2019. július 16., kedd

Gyorskeresés

A kékcsajos bugyi

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

A kékcsajos bugyi

I. rész: Drink Drive
II. rész: Guga pornófilm forgatáson
III. rész: A kékcsajos bugyi

Ültünk a Harcsa kocsma teraszán a kékcsajossal, kortyolgatta, kavargatta a kávéját és hozzá vörösbort ivott, érdekes kombó. Ott tartottunk valahol a beszélgetésben, hogy képmutatás és önzetlenség, a kettőt viszonyítottuk egymáshoz. Már akkor megfordult a fejemben, hogy a csaj rendkívül éles eszű, nagyon bonyolult összefüggéseket boncolgatott, nem egy átlagos pornószínésznő. Azt vesézte, hogy ha a rendkívül segítőkész emberek alakítanának egy Önzetlen Emberek Egyesületét, ahol egymást licitálnák túl az odaadó önzetlenségükkel, akkor nem kellene nekik két hónap és két részre szakadnának. Menne a vita, hogy ki volt önzetlenebb. Nem tudnának rajta megegyezni, mindegyik ragaszkodna a saját verziójához puszta önzetlenségből.
Szóval én már akkor tudtam, hogy szívesen beszélgetnék ezzel a kékcsajos bugyival többet is, pedig még meg sem adta a telefonszámát. Később arra is sor került. Amíg az autóban ültünk és hozott haza Bánkra, nem nyílt meg így, s nem engedte el magát szabadon. Bánk ezt hozta ki belőle.

Az utolsó korty bor előtt kezdett bele az öntudat jellemzésébe, miszerint kevés embernek van. Nagyon kevés ember teszi azt, amit szeret, mondja ki, amit gondol, és vállalja önmagát. Kommersz légy, aki vagy, tárta szét a műkörmös ujjait, és a szája gödröcskéje nevetett. Az öntudatlan tömeg gúnyosan nevet rajta, pl. egy celeb. De abba nem gondolnak bele, hogy az a celeb az ő gúnyolódásukból él százszor jobb életkörülmények között, s pusztán azért, mert felvállalta magát, s jó pénzért eladta a tömegeknek, megengedte nekik, hogy a jólétért cserébe hülyének nézhetik.

Elváltunk, megvártam, amíg a postánál kikanyarodik a főútra, intettem neki, s elindultam fel a hegyre, ahol lakunk. Nejem már aggódott, a teraszon várt. Leléptünk a gyerkőcök elől a bungiba, na mesélj, milyen volt? Hja, az ember fiam nem minden nap jön haza pornófilm forgatásról. A szemében ott volt a kutakodás, ismer már, mint a rossz pénzt, neki még a szememmel sem tudok hazudni, nem hogy a számmal. Látta, hogy van valami plussz, amit el akarok mondani, ami nem a naphoz tartozik, nem a történésekhez, hanem olyan külön.
Nahhh, tehát megérkeztél, egyáltalán hol találkoztál velük? Mindent mesélj el részletesen. Nem is tudom, talán az ingerszegény falusi környezet hozta ki belőlünk, hogy a nap végén leültetjük egymást, töltünk egy pohár bort, ami azonnal becsusszan, s mindjárt hívogatja az üveget, hogy gyere csak közelebb. Szóval alapos részletességgel megbeszéljük a napot, a legjelentéktelenebb dolgokat is kinagyítjuk és konklúziót vonogatunk. A pornófilm forgatást elmeséltem egészen addig, hogy hazaindultunk abból az étteremből, s a kékcsajos bugyi felajánlotta, hogy kivisz Újpestre a buszhoz. Megpróbáltam úgy mesélni a történetet, mint akinek egy csöppnyi bűntudata sincs, mint aki nem elszámol éppen a tetteivel. Mert valójában tényleg nem történt semmi, de folyamatosan cikázik a szeme, vannak gondolatai, csak nem mondja ki. Amikor már azt ecsetelem, hogy a csaj utána inkább hazahozott Bánkra, már teljesen beborult a nejemnek, fekete fellegek úsztak a szemén. Biztos azt gondolja, hogy félreálltunk a csajjal valami lejtős kis ösvényen, amit áthidaltunk. Leráncigáltam róla a fehérneműt, haraptam a vállát, a nyelvemmel a fülcimpáját izgattam, hosszan és forrón csókolgattam a nyakát, belemarkoltam a fenekébe, néha rá is paskoltam, hogy legyen apás. A nyelvemet a fülébe dugtam, a két tenyeremmel a mellbimbóit dörzsölgettem, utána egyenként a számba vettem, s addig izgattam a nyelvemmel, amíg meg nem keményedett. A nejemnek a fejében lezajlott egy komplett pornófilm, pont ahogy szoktuk. Ő sem tudta előttem titkolni, hogy gyanakodott, pedig ismer, mint a rossz pénzt, pontosan tudja, hogy soha nem nyúlnék máshoz, csak férfiból vagyok, s néha eljátszadozok a gondolattal, talán többször is, mint kellene.
Csak hazahozott, nem történt semmi, ne nézzél már ilyen értetlenül rám!
Hja, csak hazahozott. Vége a pornófilm forgatásnak, leint, hogy hapikám nem kéne egy fuvar? Először csak egy rövid, de aztán eszébe jut, hogy miért ne mehetnénk el egy nagyobb kanyarra?
Hjaj, anya ne csináld már, ne féltékenykedj, semmi értelme. Gondolom csak beszélgetni akart valakivel, pontosan tudod milyen hülye fejem van, az első szembe jövő vadidegen 3 perc múlva rám zúdítja a legféltettebb titkait is. Valahogy mágnesként vonzom magamhoz a kitárulkozni kívánó embereket. Tényleg nem akart semmit, lejött Bánkra, körbesétáltuk a tavat, ittunk a Harcsában valamit, aztán viszonhall. Megadta a telefonszámát, hogy majd hívni fog.
Iiigeeen? Körbesétáltátok a tavat, s megadta a telefonszámát? Egyrészt hallgathatom a faluban, hogy a férjedet egy csinos csajjal láttuk a tó körül, megy majd a találgatás, gugáék biztos válnak, guga becsajozott, a két gyereke meg otthon.
Másrészt a csaj tuti nálad akarja elsütni a felcsinálásból született gyerekét. Látta, hogy a kutya nem marad meg mellette, mert egy elviselhetetlen ribanc, mindig van valami rákfenéje, akaratja, aztán rövid időn belül lelép mellőle mindenki. Látta késésben van, beüttette magát, aztán most apát keres. Te meg amilyen hülye vagy koslatsz utána.

Erről szó sincs, aztán ledaráltam neki, hogy a csaj hogyan lett pornós, meg az apját, anyját, satöbbi. Nejemben megszólalt a nővel együtt érző nő, vagy hogy hívják ezt, valami nőmozgalom is van ilyen. Utána már ő kérdezett a kékcsajos bugyiról, egészen megszánta, s miután mondtam, hogy a csaj tök értelmes, csak ezeket a lapokat húzta, ebből próbálja meg kihozni a számára legjobbat, nincs is gyereke.
Akkor minek akar hívogatni, hogy csinálj neki?
Nem, dehogy, mondtam neki, hogy nekünk van két fiunk, felajánlotta, hogy menjünk fel hozzá Pestre, vigyük a két gyereket is, főz valami finomat ebédre, megiszunk valamit, kimegyünk a vidámparkba, vagy ahova szeretnénk, jön velünk mindenhová, csak látni szeretné, hogy milyenek vagyunk négyen.
Ne hülyülj már, beteg a csaj vagy mi?
Magányos, én néha megpróbáltam neki elkapni a szemét, csak kicsit, hogy ne legyen neki zavaró, egy-egy tizedmásodperc. Az is elég rémísztő volt neki eleinte. Nincs hozzászokva, hogy az emberek a szemébe néznek, amikor hozzá beszélnek.
Szóval néha sikerült meglesnem, hogy betyárul ki van égve, szenved, mint a kutya.

Mire leigazoltunk egy üveg bort a bungiban, ránk sötétedett. Bebuja a paplan alá, anya hozzábújik apához és úgy gügyög, mint egy gyerek. Mindenhová be akar bújni, később már egyenletesen szuszog, én túl zaklatott vagyok, nem tudok elaludni, sokáig kattog az agyam, egészen addig, amíg teljesen ki nem merülök. Eltelnek órák és fáradtan ébredem, kitámolygok a sötétben a vécébe, van világítótornyunk. Egy színét váltó rózsa mutatja az utat éjjel. Különböző színű ledek váltakoznak. Néha olyan érzésem van, mint ha egy rendőrautó parkolna a fürdőszobában. Nem tolakodó, diszkrét a fénye, de ha korom sötét éjjel felébredek, s kiszűrődik a szobánkba, akkor tűzijátéknak hat.

Próbálok hunyorogva visszaemlékezni, hogy mit álmodtam, absztrakt, soha meg nem történhet. Valami nővel szeretkeztem nyilvánosan, az ölembe ült és nyögdécselt, közben emberek jöttek-mentek körülöttünk, irodaépület lehetett, több emeletes, nagy, fényvédő ablakokkal. Az a nő egyszer csak megöregedett az ölemben, ijedtemben felpattantam, s kirohantam. Fonnyadt és ráncos volt, a bőre olyan, mint az almának a fa alatt, ami két hete pottyant oda. Visszafeküdtem, s próbáltam visszaaludni, amíg próbáltam, akartam, nem ment. Szünet nélkül tódultak az álombéli képek s a végén az undor. Felhagytam vele, a telefonra ébredtem, 5:50-kor ébreszt, felijedtem, szélsebesen kinyomtam és vettem egy nagy levegőt, azt sem tudtam ki és hol vagyok.
Oldalra néztem a nejemre, már ébredezett, addig forgolódtam, amíg magamra nem vontam a figyelmet. Na? Aztán lestem rá, nekem már kipattant a csipám, ébredés után egy perccel már bármire képes vagyok, akár futni is. De inkább egy kávé, addig mozgolódtam, amíg a nejem meg nem ígérte, hogy kimegy kávét főzni. Én addig visszaalszom, még álmodni is képes vagyok az alatt a pár perc alatt. A köntöse suhogására ébredtem, s a kávé illatára, ágyba szokta hozni, egy perc alatt bedöntök két pohár kávét, s pillanatok alatt kikászálódom. Felöltözöm, irány a bungi, a nejem bekapcsolja a laptopját, elindult a nap. Kossuth rádió, hírek, félig figyelek oda. Beérkező levelek nulla, spam annál több. Van 5 standard oldalam, amit mindig látogatok, sehol semmi változás. Unalmas keksz, az emberek már az internetet sem használják. A régi pörgős, napi több ezer hozzászólós fórumokon most, mint ha gyászolnának valakit. Óvatosan, titkosan egy-két hozzászólás, elnéptelenedett. Évekkel ezelőtt még az iwiw is pörgött, most max. a virtuális halakat etetik, meg valami farmot nevelnek, arról ad hírt. Én is csak kényszerűségből nézek rá, nem várok semmit.
A szakmai fórumokon egymást anyázzák, jobb híján én is.
Az ingyenes hirdetőfelületeken már én sem hirdetek. 10 évvel ezelőtt napi 20 mailt kaptam és sok telefonhívást, igaz akkor még Budapesten laktóz, de nyilván nem azért csöndesedett el, mert elköltöztünk.
Egyedül a Facebook pörög, de az meg elég igénytelen, tele van életcélmentes emberekkel, akik még csak ezután fogják megkapni az élettől a pofonokat.
Kár belém az internet, nem kapok semmit, csak is adni tudok. Az index cikkeit sem olvasom, csak a vastagon szedett címeket, egy mondat elég, mindent értek.

Bemegyek a lakásba, gyerkőcök sürge pörge, egymást váltják a vécén, fogmosás, az anyjuk unszolja őket, hogy még nem pakoltál be? Mikor akarsz, ha már késésben vagyunk? Mindig van egy olyan érzésem, hogy mi nem egy rendezett család vagyunk, de lehet ez csak tévképzet, hogy másnál minden rendben van, aztán mindig kiderül, hogy nem cserélnék senkivel. Végre bepattannak a gyerkőcök a Suzukiba, anya leviszi őket a buszhoz, utána még belép a Torma ábécébe reggeliért. Azt sem szoktuk túlzásba vinni, nincsenek elvárások. Valami legyen, aztán kész, nem vagyunk egy kulináris család.
Én képes vagyok hetekig olajos halkonzervet enni, csak legyen hozzá citrom.
Egyedül vagyok, van kb. 20 percem egyedüllétre. Rutinszerűen nyúlok magamhoz, szertartás, hozzátartozik az egyedülléthez. Rövidre fogom, öncélú, szégyenteljes, de amíg tart felemelő, csak a végkifejlet utáni másodperc ne létezne, állatias, nem is én vagyok.
Utána leülök a gép elé, mint ha minden rendben lenne, ártatlanul netezek, zavarban vagyok, fogalmam sincs, hogy miket nyitok meg, egyik sem érdekel, az egészért kár volt, mindig megfogadom, hogy erre többet nem fog sor kerülni. Aztán nyugtatgatom magam, hogy testi kényszer, tesztoszteron, két perc és kezd halványulni, 5 perc múlva le sem szarom, jöhet a következő teendő. Leseprem a teraszt, konyhából kiviszem a szemetet, a nejem érkezik a Suzukival. Kérdezem volt valami lent? Mint már említettem ingerszegény környezetben élünk, faluban, Bánkon. Gyönyörű hely, én is gyönyörű vagyok, a nejem előtt is próbálom elleplezni, hogy valóban ki vagyok.
Bendzso 5 percnek szoktuk hívni, amikor a legmélyebb titkainkról beszélünk egymásnak. Bendzso a kisebbik egyszer kijött a bungiba, belevetette magát egy fotelbe, s azzal kezdte, hogy apa…! Tulajdonképpen én ki vagyok? Na ebből aztán kerekedett egy jó kis beszélgetés. Gyereknyelven elmagyaráztam neki, hogy ahhoz, hogy ő legyen valaki, előbb én és anya kellek. Utána ő megszületik, s ezt folytattuk 5 percen keresztül. Majd fellelkesülve felpattant, hogy ahha. Már értem, s elrohant.
Már rég átkeresztelhettem volna bungi 5 percre, mert azóta már járt itt néhány ember, s tudtam meg olyan dolgokat, ami elvileg nem rám tartozna. Súlyos, sokáig hordozott titkokat, azt is említettem már, hogy elég hülye fejem van. Mindenkiből ezt hozom ki, Bánk csak rátesz, ez a falu eleve egy lazulós, könnyed hely.

A nejem elmegy finom reggelit készíteni, eszünk, amit találunk, a legfinomabb fogás. Nem is tudom mi volt a legextrémebb kaja, amit ilyen felfogással ettünk meg. Talán Pesten, olyannyira nem volt napokig pénzünk, hogy tanácstalanul lestünk egymásra, s mint ilyenkor szokás, a nyakunkba vettük a világot. Nehogy már, mi általában víg kedélyűek vagyunk. Elrobogtunk egy mocsárhoz hasonlító halastóhoz. Akkoriban még csak Levente volt meg. Vittem a narancssárga gyerekülésben, leparkoltunk árnyékos fa tövébe, vittem valami pecához hasonlót, fogni valamit esély sem volt. De a fiam jól érezte magát, s inkább futkorászott. Ebédre dióbelet ettünk, csak az maradt a lakásban, semmi más. A dióbélről köztudott, hogy csökkenti az étvágyat.

Na, hát az a reggeli, amit mi le szoktunk művelni az kész sorozat, több van benne, mint a Barátok Köztbe. A nejem akkurátus mozdulatokkal, kicsiket mozogva, mert, ami nekünk van azt konyhának nevezni hangos röhögés kíséretében, nagy jó indulattal lehet nevezni. Bírom benne, amikor úgy kommentálja a reggelit, mint ha magatehetetlen lennék, és nem lennék képes felismerni, hogy ott van az asztalon az előre megpucolt hagyma, fokhagyma. Apa! Ott van hagyma, fokhagyma, vegyél. Nem szólok semmit, ezer éve rossz pénz vagyok, ismer, csak az orrom alá bazsajgok. Elveszem a hagymát, úgy eszem meg, mint az almát, a fokhagymát is gerezdenként elrágcsálom. Nem érdekel, hogy ma kivel állok szóba, ha nem tetszik neki a fokhagyma, akkor dolgoztasson mással.

Reggeli közben is szoktunk beszélgetni, főleg családtagok jönnek szóba. Minden beszélgetésnek az a vége, hogy csak ketten vagyunk, mindenből kettőnknek kell kimásznia. Senkire sem számíthatunk. Megbeszéljük, hogy ki merre megy aznap. Nekem általában néhány telefonhívás keresztül húzza a napomat és a számításaimat.
De az is, ha nem hív senki. Azt szeretem, ha az előre eltervezetthez képest még sok helyre elrángatnak. Folyamatosan zaklatnak, oldjam meg. Nekem az az adrenalin, ha van feladatom. Minél reménytelenebbnek látszik megoldani, annál izgatóbb. Mindig én vagyok a nyertes, azt szeretem, ha a nap végén úgy esek be az ágyba, hogy na ma aztán mindenki kihasznált alaposan, teljesen lemerültem. Ahhoz sincs kedvem, hogy a nejem bugyiját megnézzem, hogy mi van rajta.

Reggeli után szana-széjjel megyünk. Ő hegedűl, gyakorol, fuvolázik gyakorol, mosogat gyakorol, ebédet főz gyakorol, s ha nagyon rámenős vagyok, akkor rajtam is gyakorol.
Felemelő érzés hétköznap délelőtt bemászni a kádba, leforró fürdőzni, aztán az ágyban összebújni, akkorákat szoktunk szexelni, mint egy hegyoldal. Mikor megismerkedtünk, még négyszer, ötször is szexeltünk egy nap. Most 15 éve vagyunk házasok, még mindig forró a hangulat, van egymásra igényünk, de az elég ritka, hogy egymás után kétszer. Viszont nem szoktuk egymást napokig hanyagolni. Ez is egy olyan téma, amire 15 év múltán ismét érdemes lesz visszatérni. 15 év múlva 58 éves leszek, lehet arról fogok beszámolni, hogy most jövök az urológiáról, s megyek prosztata műtétre.
A nejem évekig kereken elutasította a szépészeti beavatkozást, mint olyat, hogy a természetes adottság az alap. Mostanában meg mindig úgy nyalogatja a fülcimpámat, hogy szívesen mellplasztikáztatna. Én meg azzal szoktam nyugtatgatni, hogy nekem nagyon is megfelel. Amikor elköszön, s megy munkába, akkor megmutatja. Olyan melltartót vett fel, gusztálom egy darabig, aztán beindul a féltékenységi hadművelet. Ezt azonnal…vagy gombold be, vagy nem is tudom, vegyél fel egy magas nyakú garbót, egész nap mindenki a melleidet fogja bámulni!
Aztán valami hülye perverz rád ugrik, megerőszakol, mert azt hiszi azért öltöztél ilyen kihívóan. Vagy tök mindegy, rád néz akárki, és azt hiszi azért ilyen szép gömbölyded a melled, mert én nem vagyok jó neked. Mindegy, egyébként meg öltözz, ahogy akarsz, ha neked így esik jól. Biztos imponálni fog, ahogy a sok vén kujon legelteti rajtad a szemét.

Nahhh, nagy kegyelmében begombolt egy gombot, s kajánul vigyorgott, úgy szállt be a Suzukiba. Forró fürdőkádban ketten ülve már többször megbeszéltük, hogy nem volt túlságosan pozsgás pubertáskorunk. Engem mellőztek a csajok, amolyan rút kiskacsa voltam. Nem is nagyon szóltak hozzám. 16 éves korom után volt az első csajom. Hazakísértem a művelődési házból, egész este diszkó volt, de csak a végén jöttünk össze, mert nem talált mást. A kapujuk előtt felajánlotta, hogy belenyúlhatok a bugyijába. Kövér csaj volt, én örültem a lehetőségnek, már az arcára sem emlékszem. Csak arra, hogy igen belemelegedtünk. Felültettem a kerítés talapzatára, kicsit zavart ez a szokványos kockaház, s az utcára, kerítésre néző két nagy ablak, de gondoltam, már rég alszanak. Rosszul. A lány apja kapával rohant ki az utcára, hogy mit merészelek én csinálni a lányával? Letolt gatyával rohantam előle, sikerült felrángatnom szájszélig, valahogy nagy igyekezetemben begombolni, hogy ne hulljon le rólam, s azóta sem láttam őket. Mindenből tanul az ember, ha nincs ló, jó a szamár is.

A nejem is ezt a konklúziót vonta le. 1995 tájékán ismerkedtünk össze, neki is lezajlott, aminek le kellett, ahhoz, hogy pont velem találkozzon. Úgy találtunk egymásra, mint akik mindig is összetartoztak. Bennem még most is, és végig kétségek voltak, hogy tényleg összetartozunk egy életen át? Tényleg ez a sírig tartó? Természetes félelem, s a félelmünk igazolja azt, hogy ez ásó, kapa, nagyharang. Ezt persze havonta meg kell erősítenünk egymás számára, amikor érzelmileg bezavar egy ilyen pornófilm forgatás, vagy legyen bármi más, amikor a másik életében feltűnik egy nő, vagy egy férfi.

Nekem speciel most ez a kékcsajos bugyi jutott. De voltam már én is féltékeny, rendeztem már jelenetet, emlékszem, hogy eléggé kiszáradt a szám, és kiszaladt belőlem az erő, pedig alaptalan volt. De a tudat, hogy rajtam kívül bárki más hozzáérne. Uhhh, eléggé lehangoló, inkább meghalnék, elindulnék a világba, addig mennék, amíg éhen nem halnék, addig gyalogolnék feldúlva, megüresedve, megsemmisülve, amíg csak össze nem rogynék, és utána elkotornák a hamvaimat az útból.
Ilyen ez. Pedig nem szoktunk Valentin napot tartani, páros lábbal röhögünk a hülyéken.

Reggeli után kiültem a bungiba, eszembe jutott, hogy a kékcsajos bugyira rejszoltam.
Nem tudom letagadni, a csaj nagy hatással volt rám. Kezembe vettem a telefont, s megelőztem a végzetet. Megcsörgettem a csajt. Megadta a számát, akár hívhatott volna ő is, mert még az étteremben elkérte a számomat OC-től. Igyekeztek sustorogni, de leolvastam a szájáról, hogy: meg tudod nekem adni guga számát?
Én a helyében sms-t küldtem volna OC-nak, hogy küldd át a számát!
Innentől vált nekem paranoiával fűszerezett kérdéssé, bonyolulttá a dolog. Miért kérte el a kékcsajos bugyi a számomat? Miért ajánlotta fel, hogy elvisz a buszhoz. Miért gondolta meg magát, s miért fuvarozott le egy ilyen hülyegyereket, mint én Bánkra, ami 60 kilométerre van a fővárostól? Én a szomszédba sem mennék át egy másik ember miatt. Lehet igaza van a nejemnek, és el akarja sütni nálam a felcsináltatott gyerekét, amit eddig titkolt? Azért furakodik, hogy elcsábítson? Hogy megigézzen? Így bejövök neki, vagy ha nincs ló, akkor jó a szamár is? Na ez utóbbi gondolatom kijózanított, szerencsém volt, hogy közben meglepődve, s mosolyogva belehalózott a telefonba. Már el volt neki mentve a számom.

Szia guga! De hamar hívsz, azt hittem el fogsz felejteni!
Téged? Próbáltam neki imponálni, bár nem volt természetes. Csajoknak nagy dumát lenyomni sosem volt erősségem. Másoktól elirigyelt klisékkel dolgoztam, amik hallatán a lányok bugyija megnedvesedik, de sohasem éreztem ezeket a szövegeket sajátomnak.
Téged nem lehet elfelejteni! Olyan vagy, mint a béklyó, beégeted magad az ember agyába, aztán folyton csak rajtad gondolkodik, amíg csapdába nem esik. Olyan vagy, mint egy húsevő növény, megragadod az áldozatot, aztán elfogyasztod.
A kékcsajosnak jólesett a bók, gurgulázott a telefonba, hogy jaj guga ne csináld már, nem vagyok én olyan nagy szám.

Azért hívlak, hogy hogyan tovább. Meg elég hülyén festett volna, ha te hívsz fel engem, mint ha én lennék a lány. Érted, szia, hogy vagy guga, mit csinálsz most? Ez eléggé, hogy is mondjam, az ilyen üres dumákat a fészbukon nyomják a céltalan emberek, amikor egymást kérdezgetik, hogy: micsima?
Na ezen begőzölt a kékbugyis, igazad van guga, de tulajdonképpen miért is hívtál?
Azért hívtalak, mert a Harcsában megígérted, hogy majd hívni fogsz.
Hjaaa? De akkor most mi is vaaan? Affektálósra vette.
Az van, hogy…nahhh, mindegy. Jó lenne megint találkozni.
Hol? Bánkon? Nem érek mindig rá, elég sok forgatás van. De holnap például szabad vagyok.

Ez de hülye szöveg volt, ezzel elárulta, hogy hetek óta nincs semmi dolga, és örül, ha néha napján valaki felhívja, kap valami összeget, ami még egy csekkre sem futja, de legalább egyedül betódul valami olcsósított nagyáruházba, hogy fog összeszorítva vásároljon. Lehet, hogy ráparázok a csajra, és csupa negatív gondolataim vannak, de lefixáltuk a holnapi napot. Kérdezte, hogy egyedül, vagy családdal jössz? Ebbe megint csak belegondoltam azt, hogy biztos azt szeretné, ha egyedül mennék. Aztán a fejemben másodpercek alatt leforgott egy komplett, Oszkár díjra érdemes jelenet, pedig még le sem tettük a telefont.
Nem egyedül megyek, jön velem az asszony is, meg a két gyerek.
Reméltem, hogy csalódottságának fog hangot adni, s méltatlankodni fog, de nem. Kitörő örömmel fogadta, ujjongott, hogy jaqj de jó. Gondoltam meg van ez húzatva? Volt ennek a lakásában már valaha is két gyerek?

Másnap reggel álmok nélkül ébredtem. Hiába kutattam, nyomát sem találtam, hogy valamit is álmodtam volna. Se nem szexeltem idegen nővel, nem is küzdöttem senkivel, rokonokkal sem álmodtam, és hullákkal sem, meg apám tanyájával sem.
Nejem behozta a kávét, a szememet dörgöltem, s néztünk egymásra kérdően, hogy kávé után mi lesz? Mi lenne, gyerekek még alszanak, ugorjunk be a fürdőkádba, és adjunk az érzésnek. Csak reméltük, hogy egyik gyerek sem ébred fel közben, s nem kezd el azon gondolkodni, hogy vajon mit csinál apa és anya a fürdőkádban, hogy ilyen hangokat adnak ki? Bántják egymást?
Nejem idegenkedik minden új dologtól, nem szereti az új dolgokat, nem szeret ismerkedni, s nem szereti azt, ha bármi is változik. Én pontosan az ellenkezője vagyok. Én imádok ismerkedni, kezdeményezni, nyitott vagyok, pörgök, folyamatosan én vagyok a társaság középpontjában. Ha nem úgy van, akkor teszek róla, hogy így legyen, egy igazi egoista faszkalap vagyok. Ráadásul nincs rá semmilyen alapom. Szakmunkásképzőt végeztem, szobafestő és mázoló vagyok, ha megkérdezik a számítástechnikával kapcsolatban, hogy melyik egyetemre jártam, akkor nagyokat hallgatok. Olyan szakmában dolgozom, amit sohasem tanultam, de azok, akik egyetemen tanulták, nálam állnak sorban, hogy oldjam meg a problémáikat.
Természetes a túlméretezett önbizalom, pedig igyekszem senkit sem lekezelni, annál fogva, hogy életképtelen, mint egy falhoz nyomott sperma.

Megígértem a kékcsajosnak, hogy megyünk. Ne készüljön se vidámparkba, se állatkertbe, se városligetbe, se ilyen tököm léggömbös megoldások. Az én gyerekeim normálisak, nem ilyesmire vágynak, hogy: látod kicsikém, ott a zsiráf, az meg víziló, ez meg kecske, meg tyúk, az ott pedig nyuszi, az meg házi sertés, füstölt szalonna, szalámi, és konyhakész.
Fúúú bocsi, kicsit elragadtattam magam.
Semmi baj, én is így gondolkodom. Mondta a kékbugyi.
Nahhh, pont ezért szeretnék veled beszélni, mert nem sok olyan embert ismerek, aki megérti, hogy mit akarok mondani.

Úton családdal a kékbugyis felé énekeltünk az autóban, aztán jót röhögtünk magunkon, hogy milyen ciki. Mások sokkal komolyabb emberek nálunk, nem ilyen hülyék.
Kékbugyis lakótelepi csaj, egyszerű lépcsőház, ha ismered a címet becsengetni sem kell. Benyomod az ajtót, bagószagú lépcsőház, leszakadt postaládák, összefirkált lift, a zöld lámpát is alig látni, hogy jön lefelé, mert azon nyomták el a csikket.
Kiszállunk VIII. emelet, kisebbik gyereket úgy kellett visszafogni, hogy ne dörömböljön az ajtón. Ő még tényleg gyerek, simán megtenné, annyira rajong az ismeretlenér, annyira szeret új emberekkel megismerkedni, neki még nincsenek gátjai.

Kékbugyis úgy tett, mint aki meglepődik, ahogy ajtót nyitott.
Nahát, itt vagytok, megjöttetek? Íme a guga család, na hadd nézzelek benneteket?
Elsőnek a nejemnek mutatkozott be, megölelte, gyere, kerülj beljebb. Aztán a két gyerek jött. Te vagy a Bendzsi? Láttam tegnap este rólad egy videót a youtube-on. Nagyon aranyos kisfiú vagy, ügyes vagy. Te, te meg Levente vagy! Levente most van változó korban. Szégyenlős, elhúzódik zavarában, kínosan mosolyog.
Levente mostanában zárkózott és dühös, a nejemmel addig diskuráltunk a fürdőkádban, amíg rá nem jöttünk, hogy Levente szerelmes egy csajba. Kicsit molesztáltuk kérdésekkel, hogy mi a baja, nem árulta el. Aztán studéroztunk, és rájöttünk.
Dolgoznak a srácban a hormonok, nőknél ezt úgy hívják, hogy menstruációs időszak.

Kékcsajos rögtön bemutatta, hogy dobjátok le magatokat, érezzétek otthon magatokat. Nejem kérdezte hol a vécé, szeretne kimenni, mert már egy órája jövünk. Kékbugyi mutatta, hogy a második ajtó balra. Kékbugyinak legalább külön van a budija a fürdőszobától. Na mindjárt elkezdtem magamban kiértékelni a látottakat. Hiába jócsaj, nincs neki senkije. Hiába van jó kéglije, sehol egy fotel alatt rejtőzködő büdös zokni, amit a férje vetett le. Ez a lakás patent, érintetlen, akár a csaj.
Az ebédet megfőzte előre, látszott, hogy nagyon készült, finom illatok voltak a levegőben, csak melegíteni kellett.
A két gyerekünk hisztiben kitett magáért. Bendzsó kérte, hogy vágja le neki a kenyér héját, Levente meg nem kért húst. Nem szereti, ha a csonton van a hús, nem bír enni belőle, taszítja a csont látványa. Otthon is, ha csirkepöri van, le kell neki szednem a húst a csontról, különben nem eszi meg. Szóval a kékcsajos bugyinál is előadták magukat.

Kerestem a kékbugyi pillantásait, biztos már rég megbánta, hogy idehívott bennünket, a háta közepére sem kíván bennünket. De nem, körberajongott bennünket, oda sem figyelt a hisztire, leste a gyerekek kívánságait. S miután megettek mindent, mondta, hogy: nahhh, van egy kis meglepim nektek. Sütíííí! Én csináltam, egyszerű kis málnás torta.
A két gyerek kivirult, majdnem a nyakába ugrottak, pedig a nejem is szokott eléjük adni. Azt bezzeg nem becsülik olyan nagyra, úgy kell tőlük megkérdezni, hogy: na gyerekek ízlett? Ahhhammm…, na akkor mit kell ilyenkor mondani?
Hjaaa? Köszönjük anya, köszi, tényleg finom volt.

Kékbugyit meg lerohanták, nem győzték dicsérni, hogy milyen finomat sütött. Nejem húzta a szemöldökét, mint aki ilyet még nem látott. Kékbugyi megkérdezte tőle, hogy mi a gond, valami rosszat mondtak?
Nejemnek se kellett több, rögtön kifakadt, hogy én kitehetem nekik a lelkemet, süthetek nekik akármilyen finomat, bekérik a számítógép elé, aztán felfalják, még a tányért is nekem kell kihozni, észre sem vesznek, hogy bemegyek. Úgy kell rájuk szólnom, hogy gyerekek ízlett? Kékbugyi megszánta, és magával vonta a konyhába beszélgetni, ami nekem inkább diskurálásnak hatott, mert úgy igyekeztek, hogy ne halljam meg. Kihagytak a játékból, becsapottnak érzetem magam. A kékbugyissal én ismerkedtem meg, erre a nejem lepasszolja. Volt ilyen élményem még a pubertás kellős közepén. Pénteken elutaztam a haverommal meg egy csajjal Miskolcra. Zötykölődtünk a vonaton, s a csajtól nem is reméltem akkor még semmit. Aztán amilyen hülye fejem van, koncerten, a hajunkat csápolva belém csimpaszkodott. Én meg úgy értettem, hogy valamit biztos akar, bejövök neki. Visszacsimpaszkodtam, néha célzatosan a melleibe, engedte. Este együtt aludtunk, egy hálózsákba. Úgy adódott, hogy valami melegségre vágytam, megkérdeztem, hogy belenyúlhatok e a bugyijába? Nem ellenkezett, forró volt, megtörtént, elég állatias volt, meg sem beszéltük. Reggel úgy keltünk fel, mint két idegen. Haverom meg morcos volt, éjjel hallotta a hangokat, nem tudott tőle sokáig aludni, de nem mondta. A szemei villámokat szórtak. A csaj próbálta kiengesztelni. Mentünk megint koncertre, s már az ő nyakába borult, csókolgatta, próbálta őt enyhíteni. Vége volt a koncertnek, igyekeztünk elhúzódni, pihenni. A csaj összebújt a sráccal egy hálózsákba. Alig tértem észhez, szedtem a cókmókomat és felültem az első postavonatra, ami Pest felé ment.

Most is ilyesmi érzés fogott el, elhívnak egy partira, ami leszbipartivá fajul, és még ki is hagynak belőle, foglalkozhatok kínomban a két gyerekkel.
A nejem meg jókat csicsereg a kékbugyival a konyhában.
A két gyerek hozta a formáját, Bendzsó mindent kinyitott, vagy felemelt, hogy apa nézd. Levente meg jókat röhögött rajtam, hogy igyekeztem őket kordában tartani.
Azt a pillanatot várta,m, hogy a nejem feje egyszer csak felbukkanjon, és átadjam neki a kormányrudat, a felelősséget.
Helyette a kékbugyi jött, hogy minden rendben? Ő is vécére ment, a nejemmel boroztak, hallottam, hogy koccintanak, aztán összekacsintanak.
A nejemben szólalt meg valami, mert amíg kékbugyi elment könnyíteni magán, addig átvette a stafétát, én meg úgy intéztem, hogy nála is maradjon. Felálltam és kimentem tüntetőleg a konyhába.

Kékbugyi jött és nagyokat nézett, de nem mondott semmit. Magában konstatálta a szerepcserét, én meg megvetőleg gondoltam rá, hogy ha forgatás közben valaki más férfi áll mögé, akkor a szeme sem rebben. Utáltam őt, dühös voltam rá, hogy nem velem foglalkozik csak, nem nekem jár ki a figyelem. Meg egyáltalán mit akar tőlem? Ő ajánlotta fel, hogy elvisz a buszhoz, aztán egészen elvitt Bánkig, körbesétáltuk a tavat, beültünk a Harcsába, most meg nem is foglalkozik velem.
Leült velem szemben, látta rajtam, hogy feszült vagyok, és próbált enyhíteni a helyzeten. Kérsz sütit? Már csak ilyen gyerekeim által meghagyott majszalék maradt, elfogadtam, végre szóba áll velem, nem akartam azonnal gátat szabni a rám irányuló figyelemnek.
Majszoltam a morzsalékokat, még krém és málna is maradt a tányéron, mind befaltam, s megdicsértem, hogy nagyon finom.

Nagyon aranyos a feleséged, tudod? Persze, hogy tudom, azért a feleségem, másképp sosem mondtam volna neki igent. De gondolom nem ezért kezdtél bele a mondandódba.
Ne velem, és a feleségemmel törődj, s azzal, hogy nekünk mi a jó.
Túl sokáig nem leszünk, ha valamit akarsz mondani, akkor mondjad.
A nejemmel úgy hívjuk a szex most és de azonnalt, hogy mostimumu. Ha bárkinél vagyunk vendégségben, és halkan odasúgjuk egymásnak, akkor tudjuk, miről van szó.
Amerikai filmekben láttuk, pl. Kaliforgia. Először nem értettük, hogy hülyék ezek az emberek? Elmennek vendégségbe, s nincs jobb dolguk, mint a háziak szobájában szexelni és szétrúgni az ágyneműt? Aztán rájöttünk, hogy ez frenetikus élmény.
Nem kell elhinni, kipróbálni kell, elég veszélyes, de házastársaknak nincs miért magyarázkodniuk, ha rajtakapják őket.

Kékbugyi próbált kibújni, de mindvégig csak arra vágyott, hogy kiöntse, ami belül van, hogy megnyíljon. A nejemmel tudtak beszélgetni női dolgokról, de velem csak őszinte lehetett, kierőszakoltam. Vagy lesz valami, vagy nem lesz. Velem csak is nyílt lapokkal játszhatott. Előre közöltem vele, amikor a Harcsa teraszán naivan megkért, hogy írjak róla is, csak is egy személyben, olyan, amilyen ő, ahogyan én látom. Szóltam neki, hogy valami eseményről, ami tömeges, és egyetlen személyről írni nem ugyanaz. A tömeget lehet maszatolni, ha nagyon kell, olyanná lehet tenni, ami soha meg nem történt, csak kitaláció, a saját képzeletem szüleménye. Legalább is, ha bíróság elé citálnának, akkor ezt mondanám, igyekszem úgy írni, hogy ne lehessen konkrétumokat találni benne, s még is benne legyen minden konkrétum.
Na ezt nem értette. Elmagyaráztam neki, hogy egy hangulat, amiről írok, vagy egy személyiség, az teljesen más. Hangulatba minden belefér, bármit leírhatok, hogy hogy éreztem magam. De egy személlyel kapcsolatban csak is hazudhatok, ha nem akarom, hogy kiderüljön, kiről van szó.

Meg kell változtatnom a nevét, a helyszínt, és az embereket, akiket ismer, csak is a legbensőségesebb dolgairól írhatok, ami emberi.
Akkor írj arról, változtass meg mindent! Nem számít semmi, nincsenek elvárásaim, csak írd le, mert nekem fontos az, ahogy…
Nem mondta ki.
A konyhában ülve is ez volt a szemében, kereste önmagát, talán abba reménykedett, hogy ha leírom, akkor megtudja, hogy kicsoda, és magára talál.
Narancslével kínált, kérdeztem, hogy söröd nincs?
Széttárta a karját, itt nem lakik férfi, ugyan kinek tárazna be?
Jó lesz a narancslé, csak valamivel üssük fel, mert nehezen indul ez a nap. Vodkád van?
Hja, az talán van, két évvel ezelőtt kaptam egy üveggel, még fel sem bontottam.
Ittam egy deci Finlandiát tisztán, aztán egy decit a narancslébe, s utána meghúztam az üveget is. Nahhh, most már rendben vagyunk, mit akarsz ebből az egészből kihozni?
Kékbugyi hosszan hallgatott, nehéz ügy ez, mondta.
Biztos másnak is vannak problémái, sőt sokkal súlyosabbak is, de az enyém is elég megoldhatatlannak látszik. Válaszút előtt állok, kemény döntést kell, hogy meghozzak hamarosan.

Hallgatlak! Közben a gyerekek bent ricsajoztak valamin, az asszony csitította őket, de nem volt zavaró. Kékbugyi belefogott. Most kéne gyereket szülnie, kicsi lányként családról álmodozott, elképzelte, hogy oltárhoz vezetik, szép esküvő, a rokonság tapsol és csillog a szemük. Rá egy évre közli a férjével az örömhírt, hogy babát vár, s aztán szép életük lesz. De semmi nem így alakult. Hiába kattogott, gondolkodott, érettségi után mehetett volna egyetemre, de akkor már egyedül élt, nem bírt megmaradni a szülei mellett. Az apja ivott, üvöltözött, az anyját rendszeresen elpüfölte, néha ő is kapott, lehetetlennek bizonyult maradnia. Hiába szeretett volna az anyján segíteni, annak megfelelt így is. Az apja jól keresett, legalább az egzisztenciájuk megvolt, biztonságba érezte magát, hiába mondta neki, hogy váljanak el. Az anyja maradt, közönyösen fogadta, hogy elköltözött otthonról, az apját is hidegen hagyta.
Elhelyezkedett egy magáncégnél, irodákat adtak bérbe, papírmunkát végzett, a főnök kikezdett vele, alányúlt, belemarkolt a fenekébe, elhívta vacsorázni, nem ment vele, de addig hajszolta, kérlelte, egyszer csak igent mondott. Bízott benne, hogy magasabb pozícióba kerül, nagyobb fizetés, valamiből fizetni kell az albérletet.
A fickó egy hájas disznó volt, undorító, és vonyítva élvezett. Azt meg kell hagyni, hogy bőkezű volt, mert extra helyre vitte el, ahová bárki nem mehet be.
Négyszer vitte el vacsorázni, de nem történt utána semmi, maradt irodista, a pénze elég kevés.

Mikor utoljára voltak abban az extra étteremben, a toalettben megismerkedett egy lánnyal, nagyon kacarászós és ismerkedős hangulatban volt, szenvtelenül szívta fel a kokaint a szeme előtt, s megkínálta őt is, hogy: kérsz egy kicsit?
Még sohasem próbált kábítószert, ezért elutasította, félt tőle.
A csaj meg erősködött, hogy hidd el sokkal érdekesebb lesz minden és a szorongásaidat bedobhatod a kukába. Akkor és ott nem vállalta fel, de telefonszámot cseréltek, elröhögcséltek vagy tíz percet, amíg a sminket igazították magukon.
Hetekkel később nagyon maga alatt volt, és felhívta a lányt. Megbeszéltek egy találkozót a Duna parti korzón, kiültek egy elegáns hotel teraszára kávézni, trécselni, a csaj nagyon fel volt dobva, s utána elhívta a lakására. Megmutatta az összes dvd filmet, amiben szerepelt. A csaj igazi kemény pornós volt, mindent bevállalt, ismerte azt a világot töviről hegyire. Elhívta egy forgatásra, hogy csak nézze meg, nem olyan szörnyű, főleg, ha okos emberekkel van körbevéve.
Akkor ismerkedett meg OC-vel, OC értett a nők nyelvén, látta, hogy kékbugyi bajban van, akár egy ázott veréb, úgy festett.

Forgatás után beültek az Arany János utcában egy étterembe, ahová mindig jártak, s onnantól nem volt kérdéses, a pénz, amiről beszéltek, ami eddig elérhetetlennek tűnt, ott volt karnyújtásnyira, csak igent kellett mondania. Az első forgatás gyalázatos volt, nem tudott feloldódni, zavarban volt, kényszeredetten hajtotta végre az utasításokat.
Megkínálták egy kis kokainnal, elfogadta, s mind közül az lett a legjobb filmje, legalább is szerinte, mert akkor még ismeretlen volt neki a világ. Később már nem voltak problémák, élvezte az összes forgatást, a csajok, a srácok, OC rendkívül segítőkészek voltak, s jó fejek.

Természetesen azonnal kilépett az állásából, bankszámlát nyitott, pénze volt bőven, meg bulik, haverok, a pornós világ elég pezsgő élet, de nincsenek igazi barátok, csak ilyen felszínes kapcsolatok, a röhögés megy ezerrel, de komoly dolgokról nem lehet beszélni senkivel. Esélyed sincs ebben a szakmában arra, hogy férjhez menj.
Úgyhogy most kell döntenem. Vagy szakítok a filmezéssel és keresek valami embert, akivel családot alapíthatok, vagy örökre bent ragadok a mókuskerékben.
Ha abbahagyom a filmezést, akkor elkezdem felélni a pénzemet, évek múlva elfogy. Mennyi az esélye, hogy rövid időn belül találok olyan embert magam mellé, akivel érdemes? Pénzem van bőven, akár indíthatnék egy vállalkozást is, de mit? Nyissak butikot, mint minden hülye picsa? Aztán egy év múlva a rezsi elvitte azt a kevés hasznot, ami nem jött be, és becsődölök? Fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal, pont abban a korban vagyok, amikor gyereket kéne szülnöm. Akárkit megkérhetek, hogy legyen az apja, van ebben a szakmában bőven férfi, vagy ha abbahagyom a fogamzásgátló szedését, úgysem tudja meg senki. De annak mi értelme van, neveljek egyedül egy gyereket? S mit mondjak majd neki, ha megkérdezi, hogy apa hol van?

Kékbugyi kipakolt, kifordította magát teljesen, láthatóvá vált a keserűsége, és a kétségbeesése. Egyelőre nem tudtam neki használható tanáccsal szolgálni, nem mertem biztatni, hogy fel a fejjel, majd így meg úgy lesz. Elnémultam, egyetlen szavam sem volt hozzá, neki meg bőven elég volt, hogy valakinek végre elmondhatta, hogy mi nyomja a lelkét, és nem kell tartania attól, hogy világgá kürtölöm. Azaz még is, mert ugye azért voltam/voltunk ott. Azért hívott, hogy palackpostázzon.
Nem csak egy jó segg, nem csak egy bugyi, egy jó mell, hanem mögötte egy megalázott ember. Kár, hogy a pornófilmek hátsó borítóján nincsenek ilyen kiegészítő szövegek, vagy benne egy melléklet.

Kérdezte, hogy hová menjünk a gyerekekkel?
Nekem mindig vannak jó ötleteim. Javasoltam a repülőteret, menjünk ki Ferihegyre.
Az integető peronra, vagy hová?
Francokat, dehogy, van egy brutál jó hely a másik oldalon. Ha a Pesti úton megyünk ki, van utána egy régi téesz, portán nem kell mondani semmit, csak bemész, és a hátsó bejáratán ki. Utána egy hosszú földúton a repülőtér oldalához jutsz ki, pont a kerítéséhez, tőled 100 méterre szállnak fel a repülők. Iszonyatos dübörgéssel, szenzációs látvány, remeg az egész gyomrod közben, ahogy elszakad a földtől.
Behuppantunk autóba, nagyobbik fiam beült mellé, irigykedve néztük a minőségi Toyotát, hogy nekünk ilyen sohasem lesz. Nejem rám nézett, hogy ne is törődj vele, látod ő meg minket irigyel. Forgalmi dugó, hőség, piros lámpa, nagyjából egy óra alatt értünk ki. Út közben megbeszéltük a nejemmel, hogy hazafelé M0-ás, ezt a félóránként 100 métert meghagyjuk a budapestieknek. Bánkon szerencsére se forgalmi dugó, se piros lámpa, ott mindig zöld van.

Az első repülőről lemaradtunk, ki sem szálltunk az autóból, már felemelkedett.
Gyerkőcök élvezték, ujjaikkal mutogattak az égre, hogy nézd, de így távolról is nagyon hangos volt. A következő repcsi kb. 5 perc múlva gördült ki a kifutóra. Megállt egy helyben, engedélyre várt, valahol a toronyban engedélyezték neki, és az a nagy test olyan szempillantás alatt nekilódult, és olyan hangerővel, hogy be kellett dugnunk a füleinket. Teljes extázisban ordítoztunk, ahogy szélvészre váltott. Jobb, mint a vidámpark, ilyet nem minden nap láthat az ember, főleg nem ilyen közelről.

Két órát maradtunk, gyerkőcök közben elunták a repcsizést bámulni, fel s alá rohangáltak. Nejem félrevonult kékcsajossal beszélgetni, de a repülőktől nem lehetett.
Én is türelmetlen lettem, szememmel intettem a nejemnek, hogy indulás van.
Puszi, puszi, elköszöntünk, a földúton még együtt mentünk, aztán mi jobbra, ő balra indexelt. Még dudáltunk egyet.
Megkérdeztem a nejemtől, hogy miről beszélgettetek?
Arra volt kíváncsi, hogy hol és mikor ismerkedtünk össze, meg milyen, hogy lehet, hogy 15 éve együtt vagyunk?

Hozzászólások

(#1) r4z


r4z
(Ármester)

guga, ez ismét egy fantasztikus írás volt! Köszönöm, hogy elolvashattam! Maximális respect :R

Hihetetlen, miket hozol ki az emberekből. Szomorú, ami a lánnyal történt, én sajnálom. Ahogy ezt elolvastam, alapjaiban változtatta meg bennem az emberekről alkotott nézeteimet.

A könyv mikorra várható? Támogatnám tőlem telhető összeggel :)

[ Szerkesztve ]

I don't like people. I like psytrance, sex and pizza, in that order. | iPhone 6S | MacBook Pro 13" 2015 | R1600, 16GB, 1070 @ 2560x1080 | Xpenology NAS

(#2) 7


7
(PH! addikt)

Szomorú lány, érdekes történet, hallgatnám én is szívesen, ha volna időm effélékre. Van valami megragadó azokban emberekben, akik nem piszlicsáré dolgokat zúdítanak a lelkükből másokra.

Az álmodról szóló egy-két mondat egyébként valahogy kitűnt számomra az írásból, önmagában is tetszett. Nem vagyok álomfejtő, nem is foglalkoztatott soha, de a leírásból éreztem, hogy sokminden benne van.

[ Szerkesztve ]

(#3) guga válasza r4z (#1) üzenetére


guga
(Közösségépítő)

Üdv! Maxi thx. az olvasatot, nem túl rövid :DDD
Könyv írás alatt van, jól halad, a probléma az vele, hogy nem tudom befejezni, mert mindig jön valami, ami kikívánkozik belőlem, és illeszkedik a menetrendbe. Nem sietek vele.
Én sem tudom.

11 fejezet free bárki számára, a többit letiltotta egy emberke, aki talált benne valami egyedit.

[Beparipa].

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

(#4) danih


danih
(PH! kedvence)

Mint mindig, köszönjük! :R

(#5) guga válasza 7 (#2) üzenetére


guga
(Közösségépítő)

Üdv! Én nagy jelentőséget tulajdonítok az álmaimnak, többször előfordult, hogy megálmodtam előre dolgokat. Nagy katasztrófákat, stb. Mikor volt a nagy cunami, akkor éjjel kirepültem az űrbe, körberepültem a földet, s láttam, ahogy egy nagy ököl rácsap a tengerre. másnap meg a híreket.

Ettől függetlenül én sem tudom megfejteni mindet.
Maxi thx.

Hja, és a szokásos :D

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

(#6) Nordic


Nordic
(Közösségépítő)

Olyan volt, mintha egy rejtélyes krimit olvasnék. Folyamatosan fenn tartottad az érdeklődésem, és már várom a következő részt. Ez is remek írás guga! :C

Fura, hogy kívülről mennyire mást mutatnak az emberek, főleg a hírességek, mint ez a lány is. Nehezen lehet őket valóban megismerni, mert a legtöbb embernek(bevallom sokszor nekem is, bár ebből kezdek "kinőni") sokkal fontosabbak a külsőségek. Az meg sajnos nálam elég error, hogy még most sem tudom vahj ki lehet a kékcsajos bugyi, talán így is van rendjén:D.

[ Szerkesztve ]

{Steam ID: Nordic_hun}_@_{BattleTag: Nordic#2851}_@_{PoE: Mekkel_EK}_@_Twitch: http://www.twitch.tv/nordic_87

(#7) mexicanraven


mexicanraven
(fanatikus tag)

Újfent k*rva jó! :))

szia <3, just szia <3. take it easy, bro!

(#8) guga


guga
(Közösségépítő)

Utolsó rész jön, meg sem próbálom címlapra küldeni :DDD

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

(#9) r4z válasza guga (#5) üzenetére


r4z
(Ármester)

Ez velem is előfordul, kisebb foszlányokban. Pl. egyik éjjel azt álmodtam, hogy Pesten a Fradi-stadion közelében (McDonald's-os kereszteződés, a Lágymányosi híd felé) egy kék, K rendszámos 407-es Peugeot-ra dudálunk rá, és voilá: másnap pontosan ugyanez történt. Kicsit deja vu érzésem volt.

Bárcsak egy egyetlen, ismétlődő álmom is így válna valóra... :U

#8: :D

[ Szerkesztve ]

I don't like people. I like psytrance, sex and pizza, in that order. | iPhone 6S | MacBook Pro 13" 2015 | R1600, 16GB, 1070 @ 2560x1080 | Xpenology NAS

(#10) guga válasza r4z (#9) üzenetére


guga
(Közösségépítő)

Na erre kíváncsi vagyok, az ismétlődő álmok nagyon fontosak. Én hosszú évekig álmodtam apám tanyájáról. Mindig félelmetes volt, izzadva, levegőért kapkodva ébredtem, különös lények látogatták azt a lakot. Aztán egyik este úgy feküdtem le, hogy tudni akarom az okát, ha álmomban jön apám tanyája, és félelmetes, akkor kérem álmomban a megoldást is.

Úgy lett vala.
A szobám falára mostoha anyám piros betűkkel felírta, hogy takaródj el a háztól!
Nagyjából címszavakban az a lényege, hogy alkesz volt. Napi fél liter töményt küldött le, s az üvegeket elásta az erdőben. Egyszer részegen molesztált, kikezdett velem, kergetett a kút körül. Apámnak hiába mondtam, hiába mutattam az üvegeket, nem vett róla tudomást. Arra hivatkozott, hogy sok a melója, stb. elfoglalt.

A neje annyira belelovalta magát a gyűlöletembe, hogy megmérgezte magát. Apámnak meg választania kellett. Félrehívott a ház mögé és mondta, hogy én már 16 éves vagyok, szeretné megtartani az asszonyt, meg ugye született két gyerek tőle. Én meg már megállok a lábamon, menjek el.

Ez is így lett. Akkoriban valószínűleg könnyedén fogtam fel, de a mai napig kísért a rémálom.
Na erre dobjál tüzifát :DDD

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.