A bánki csodakút újra felfedezése

Kérdeztem én a helyieket, hogy mi a hegy neve, de ahány ember, annyi félét mondott.
Egyik azt mondta nagy hegy, meg valami szlovák neve is van, 1600-as évekből a katonai térkép meg német névvel illette. Így nem volt más választásunk, elneveztük gugák hegynek. Mert, hogy ideköltözésünk utáni nyári hajnalokon oda jártunk fel nyársalni a nagyobbik fiammal. S, ha a nejem kérdezte, hogy hová mentek, vagy hol voltatok, akkor meg tudtuk mondani, ő meg értette, hogy már megint a gugák hegyen voltunk kicsavarni a szalonna zsírját, utána megmártóztunk a tóban, s felfrissülve értünk haza.

Minden alkalommal más úton mentünk fel a hegy tetejébe, s mindig más úton jöttünk le. Így találtunk rá egy körbekerített és romos területre, ahol épület nem volt csak egy lefedett kút az erdőktől övezve, a drótkerítés is elrozsdált néhol. Kérdeztük a helyieket, hogy mi az a kút, s miért van elkerítve?
Végre találtunk a harcsában egy embert, aki egy sörért elmesélte.
Ezt fogom nektek továbbadni.

Az 1900-as évek elején találtak a hegyen egy forrást, ami csak úgy kifakadt a hegyből, s a közeli juhászok ástak a helyén egy kutat. Szépen adta a vizet, göndörödött a birkák gyapjúja tőle, és a kecskék szarva is hegyesen állt. Észrevették, hogy, aki iszik a vizéből az kigyógyul mindennemű betegségből. Legyen az köszvény, reuma, vagy a sáskajárás-féle nátha. De még a szerelmesek is egymásra találtak, olyan egészségtől duzzadó, kicsattanó bánki gyerekek születtek, hogy csak úgy legelték a hagymaszárat.
Híre ment a környéken, jöttek a népek messze földről a kúthoz korsókkal, megálltak szekerekkel, megitatták a lovaikat és azok meg ágaskodva, nyerítve indultak útnak.
Nem is volt itt semmi gond, csak, hogy az uraság, akié a birtok volt, a kisbíróval kidoboltatta, hogy ezek után fizessenek a népek vámot, mivel, hogy Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Az emberek felháborodtak, hogy az uraság lenyúzza a szegényekről az utolsó bőrt is, pedig a víz ingyen van, és sok bajból kigyógyít, orvossága az a léleknek.
De az uraság hajthatatlan volt, nem engedett. Aki inni akar a kút vizéből, az fizessen.

A népek az éjjel leple alatt osontak a kúthoz, s úgy merítették tele a korsóikat, csendben, semmit sem neszezve, de csak a fülébe jutott az uraságnak. Őröket állított a kúthoz éjjel és nappal, hogy vigyázzák, és senki ember fia oda ne menjen, csak, ha megfizette az árát.
A népek csalódottak voltak, hiába jöttek messzi földről, s vették hírét a csodatévő kútnak, az őrök és az uraság kérlelhetetlen volt. Hiába hajtogatták az asszonyok, hogy otthon fekszik betegen a gyerek, lázasan, s nincs pénzük orvosra.

Egyik reggelre a kút elapadt, szaladtak az emberek az uraságnak jelenteni, hogy nagy a baj, a kútban nincs egy csepp víz sem, kiszáradt. Az a forrás, ami a kutat táplálta, a szekérút mellett bukkant fel, bárki járt arra azonnal észrevette, hogy kristálytiszta víz bugyog a földből, s az már nem a bánki uraság földje. Jöttek is a népek nagy örömmel, a következő faluig ért a sor, és gyógyultak ki mindenféle ördöngösségből, vakságból, némaságból, s aki nem tudott járni az futva vitte a hírt hazáig.
Egyik este a bánki uraság bevacsorázott és felhajtott néhány kupica bort, hogy elálmosodjon, de megütötte őtet a szél, a fejéhez kapott és kiáltozott, őrjöngött. Nem tudták csitítani, az emberek elszaladtak az útszéli forráshoz s fohászkodtak, hogy gyógyuljon meg a kenyéradó gazdájuk, mert ha így marad, akkor étek nélkül marad a család. Reggelre kutya baja sem volt az uraságnak, s igencsak elgondolkodott az addigi életén és tettein, meg hogy kicsin sem múlott, s majdnem elköltözött az árnyékvilágba. Szerette a vagyonát és a gazdagságát, sajnálta volna csak így itt hagyni, hogy azt sem tudja, ki viszi tovább ő utána. Felhajtott még egy nagy bögrével abból a tiszta forrásvízből, jó kedvre derült s lesétált a szekérútra köszönteni az embereket, akik a korsóikat merítették.

Azok látták, hogy jön az uraság, hallották már hírét, morcosan leste mindenki a földet, vajon mit akar ez itt, nem is az ő főggye, nem veheti el a forrást tőlünk, nem kérheti a pénzt érte. Az uraság kedvesen szólította őket, s megígérte, ha a forrás elapadna, s visszatérne a kútba, akkor akárkinek szüksége lenne rá, mert betegségben szenved, ingyen viheti, ahogy ő is ingyen kapta. Napok múltán a kút újra megtelt vízzel, az emberek padokat ácsoltak a kút köré, meg karókat vertek le, ahová kikötötték a lovat.
Egész álló nap ellepték a hegyet a népek, akár a hangyák, s mindenki kigyógyult a bajából, vitték a bánki csodakút hírét messze földre.

Lehet, hogy csak mese, de egy sört megért.
Egészségetekre

A kút egyébként létezik, itt van az udvarunkban, Kubi apukája ásta ki, 25 méter mélyen van a vize, s ez volt az első kút a Jázmin utcában, akkoriban még nem volt vezetékes víz, s a környékbeli nyaralótulajdonosok a mi házunkhoz jártak vízért, s dicsérték, hogy milyen tiszta, és finom.