Neutrik XLR-JACK be, erősítő ON, nullpont, visszaszámlálás, kezdődik a nyár.
Surrog a ventillátor, érzem a vihar előszelét, nem szarral fogunk gurítani. Tipikus veretés, mint, amikor túljutsz az ismerkedési fázison, s egyszer csak úgy spontán szájon csókolod.
Nem tudsz neki ellenállni, a nyár olyan, mint a feketelyuk.

Terelem ki a tyúkokat az utcára (nyaraló övezet), a kutya sem jár erre, még nem jött el az idejük. Eső után vagyunk, hosszú giliszták után futkosnak, s kapkodják fel. Nem vagyok felkészülve váratlan dolgokra, csak szeretném élvezni. Megcsörren a telefonom, régi vágású fickó vagyok (Nokia 3310). Ennek ellenére benne vagyok a lüktetésben, ha már eret kell vágni, elsőként jelentkezem. Halló? Guga úr? Nem, nem, téves, kinyomom, korán van még.
Visszahív újra, s eljátszom, hogy szakadozik a vonal, aztán kikapcsolom.
Na jó, adok egy kis engedményt, másnap bekapcsolom, azonnal jön az sms.
Ez volt, és a nyár még sehol, túl vagyunk az ötödik fellépésen.

Vállaltok lagzit? Filmezést?
Hogy kerültünk ebbe a helyzetbe nem tudom.
Valamikor long time ago fesztiválokon építettünk, bontottunk, amatőr módon filmeztem, tyúktubra töltöttem, s ez lett belőle. A dj pult mögötti tombolásból lett vonatozás, menyasszonytánc. A mulatós zenével azon kívül semmi bajom, hogy semmi közöm nincs hozzá, viszont hitelesen elő tudom adni.

A 2014-es szezon nagyon korán indult, szinte minden hétvégénket lefoglalták. A fiamtól hajnalban megkérdezték, hogy van cigányzene? NINCS
Persze volt, de ne már, aztán kisajtolták belőlünk, s arra kellett ropni a hangulatot.

Csak azért megyek a fiammal fellépni, mert még nincs jogsija, de már csak 2 hónap s mehet egyedül. Valahogy nem féltem, eddig is tudta a dolgát, én csak toltam a taktot, izzadtam, s belevittem a tömegbe az indulatot, felkorbácsoltam. Izzadt pólóban zihálva, egyik sört a másik után, le sem állva, amíg van bennem live. A fiam színpadképes, nekem mindig is az volt a dolgom, hogy eltaláljam azt a pontot, amikor meg kell mozdulni, s kitörni.
Na onnantól nem volt leállás. A fiam is látta, hogy apa most beindult, s akkor órákig képes voltam úgy táncolni egyedül, hogy minden szemet vonzott, s nem volt olyan szék, amin ember ült volna, mindenki felállt. Vagy táncolt, vagy tapsolt. Fogalmam sincs, hogyan kerültünk ebbe a helyzetbe, de éjszakánként 3 pólót cserélek, mert úgy átizzadom, hogy facsarni lehet belőle.

Aztán meggondoltam magam, rájöttem, hogy nem is áll tőlem olyan távol, hogy lagziban zenéljünk, mint dj, s filmezzünk. Nincs ezzel semmi baj. Világéletemben punk zenész szerettem volna lenni, a legelső alkalommal megdobáltak. Túl jó voltam, s a közönség még nem nőtt fel a feladathoz. Kemény falat voltam, ahogy a kritika is.
Punkzenélni nem sikerült. Később a nagyobbik fiam miatt, hogy betanuljon, bevállaltam olyan munkákat, ami enyhén szólva a legkeményebb szitu. 1 hétig aludni sátorban ázva, s úgy ébredni, hogy 10cm víz van alattam. Bográcsozok, s s mindenki körém sereglik, mert éhes. Aztán csapd bele az orrtörlőd, jó haverok lettek.

Az egyik fesztiválon már kész volt mind az 5 színpad. A fiam felügyelte a dárenbézzt. Na ott nem jött időre a csákó, valahol beszívott, s ott felejtette magát. Be kellett dobni magunkat. A fiam még oké, mert 8 évet járt zenesuliba, nem mixel, saját zenét gyárt, a végén megmutatom. De én? Szó szerint csak összepakolni tudok színpadot, s bontani. Hangtechnika ide-oda bedugása megy, a kezelése nem. Nem vagyok dj. Általában rám bízzák az egész felügyeletét.
Ezen az estén viszont be kellett dobnom magam, s nem vallottam szégyent. Utólag elmondták, hogy az összes színpadtól átcsődültek, mert futótűzként terjedt a hír, hogy valaki megőrült a dárenbézz színpadon. Csak imitáltam, egyetlen potihoz sem értem hozzá, Vodi mixét raktam be, arra tomboltam.

Csörög újra a telefonom, tök lazán részeg vagyok, Sepultura koncert, erre pepperepeppere, lehalkítom, s felveszem. Szia, már egy ideje próbállak elérni, lagzit vállaltok? NEM!
Letettem gyorsan, mert félő volt, hogy rajtakapnak. Megint csörög, tudtam, hogy újra fog hívni. Figyi, egy ismerősömtől kaptam a számodat, két hét múlva lenne egy lagzi, elvállalod? Én nem, de a fiam igen. Akkor beszélhetnék a fiaddal? Nincs telefonja, nincs itthon, majd keresünk oké? OFF.

Életem első olyan lagzija volt, ahol mind a három pólót lecseréltem, volt füst a víz alatt, rock&roll, Neoton, Hungária, s miután az idősek elmentek Metallica, s még pogóznom is kellett a vőlegénnyel. Átbújtunk a léc alatt, tök kemény pálinkás üvegek jártak kézről kézre, ilyenkor más nem számít semmi, simán megy, hogy előadom magam.

S, hogy miért szeretem ezt? Egy kis energiát, lendületet átadhatok, s felveszik a ritmust, én csak táncolok, de nagyon bevadulva. Azt a szintet hozni nem tudják, csak a fiam tudja tolni alám a zenét megállás nélkül. Viszont hétvégenként olyan, mint ha étterembe lennénk, nagyon gazdag a kínálat. Hiába mondom, hogy ne velünk törődjenek, van épp elég vendég. Az asztalunkat telepakolják minden földi jóval. Röhejes volt, utoljára odajött egy öltönyös fickó, harmadik pólómban voltam, sírva köszönte meg, s lebaszott egy ezrest az asztalra, hogy húzd rá cigány
Hiába ingattam a fejem, hogy erre semmi szükség, mert always hardcore, ki vagyunk fizetve, ő köszönte meg.

Lüktet, nem lüktet, nem mindegy ki van a színpadon, én még a 90 évesből is ki tudom hozni a tinédzsert, és csujjogat.