lelkesíteni őket jobban, akár egy fogalmazás óra keretében, erősíteni az odatartozás érzését a gyerekekben, röptetni a képzeletüket, én a helyükben biztos kihasználtam volna a lehetőséget, komolyan nem is értem ezt a mérhetetlen közönyt…

Laura tényleg nem bánki, és én mint az anyja , aki szintén nem bánki (még! Đ) – az Ő érdekében- nem is szeretném, hogy esetleg övé legyen a fődíj, sőt, kifejezetten rosszul érezném magam tőle, ezért kérem is, hogy eszetekbe ne jusson!

Egy különdíj jöhet, egy könyv, vagy egy tábla csoki, mégiscsak gyerek. : )))

Tudod nekem ez talán fontosabb volt, mint neki, mert amikor Hozzátok megyek mindig lelkifurdalásom van, mintha egy teljesen külön világban élnék a családomtól, a gyerekeimtől, és ezzel kicsit talán közelebb került egymáshoz a két világ.

Egyébként Te hívtad fel a figyelmemet még régebben a pályázatra, és hogy Laura is írjon. : )

Levente, Benjámin nem írnak? Nem érdekli őket a dolog?

Jó, tudom ez megint fura lenne, mert a Te fiaid.

Nekünk ez ma nagyon jó kis esti program volt, ültünk a konyhában, én főztem, közben megnéztük a képeimet a tóról, megnéztük a csipetkézést, meg a séta a vasárnapi ebéd utánt, Laura utána úgy nekiesett az írásnak, jó volt nézni, nevetve nézte a kezét, hogy Nézd, nem bírok leállni!, és végre nem a tévé előtt ült, szóval már ezért megérte. : )

Kedves Kettisz!
Gondolj bele, a meseíró pályázatot én találtam ki, a fődíjat a bánki önkormányzat állja, s egyszer csak kihirdetik Levente, vagy Benjámin nevét
Ezt nem vállalom be, a mi gyerekeink nem is bánkiak, nemrég költöztünk ide
Egyébként Ők nekem folyamatosan mesélnek, hogy milyen jó itt élni.