Tegnap délután egész végig egy kódon szórakoztunk egy tanárommal. Este 7re végzett is a számolás.
Az előző bejegyzésben látható, mennyire fáradtunk le agyilag tőle.

Erre ma bemegyek, megkérdeztem a tanárt, hogy mi van : Hát a témavezetőm azt mondta az a számolás mégse kell, helyette más... Hát rohadt élet, azt hittem felrobbanok a dühtől. Azt a 4-5 óra munkát lehetett volna ezek szerint értékesebb munkával eltölteni.

Annyi előnye van a dolognak, hogy az önbecsülésem nőtt. Akivel számoltunk, egyenrangúnak tekint, és ez jól esik a pici lelkemnek.