2019. március 23., szombat

Gyorskeresés

Túlzott segítőkészség

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Ahogy telnek a tanévek ismerem meg az összes hallgatót és viszont, valamiért mindig kapcsolatba kerülök az elsősökkel, vagy van egy-két ismerős eleve, és az ő barátaikat ismerem meg az évfolyamról, vagy épp dolgozatot íratok, vagy órát tartok nekik szívességből.

Ma elhangzott egy olyan mondat, amiről azt gondoltam, sosem fogom kimondani:
"Abba kéne hagynom a mindenféle jött-mentnek való segítést."

A záróvizsgák és a védések közeledtével egyre több alsóbb éves talál meg azzal, hogy segítsek. Ezzel alapvetően nincs baj, hiszen szeretek segíteni, és szoktam is. Ha kell korrepetálok, néha TO-s néninek is elmegyek stb.. Azonban most úgy érzem kezd az egész átmenni kihasználásba, bár ők még nem tették meg azt, amit hajdani csoporttársam, akinek a kedvéért nem scanneltem be több száz oldalt vizsgára készülés közben és ezt édesanyám emlegetésével honorálta. (Ő több jegyzetet nem kapott.) Mégis, kicsit kezd sok lenni.

Minden nap van egy-két olyan ember, akinek a segítségemre van szüksége, akár tétel kidolgozásra van szükség, akár csak információra a vizsgáról, oktatóról, szabályokról.
A hiba az én készülékemben található: nem mindig tudok segíteni, mert nem mindenki tanított és nem volt mindenféle vizsgám, stb.... ilyenkor meg úgy érzem, hogy valamit rosszul csináltam.

Tegnap este az egyik harmadéves rám írt, hogy meséljem már el, hogy néz ki egy védés, és hogy kell megírni a prezentációt hozzá, sőt, ha már itt vagyok nézzem is át neki. Szívesen megtettem, mert a srác normális, de ! fél 1 körül végzett az első változattal... hozzáteszem, hogy az alapképzéseseknek ma volt a védése, kicsit későn állt neki. (Neki tudtam segíteni :) )

Ez most nyafogásnak tűnhet, pedig nem annak szántam, csak összegeztem ami ezen a héten összejött.
Egyébként is, magamnak csináltam, mert mindig mindenkinek segítek. Ezt használják ki mind a hallgatók, mind az oktatók.

Hozzászólások

(#1) andris1602


andris1602
(senior tag)

Szia
Ha úgy érzed, hogy túl sok erőt/energiát/időt vesz el a segítés, kicsit visszafoghatod magad.. Bááár, ahogy leírtad, nekem úgy tűnik, hogy szereted, ha segíthetsz másoknak :) Ez szerintem jó dolog, már ha nem megy el az egész a kihasználás irányába.. (A bescannelős történetben remélem nem hagytad szó nélkül)
Légy néha egy kicsit önző. :U Nem baj az, ha nem állsz rendelkezésre állandóan.. + nem árt egy egészséges egyensúlyra törekedni az adok-kapok terén.. Nem azt mondom, hogy kérj érte pénzt, vagy csinálj várólistát :) csak ahelyett, hogy mindenkivel szemben abbahagyod a 'segítés'-t, inkább csak fordulj azok felé, akikre Te is számíthatsz, ha gondban vagy..

Én is mindig mindet az utolsó pillanatra hagyok.. és van hogy iszonyat nagy baromságoktól mentenek meg a barátaim.. Persze olyan is volt, hogy én kerítettem egy fél évfolyamdolgozatot (szabadon idézhető), mert sürgősen kellett a srácnak :)

(#2) rw-ultra


rw-ultra
(tag)

Ismerős a szitu (bár engem melóhelyen keresnek meg).
Én is olyan vagyok, mint Te.
Elég sok embernek segítettem már, csak úgy, mert ilyen vagyok.
Vannak olyanok, kik annyit sem bírtak kinyögni hogy "köszi", volt olyan aki a segítségemet (egy ötlet, mit és hogy) úgy adta tovább hogy az ő pici fejéből pattant ki (halálra dicsérték, azóta köszönni sem bír).
Ritka egy állatfaj vagyunk :)

*http://www.youtube.com/watch?v=ZTu0yvlI8MA*http://jelvenyem.hu/gar/index.html*

(#3) greenity válasza andris1602 (#1) üzenetére


greenity
(fanatikus tag)
LOGOUT blog (1)

Vannak olyanok, akik segítenek, ők a barátaim :)

A csoporttársas incidenst követően még tartottam egy előadást "R"-ből (órai keretek között), akkor is dumált. Utána megint kért valamit, én meg úgy kiosztottam, hogy a fél számítógépközpont azt hallgatta... egyébként nem szokásom azt mondani, hogy nem...

rw-ultra ismerős.... :(

Nem minden az, aminek látszik.

(#4) tope válasza greenity (#3) üzenetére


tope
(PH! addikt)

Ritka a hozzáállásod (az enyém is hasonló), és sajnos ez baj is valamilyen szinten (ritkaság), mert belegondolva, ha mindenki segítene, és nem hátráltatná a másikat, akkor nem itt tartanánk, de az élet kegyetlen és az ember mint élőlény az egyik legvadabb ragadozó a Földön, mindent megtesz a céljaiért, mégha esetleg azzal sokaknak tesz keresztbe.

https://hardverapro.hu/apro/uj_bontatlan_sony_mdr-zx660_ap_feher_es_fekete_is/friss.html

(#5) bambano


bambano
(Jómunkásember)

ha nem tanított minden tanár és ez az ok, akkor bukjál meg :P

egyébként tudni kell:
1. nemet mondani
2. határidőt mondani
3. árat mondani

különben elkapatod őket. persze mindezt összhangban azzal, hogy neked mekkora erőfeszítés. ha csak annyi, hogy van a diszken egy fájl, amit el kell küldeni, az más megítélés, mintha át kéne másznod a fél városon, hogy bescannelj 300 oldalt (esetleg törvényt sértve) a saját előrehaladásod kárára.

sosem fogja neked viszonozni senki, akinek segítesz, akkor tedd, ha szórakozásba belefér.

lezso6 szerint a user: rossz számtech karmája van | @netik: There is no Internet of Things. There are only many unpatched, vulnerable small computers on the Internet.

(#6) Vakegérke válasza bambano (#5) üzenetére


Vakegérke
(PH! kedvence)
LOGOUT blog

Hogy miért nem volt ilyen mentorom anno, mint te...
Nem viccelek.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#7) greenity válasza bambano (#5) üzenetére


greenity
(fanatikus tag)
LOGOUT blog (1)

Ha a diszken van a fájl, azzal nincs gond. Sőt a saját tételeimet mindig elküldöm, általában be vannak scannelve, hogy ha nekem kell mondjuk Pécsen, de a jegyzet itthon van, akkor is meglegyen. Azzal nincs gond, megkeres elküld. Akkor vannak gondok, ha pl úgy kéri, hogy scanneljek, hogy maga a kézzel írott jegyzet cca. 200 oldal és másnap vizsgázom és neki adj uram isten... nah azt küldtem el később...
(A jegyzeteimet is úgy adom oda, hogy a tételekért felelősséget nem vállalok, ha biztos akar lenni a dolgában írjon sajátot.)
Szaktárstól még életemben nem kértem pénzt...
A határidők működnek :) azokkal bírok szerencsére :)
A scannelés vicces dolog, általában saját használatra teszem, ha olyan. Scannelve csak saját jegyzetet adok ki, vagy egyetemi jegyzetet, amit eleve így adtak ki, hogy fénymásolják le.
Eddig belefért a szórakozásba, szeptembertől talán megint, most vagyok elkapva ugyanazon okok miatt mint ők, csak még mindig nem tudok nemet mondani.
Egyszer csak felnövök :)

A tanácsokat igyekszem megfogadni :)

[ Szerkesztve ]

Nem minden az, aminek látszik.

(#8) bambano válasza greenity (#7) üzenetére


bambano
(Jómunkásember)

az ár az nem mindig pénz. hanem valami viszontszívesség is lehet. ha neki nem kell semmit tennie, elkanászodik. tehát mondhatsz olyat (mondhattál volna anno), hogy oké, bescanneled neki x jegyzetet, de neked meg szükséged van y jegyzetre, szerezze meg. vagy amíg miatt a scanner fölé görnyedsz, hozzon neked a boltból valami vacsorára valót.

szóval viszonozza valamivel. vagy ha nem érsz rá, akkor megmondod, hogy oké, megcsinálod, de jövő hétre van csak alkalmas időpont.

egyetemi rendszergarázda koromban egyszer megcsinálták a hallgatók, hogy félév elején hordákban jártak jelszócserére, mert elfelejtették a nyáron. de úgy, hogy másfél hónapig alig jutott időm másra. akkor lett nagyon gyorsan bevezetve a félliteres okmánybélyeg...

volt olyan esetem is, hogy munkahelyen megettem egy-két szívességet, amit azzal háláltak meg, hogy szép lassan rámtolták az összes melójukat. mire észbekaptam, már baj volt, utána évekig könyörögtem, hogy nem így kellene, nem történt semmi. Úgyhogy nemrég megmutattam, hogy mire jó a root jelszó...

lezso6 szerint a user: rossz számtech karmája van | @netik: There is no Internet of Things. There are only many unpatched, vulnerable small computers on the Internet.

(#9) greenity válasza bambano (#8) üzenetére


greenity
(fanatikus tag)
LOGOUT blog (1)

Van aki magától hoz pl tábla csokit :) annak idején kígyóuborkát kértem, persze félreértették... Majd ha nagy leszek, szeptembertől, akkor a hallgatókkal szemben kicsit változik a helyzet. A témavezetőmnek meg úgysem mondhatok még nemet...

Nem minden az, aminek látszik.

(#10) Apollo17hu


Apollo17hu
(senior tag)

Szia!

Van még egy nézőpont, amit érdemes figyelembe venni, ha segítőkészségről van szó.

Korábban én is hozzád hasonló cipőben jártam, de egyetemen az oktatók a tárgyak követelményeinek ismertetésekor mindig hangsúlyozták a csoportos munka értékelését. Ez azt jelentette, hogy a félév végén leadott - érdemjegybe beleszámító - csoportos (3-5 fő) munkáknál meg kellett határoznunk, hogy ki mennyiben járult hozzá a feladat elvégzéséhez. Természetesen a csoportban mindig akadt valaki, akinek "fontosabb dolga akadt" a közös munkába történő besegítéskor. Mivel a hozzájárulás meghatározása pozitív irányban csak minimálisan tudta módosítani a kapott érdemjegyet, ezért általában mindenkit ugyanolyan súllyal tüntettünk fel.

Negyedévre jutottam (ill. jutottunk néhány évfolyamtárssal) el arra a szintre, hogy egy srácot - akit csak a legelső és az utolsó szemináriumon láttunk (egyébként e-mailben tartottuk a kapcsolatot) - közös megegyezéssel "kinulláztunk" a csoportos munkában. Ki kell emelni, hogy nekünk ettől lényegesen nem lett jobb az értékelésünk (neki viszont annál rosszabb), korábban és később sem találkoztunk vele.

A srác félév közben azzal mentegetőzött, hogy dolgoznia kell egyetem mellett, ezért nem tud bejárni szemináriumra, és besegíteni a csoportos munkába.

Miért nulláztuk ki mégis? Mert megértettük, miért tartották az oktatók fontosnak az egymás közti értékelést:
- nem kötelezte senki arra, hogy egyetem mellett dolgozzon (ha tényleg időhiányban szenvedett, választhatott volna másik, kevésbé "melós" tárgyat),
- amíg mi az egyetemi tárgyainkra készültünk, ő a szakmai karrierjét építette,
- de az is lehet, hogy egyszerűen csak lusta volt és inkább az egyetemi bulikat preferálta.

Ami viszont a legfontosabb: kapott egy olyan leckét, amitől talán valamelyest pozitív irányba változott a hozzáállása. Biztosan szemétládának tartott minket, de az ilyen embereknek muszáj néha koppanni, különben azt fogják hinni, hogy nekik mindent lehet.

A túlzott segítőkészség egy altruista viselkedésforma, azt jelenti, hogy mások feladatát végzed el, saját szabadidődet csoportosítod át másokhoz. A te erőforrásaidon élősködnek, amit csak a legritkább esetben viszonoznak. A "köszönömök" is mehetnek a padlásra...

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.