Tulajdonképpen számítottam is erre a lépésre, de azért elindított egy gondolat folyamot.
A történet ott kezdődik, hogy tavaly szilveszterkor robbant a bomba baráti társaságban, hogy ezt vissza akarom-e fordítani, lényegtelen kérdés.
Egy akkor (szerintem) kulcszerepet játszó emberrel mióta kiköltözött tőlünk nem beszéltem, mégis miért is tettem volna... megszakított minden kapcsolatot, nagyjából hülyeként kezelve.
Pár hete a lakótársam szólt, hogy a volt lakótársam törölte facebookról, oké nem meglepő, valamiért engem még nem.. (valószínűleg elfelejtette).
Ma feltűnt, hogy már nem vagyunk ismerősök, csak egy valami vert szöget a fejembe: 2 éve ilyenkor még lehetett azt mondani, hogy a legjobb barátaink közé soroltuk egymást, utána is még jóban voltunk, sőt egy helyen is laktunk, és egyszerűen folyamatosan mentünk lefelé a lejtőn. Ez is egy kétoldalú dolog, biztos hibás vagyok, de valamiért mégis azt érzem, ez kevésbé miattam van.
Fura érzés, a barátságot nagyjából lezártam. Elgondolkodtató, hogy egy év alatt mi minden változott, és azért néhány dolog maradt. Hihetetlen az egész, remélem nem lesz ilyen gyakran.
Végre nem panaszkodós írást olvasok tőled. (Bár olyat már régen olvastam.)
