Az elmúlt 3 napom arra ment rá, hogy egy fizikai problémát leprogramozzak octave-ban. Azért octave-ban, mert a genetikus algoritmus solver-re szükségünk van hozzá.

A nagy helyzet az, hogy a négyes csoportból ketten dolgozunk ezen a problémán. Ami azt jelenti, hogy külön írjuk a programot és segítünk egymásnak a hibák kiküszöbölésében... Kicsit olyan érzésem van lassan, mintha tűt keresnénk a szénakazalban. Vannak hasonló eredményeink, de még mindig nem elég közel egymáshoz ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy jól működik a program.
Néhány fizikai megfontolásból az egyik jó, a másik nem és fordítva...

Úgyhogy most a debug résznél tartok, csak egy octave programot nehéz debuggolni...