Az egyetemi TV egy bemutatókisfilmet készít a Z generáció számára. Az intézetről engem választottak, hogy miért és hogyan, nem nagyon tudom, talán nem is lényeges. A bemutatóban 2-3 perces bevágások lesznek a riportalanyokról.
Kicsit kacifántosan indult a dolog: délután 2-re beszéltük meg, ami számomra azt jelentette, hogy 10 óra környékén el kellett induljak busszal, ami azt jelenti, hogy itthonról olyan fél 10 körül indultam. Elvoltam könyvtárba mentem, beszélgettem, tanultam, amikor telefonáltak, hogy hát akkor ők inkább háromra jönnének. Ha ezt előre tudom, tudtam volna indulhattam volna 1 óra környékén az állomásról.
Sebaj, találtam társaságot a másodévesek között.
Újabb nehézség: hol legyen a riport? Végül az egyik tanárnő beengedett a laborjába, már csak a beállás a mikrofon, a púder és hajrá. Az egész beszélgetés nem volt több, mint 10 perc. Igyekeztem intelligensen válaszolni. Tulajdonképpen még élveztem is a dolgot, pedig rettegtem tőle.
A helyijáratos busznak köszönhetően (1 járat kimaradt) nem értem el a korábbi buszom, újabb fél órát vártam, mire buszra kerültem. Mire levehettem a cipőt már eltelt 10 óra azóta, hogy felvettem.
Talán megérte, talán nem, mégis, ennyi időt fel tudtam áldozni erre, hátha még haszna is lesz 
