A kegyetlenség malomkövei

Idézet a nejemtől, aki elsőként olvasta és lektorálta.

Húú, nagyon jó, érdekes, gondolkodtató, továbbgondolható, viszont egy olyan téma, amit fejezetenként, történetekben a végtelenségig lehetne taglalni. Igazából egy könyv ismertetőjének jó, mert hiányérzetet hagy az emberben, hogy oké, tudomást szereztem valamiről, de akkor nem tudhatnék róla többet?
A többit szóban, most doktor hauz az öreg Benjáminnal
Csatolom.

Az öreg Ivanics sűrűn kémlelte az eget, nem tetszett neki, előérzete volt, a kacsák is napok óta minden ok nélkül riadtak. Vihar jön? Túl párás és nyomasztó a levegő, a szél is érdekesen fúj, mintha moccanna, de a fák levelei nem mozdulnak. Nem nagyon tudta mire vélni, besomfordált a kamrába, hogy meghúzza a flaskát. Jóízű császárkörte főzet, meg cseresznye, bő termése volt az elmúlt évben. A körtéről lecuppantotta a parafát, mélyen kongott és számon kérően, hogy hova lettem, mind megittál? Az öreg beleszagolt az üveg szájába, ez nála szertartás volt, megadta a tiszteletet a főzetnek, s dicsérte hosszan magába. Ejjhhh, de jó ez a pálinka. Ivott mellé egy pohár kútvizet, s aztán megízlelte a cseresznyepálinkát is.
Hosszú még a nap, ha befejezte az állatok étetését, akkor még be kell mennie a hivatalba lejelenteni, hogy ebben az évben mit és mennyit kíván veteményezni, mert meg volt szabva a kvóta. Azt átlépni nem lehetett, ha valakinek több kellett, akkor ügyeskedett. A szélhámosok eladták a saját kvótájukat, elitták a kocsmába, télen meg nem átallottak sorba állni segélyért, mert hogy éheznek, aztán a segélyt is elitták. Micsoda népség, micsoda világ.

Keverte a moslékot a malackáknak, csak kettőt engedélyeztek minden háznál, azzal nem lehetett ügyeskedni, kijöttek, oszt egyből látták volna, hogy három kémlel ki az ólból. Hiába kínálta volna őket a pálinkájával, nem lehetett már megvesztegetni senkit. Mióta mindenkinek virtuális számlája van, nem lehet pénzt adni a markába, hogy ugyan legyen már elnéző. Most utalni kell, s egyből látják a pénz mozgását, hogy honnan hová, s mennyi. Még azt is látják, ha reggel leül a vécére, ismerik minden lépését, a kézfejébe ültetett jeladó minden embert nyomon követ. Persze van ennek jó oldala is. Megszűnt a bűnözés, értelmét vesztette, azonnal lebuktak, a jeladó elárulta, hogy pontosan ő volt és ott. Azóta kirabolni sem szoktak senkit, az ékszerek már csak csillognak, nem lehet szabadulni tőle. Hiába szakítja le a nyakáról. 5 perc múlva megfogják, de még ha el is menekülne, ahol jóváírnák a számláján a rabolt arany árát, elfognák. Igazságos és biztonságos lett a világ, akikben arra buzog a vér, hogy másokat kihasználjanak, már nem terem nekik babér. Vagy dolgozik, vagy éhezik, más lehetősége nincs.

Volt is cigánylázadás, de számoltak rá, nagyon keményen bántak velük. Indok volt rá bőven, ugye emlékeztek, amikor terroristák az egész világon összehangolt támadást hajtottak végre?
A világkormány mindent el kell, hogy kövessen, hogy ez soha többet ne forduljon elő, meg kell értenetek, a saját érdeketekben történik mindez.
Azok meg egyszerre kiabáltak, az intéző mereven bámulta őket, tudta, hogy tehetetlenek, bármelyik venné a bátorságot, hogy hozzáérjen, azonnal a rögtönítélő bíróságon találná magát. Láttak maguk előtt elég példát, már nem kockáztatnak. A világkormány azzal ismerte el létjogosultságát az emberek szemében, hogy a Tűzviharnak elnevezett terror napja után keményen lecsapott minden renitensre. Nem volt tekintettel senkire, hogy hány éves, meg kislány, vagy fiú. Nagyon durva időszak volt. A sok elkényeztetett és agyon ajnározott gazdag emberek gyerekei jártak a legrosszabbul. Akkora egójuk volt, hogy csak a visszaugatás fogalmát ismerték. Ha valahol találtak egy eldobott kólás dobozt, a szemétbegyűjtő autó dns mintát vett róla, s a szüleinek ment ki a büntetés automatikusan. De, ha úri kedve úgy hozta, hogy szemétkedni akart egy kisebbel az utcán, mert ő amúgy egy hájfejű volt, akkor már este a rendőrségen találta magát, és reggelig vallatták. De ha nagyon durva dolgot követett volna el, akármelyik gyerek, akkor beállították államellenesnek, és még aznap kivégezték, nem nézték, hogy gyerek, nem volt ügyvéd. Államellenesnek nem jár ügyvéd, a jog korszaka lejárt, a liberalizmusé is. Mindegyik célt tévesztett, az emberek is beismerték, hogy a világot biztonságban kormányozni csak is ésszel és keményen lehet.

Senki sem vitatta, hogy a világ kormány nem legitim, mert a világ biztonságos lett. Volt mire hivatkozniuk, hogy a demokráciának érdemes volt elpusztulnia, ami a korrupt politikusok és a bűnözés melegágya volt. Jogosan kérték, hogy emberek! Tegye fel a kezét, akit mostanában bántottak, vagy kiraboltak, vagy elvették valamijét. Csak bátran! Na, senki!??
Mi visszaadtuk az önök becsületét, amiért megdolgoznak, az a maguké, nem veheti el maguktól senki! Nem így van?
Eleinte sokan tiltakoztak a kézfejbe beültetett chip ellen, azonnal kivégezték, s utána az emberek hamar megalázkodtak. Voltak még hőbörgők, de már a bőrük alatt volt, tudták merre járnak, s mit csináltak, nem jelentett veszélyt az államra nézve.
A világkormánynak minden energiája a nyilvántartásra ment el. Tudták a vércsoportomat baleset esetére, az első fali szkenner képes volt kidobni rólam egy egész litániát. Hol születtem, s mikor, ki volt az anyám, mivel foglalkozott az apám. Képes volt kapcsolatrendszert felállítani rólam, s kockázatelemzést végezni, mint lehetséges terrorista. Figyelembe véve az iskolázottságomat, a vásárlásaim alapján, az érdeklődési körömet, a tankolás alapján, hogy mennyit utazom, a megnézett tv műsorok alapján, hogy mit néztem, s mennyi ideig. A szemétbegyűjtő azonnal elküldte a dns mintámat, ha beledobtam a pizza feketére sült szélét, így azt is tudták rólam, hogy mi a kedvenc ételem, s mi az, amit biztos nem eszek meg, mert talán allergiás vagyok rá. Ha a szkenner gyanúsnak ítélt, s azt dobta ki, hogy magas a kockázata annak, hogy terrorista vagyok, akkor egy perc múlva kivontak a forgalomból. Jött egy autó, kiugráltak belőle, csak egy felszólítás volt, hogy földre. Ha nem feküdt a delikvens, akkor lelőtték. Nem volt értelme szembeszállni az állammal, nem volt már olyan, hogy szavazás négyévente, meg, hogy bement a tévébe elmondani a véleményét nyilvánosan. Ugyan minek mondta volna el, a beépített chip minden beszédet közvetített, pontosan tudták, hogy miről mit gondol, esélyt sem adtak annak, hogy nyilvánosan elmondja, ha az államra nézve veszélyt jelentett volna. Elmentek érte, és elvitték kivégezni. Nem kellett hozzá indok, a szkenner a beszéd alapján államisnak ítélte, úgy összegezte, hogy a használt szavak alapján potenciális ellenség. Ezért az embernek meg kellett gondolnia, hogy mit beszél. A legjobb volt csöndben maradni és dolgozni, a munka elterelte az ember figyelmét, de legalább megvolt a haszna. Ha reggeltől estig dolgozott, akkor övé volt. Nem kellett tőle félni, hogy holmi cigány átugrik a kerítésen és ellopja a termést, vagy a tyúkokat. Siratták is vissza a demokráciát, hogy az volt a jó világ, amikor még nem tudták, hogy merre járnak az éj leple alatt. A gazemberségnek vége volt. Ha nem akart dolgozni, akkor lehetett éhezni, senki sem szánta meg. Ha viszont feladta, megemberelte magát, akkor kapott földet, ellenőrzött vetőmagot, kisállatokat indulásnak, mindennel támogatták őket, s ha nem csináltak semmit, akkor kaptak segélyt. Az viszont nem volt elég semmire. Ráírták a virtuális számlájukra, s meg volt szabva, hogy mire költhetik el. Ha bepróbálkoztak volna a pénztárosnál, hogy cigit akarnak, akkor a pénztáros elég, ha kimondja a száján, hogy terrorista, és az autó azonnal jön érte. Csak meghatározott élelmiszereket lehetett, hogy ne haljon éhen, de ne is lakhasson jól. Így választhatott, vagy ez, vagy dolgozik. A terrorista egy olyan kimondhatatlan szóvá vált, hogy egybeforrt a halálos ítélettel. Ha az az autó megérkezett és elvitték a delikvenst, akkor esélye sem volt a túlélésre, ha csak nem alázta magát porig. Elég volt egy rossz pillantás, vagy egy félreértett mondat és kérdés, indoklás nélkül kivégezték. A kivégzőknek nem kellett beszámolni róla senkinek, hogy miért tették. Az államisok fel voltak hatalmazva az azonnali kivégzésre az állam érdekében. S a világ elkezdett végre működni, az emberek, ha utáltak egy másik embert, akkor nem mondták rá, hogy terrorista, mert azonnal elvitték, és nem volt biztos, hogy visszajön. A terrorista már nem számított viccnek. Olyat sem volt szabad mondani, hogy bomba, fegyver, vagy robbanás. Az emberek megtanultak társalogni kulturáltan, már nem szidták egymást, még ha söröztek is, hiába lazultak el, vigyáztak a szájukra.

Szóval az öreg Ivanics készült le a hivatalba lejelenteni, hogy hány ágyás krumplit akar vetni, hány palánta paradicsomot, s mennyi paprikát. Ez fontos volt, mert az állam és a világkormány szeretett előre tervezni, s nem bízni semmit a véletlenre. Nem szerették azt, aki otthon termel, de nem akartak vele vesződni, nehéz volt az ellenőrzése. Inkább engedték, és húztak egy kvótát, meg addig is lefoglalják az emberek magukat. A világkormány azt szerette volna, ha a terményt, élelmiszert mindenki az elosztóból vásárolna. Az elosztó a központi termelőhelyekről szállítatott be. A génkezelt növények nem a vakvilágba nőttek. Kiszámítható terméshozam volt, s egyre nagyobb mennyiségben. Így nem volt nehéz ellátni a sok tétlen, s éhező embert, akik a napot semmire sem nézték. A kvótának az volt az értelme, hogy az emberek ne termeljék magukat túl. Ne tudjanak adni másnak, vásároljon mindenki az államtól, dolgozzon mindenki az államnak, az államnak legyen jó forgalma és biztonsága. A versenypiac mára halott, a szigor, a fegyelem és a kontroll megölte. Ami egyedül túlélte, az az állam, még az egyén is halott, csak is a közösség, az emberek biztonsága és az állam életben maradása számított, hogy az idők végtelenségéig tudjon gondoskodni az emberekről, s mindenkinek megfelelő biztonságot teremteni, hogy ne kelljen félnie.

Volt értelme, nyugodtan elengedhetted a gyermeked, biztosan tudtad, hogy baja nem történhet. Nem kínálják droggal, cigarettával, alkohollal. Ha elment jól érezni magát, akkor a szemétbegyűjtő azonnal küldte volna a riasztást a kidobott pohár alapján, hogy 18 éven aluli alkoholt fogyasztott. Csikket sem lehetett csak úgy eldobni az utcán, jött egy automata robot, mert észlelte, eltakarította és a dns alapján jelentette a központnak, hogy kié a dns. Másnap reggel már vonták a számlájáról a büntetést. Minden rendre, erkölcsre és becsületre vágyó ember boldog volt és büszke. Büszkék voltak az államra és a világkormányra, új vallásuk volt, templomot építettek maguknak, egyre többen lettek, és Istenben hinni már kényelmetlenné vált. Az állam nem nézte jó szemmel, hogy te egy olyan hagyományos templomba jársz, meg hányod a kereszteket. Ugyan minek? Isten vigyáz rád? Na, ha annyira rajtad tartotta a szemét, akkor mi az a kis tüdőrák, és miért nem gyógyít ki belőle? Meg a fiad, amikor vízbefúlt? Hol volt Isten? Ha az államnak, már akkor meglett volna a chip kontrollja, akkor a fiad minden lépését követte volna, és a szkenner kielemezte volna a kora alapján, hogy nem jó helyen jár, s riasztotta volna a védelmezőket.

Az államnak igaza volt, tényleg működött, nem a levegőbe beszélt. Az emberek elhitték, hogy a totális kontroll az ő érdekükben történik, mert ha éjjel leállt a szívverése, vagy nem lélegzett, akkor 3 percen belül jött az újraélesztő sereg, rohantak és rákötötték egy gépre, ami mindent megoldott, s utána újra boldogan élhetett tovább. Az ember tényleg megbízhatott az államban és a vezetőkben, mert ők sem loptak, nem tudtak. Az volt, amit mondtak. Nem volt nehéz dolguk, mert csak igazat kellett mondaniuk, nem kellett erőlködniük, hogy kitaláljanak valami hazugságot. Kiálltak a pódiumra, és mondták, hogy emberek, nem viccelek. Ha tényleg a biztonságot akarják választani, akkor jól gondolják meg, hogy mit tesznek, s mit mondanak, s mire gondolnak. Ezt a saját érdekükben mondom. A világszkenner nem gyerekjáték, folyamatosan figyeli az egész világot, és egyezteti a kapott adatokat.
Tudják emberek! Nem mindig fontos kimondani a szánkon, amit gondolunk, mert lehet belőle félreértés is, aztán a gép úgy elemzi, hogy veszélyt jelent, ezért mielőtt beszélni kezdenének, alaposan gondolják át! Értve vagyok?

Mindenki csöndben bámulta a tévét, kezükbe vették a vacsorát, s elégedetten falták. Tudták, hogy a világszkenner már kikövetkeztette a mai bevásárlásuk alapján, hogy mi a lesz vacsora.
A világszkenner figyelmes volt, pontosan tudta, hogy kinek mikor van névnapja, s mi a kedvenc virága. Aznap reggel a küldönc ébresztette, hogy az állam boldog névnapot kíván önnek, s átvette az illatozó virághalmot, nem tudott neki tényleg ellenállni, hiszen tényleg ezt szerette. A biztonság olyan mértékű volt, mint még ezen a világon soha. Senkinek nem kellett aggódnia, félnie, az állam a legapróbb dolgokról is gondoskodott. A végzettsége, életkora, alvási, étkezési szokásai figyelembevételével ajánlott munkahelyet. S valóban, az előzetes kockázatelemzések alapján csupa olyan kollégával került össze, akivel imádták egymást, és egész nap csak nevettek. A szkenner ismerte az érdeklődési körét, hogy milyen műsorokat néz, hallgat. Milyen hírportálokat olvas, mi az, amin szörnyülködik, mi az, ami megnevetteti, hisz pont előtte kattintott rá. A szkenner mindent behatóan elemezett, sohasem tévedett, vagy ha igen, nem kellett és nem volt kinek indokolni, mert a biztonságos világ nem azért tett fel kérdéseket, hogy a véleményedre legyen kíváncsi. A biztonságos világ azzal igazolta magát, hogy nem tudtál ellent mondani neki, hiszen csontig hatoló biztonság volt, amilyenre mindig is vágytál. Bátran kimehettél az utcára. Ha magadban úgy gondoltad, hogy kiérdemelted magadnak a jóléted az elvégzett munkád alapján, akkor szabadon kisétálhattál az utcára a feleségedet átkarolva, a legmárkásabb állami bundában. Érinthetetlen voltál, senki sem nézhetett rád rossz szemmel. Ha bárkiben is kétség támadt volna, valami naplopóban, henyélőben, aki haragot táplál, s annak hangot ad. Elviszik azonnal, nem kérdeznek, kivégeznek. Nem indokolnak, annak nem szól mentségére, hogy éhezik, te meg itt parolázol, mert telik rá. Megölték volna azért, mert miért nem dolgoztál? Ha nem tetszik a nyomorod, akkor menj dolgozni, az állam tud munkát adni! Megverték, megalázták, aztán kidobták az utcára. Soha többet nem volt kedve morogni az orra alatt, csak azért, mert megirigyelte, hogy más sokat dolgozott, sokat tanult és bármit elér.

Az okos, dolgos és tettre kész emberek ideje jött el, ha valaki ambiciózus volt, azt azonnal elismerték. Ha valaki csak nyammogott, meg ellenségeskedést szított, kerülte a munkát és a hanyagságon, a megkerülésen, az ellentmondáson járt az esze, az bajba került. Ha egyszer az állam eljött érte, akkor nem úszta meg szóbeli figyelmeztetéssel. Vagy megverték alaposan, vagy megölték. Akinek a szíve nagyon a törvénytúlsó dolgok felé húzott, az mehetett a telepre. A telepre bárki szabadon beléphetett, vagy éppen az állam tuszkolta oda, ha már harmadjára vitték el, és még nem volt kedve megölni.

Higgyék el nekem, hogy jó volt ebben a régi világban élni, talán sohasem lesz már ilyen megbízható, szerethető, kiszámítható és biztonságos a jövőnk. A mi időnkben még lehetett tervezni. De ami most jött el, az maga a pokol. A mi időnkben a hűtő még azt is tudta, hogy hány fokosan szeretjük a sört, ha kifogyott, akkor a szkenner a bérezésünk figyelembe vételével azonnal küldött egy másik rekesz sört. Ha nem kerestünk elég jól, akkor nem adott hitelt a bizonytalanra, hogy majd visszafizetjük. Nincs és kész, nem iszol, bár még azt is tudta pontosan, hogy mi a kedvenc söröm. A mi időnkben a szkenner istenként funkcionált, gondolkodni is kevés volt, nem hogy beszélni. A szkenner mindent kiszámított, elküldött időben orvoshoz, tudta, hogy mi a várható életkorom, s milyen betegségekre lehet számítani. Az egész családfám dns mintája alapján számolta ki, és megelőzte időben.
Felírta a gyógyszereket, a küldönc kihozta, és a szkenner azt is tudta ellenőrizni, hogy bevettem e. Bekerültek e a hatóanyagai a véráramlatomba, a chip folyamatosan közvetített.

Az öreg Zvolenszki Benjámin lenyomta az entert. Szeretett a falujáról történeteket írni, kitaláltakat, vagy olyat, ami megtörtént, de azt is kiszínezte, mert számára színes volt a világ. Szerette használni a falusi emberek nevét, mindig megfigyelte, hogy hogyan élnek itt Bánkon, s hol kritikusan, hol humorosan írt róluk, hogy mások is megszeressék ezt a falut, ahol élt. A szkenner az elküldött szöveg alapján azonnal felismerte és kockázatelemezte. Visszamenőleg lefuttatta az adatokat.
Zvolenszki Benjámin, született 2003, anyja neve Bene Annamária, már az apja is blogolt, Bánkon van eltemetve, xxx sírhely alapján jegyzékbe véve, testvére Zvolenszki Levente, híres zenész, dj és fuvolista, számos rangos rendezvényen szólista, komolyzenei zenekarok tagja, rengeteg kiadott lemez. A szkenner továbbította az adatokat a központba. Az öreg Zvolenszki Benjámin csontosodó ujjait remegve a billentyűzet mellé rakta, ő már végzett, a szkenner döntésére várt. A szkenner eddig egyszer sem döntött úgy, hogy veszélyesnek ítélné, mindig zöld jelzést kapott, ártalmatlan.

A félsz folyamatosan benne volt, pedig ezerszer meggondolta, hogy mit írjon le, a központi szkenner nem ismerte a visszaszedett betűk fogalmát, ha valamit egyszer leírtál meggondolatlanul, akkor azt könyörtelenül felhasználta ellened. Hiába védekeztél azzal, hogy nem erre gondoltál. Kamu duma, mert leírtad, az ember azt írja le, amit gondol, vagy amit az érzelmei diktálnak, még ha vissza is szedi. Az állam vezetői nem hiába kérték naponta ezerszer, hogy ha valaki közölni akar valamit, akkor előtte ezerszer gondolja át.
Nem lehetett azzal védekezni, hogy leittam magam, mert akkor azért végezték ki. Ha nem beszámítható, akkor meg azért. Megszűnt már az okoskodás világa. Az van, ami van, az van, ami volt, a lényeg a biztonság.
A lámpa zöldre váltott. Az öreg Zvolenszki Benjámin fellélegzett, van Isten, s még kapott egy üzenetet, hogy a rendszer fogadta, elküldte. Pár percet várt csöndben, s azonnal jöttek az internetről a visszajelzések. Benjámin! Te úgy írsz, mint az apád, Guga! Nagyon élvezetes, az ember mintha egy moziban lenne, látszik, hogy apád mellett nőttél fel. Szerencsés ember vagy, meg ilyenek.

Aztán az öreg Zvolenszki Benjámin leírta, amit őszintén gondolt, a zsigereiben volt, nem tudott hazudni. Megszokta, hogy a szkennert nem lehet átverni, a rendszer hiába omlott össze rég, hiába a múlt emléke, még a velejéig kísért. A régi öregeknek benne van még az elméjében a biztonság tudat, az önfegyelem, hogy akármire nem lehet gondolni, nem lehet kimondani. Hiába szabadult el a pokol, a fiatalok hiába röhögik ki széles vállal, hiába tudja, hogy tehetetlen velük szemben. A vére még mindig azt diktálja, hogy legyen őszinte, beléivódott a hosszú évek során, hova is lett a régi biztonságos világ.
Elkezdett írni keserűen, hogy minden hiába, a rendszer hiába él, ennyi humanoidot már nem tud nyilvántartani, én már így halok meg.
A szkenner idegesen elemezni kezdte a mondatot, de nem találta veszélyesnek a beírt szavak alapján. Mióta az utazó bolygó megállt a föld körül és rendszeresen átjárnak, azóta a rendszer, a szkenner életképtelen, mindenki azt csinál, amit akar. Túl sokan vannak, túl sok ember, túl sok egyén, túl sok számlálnivaló, a rendszer halott. A káosz az úr.

Az utazó bolygón nem emberek éltek, csak hasonlítottak ránk. A tudósaink kikeltek magukból hangosan, hogy ezek nem rovarok, nem élettelenek, nem beszélnek, nem esznek, nem lélegeznek, de ugyanúgy van lábuk és kezük, mint nekünk. Humanoidok, miután kijelentették így volt. Az állam nem készült fel, hogy nyilvántartsa őket, nem volt rá kapacitása, a földön hatmilliárd emberrel számolt. Ezek meg vannak százhúszmilliárdan, amikor a föld köré álltak.
Az állam nem bírta, elveszett, a humanoidok meg élvezték, hogy végre új partnert találtak. Mindig nagy öröm számukra, s ezért utazzák körbe a bolygólyukkal a világűrt. Már nagyon sok helyen megálltak, s mutatták a holo gyűjteményt, hogy milyen világok vannak még. Hónapok teltek el azzal, hogy az emberek csak bámulták a kijelzőkön a világokat, a szkenner meg erőlködött szánalmasan, hogy ki hol jár, milyen üdítőt ivott, s mellé milyen hamburgert fogyasztott, miután a papírtálcát bedobta a szemétgyűjtőbe. Dns mintákat elemeztek gőzerővel, mintha mentek volna valamire, hiszen ötször annyian jöttek át az utazó bolygóról, mint ahányan a földön laktak, s azoknak nem volt chip ültetve a bőrük alá. Hiába riasztotta a központot a szkenner, hogy veszélyesnek ítélt, nem nyilvántartott dns, a kiérkező rendőrök nem tudtak elvinni annyi humanoidot, látták, hogy csak turista, s egy idő múlva már ők sem vettek komolyan semmilyen riasztást. A rendszer minél többet kiáltott farkast, annál többször derült ki, hogy csak habókra mentek ki, mert az utazó bolygóról volt valaki, aki tanulta a nyelvet, vagy kért magának egy pörköltet, s a szkenner nem tudta elemezni az elmosott tányér alapján.

Hamar rájöttek erre a törvénytelenek is, kiszabadultak a telepről, s elkezdték a bolondját járatni a szkennerrel. Összebeszéltek, egyszerre rabolták ki egy nagy város összes bankját, a rendszer csak nézett, idegesen, pirosan villogott, ez teljes mértékben lehetetlen és megengedhetetlen. Ilyen nem történhet meg.