Tegnap este csörgött a telefon, apa volt az: "Anyád most kerül kórházba". Először nem hittem a fülemnek, majd elmesélték, hogy mi is van. Múlt héten Ubul nevű drótszőrű németvizslánk megkapta anyát. Baleseti, kitisztít beköt, pápá.
Aztán tegnap elvándoroltak megint, mivel bepirosodott a seb, és nem nézett ki jól. Mint kiderült, elfertőződött a dolog, és közölték hogy akkor bent fekvés. Rendben, próbálkoztak, hogy mivel csak injekciós kezelés lesz ezért had menjen haza, hiszen 10 perc sétára lakunk a kórháztól, és apa majd elhozza autóval. Nem engedték. Este befeküdt, majd reggel hívtam, hogy mi a helyzet. Olyan gyógyszert akartak Neki beadni, amire allergiás, és a felvételi lapon is szerepel. Ha nincs reggel eszénél és nem kérdezi meg, akkor most lehet hogy nagy baj lenne.
Ezen felbuzdulva, most saját felelősségére hazamegy és bejár az injekciókért. Tegnap este nem történt semmi, senki rám sem néz, az injekciókat meg így is úgy is megkapja.
Azért felháborító, hogy ez megeshet. Belátom, és tapasztaltam, hogy az ápolónők és az orvosok túlhajszoltak, azért ez mégis sok.
Olyan nagy elvárás hogy tudjon olvasni az ember? Ezek szerint igen.
