Nem üres frázisokat szeretnék leírni, inkább mesélni valamit.
Történt egyszer (tegnap), hogy Kutatók Éjszakája volt. Ebben még nincs is semmi különös. Az egyik barátom és szülei részt vettek az élmény műhelyben, méghozzá egy saját tervezésű ZomeTool építéssel. Ami a B-DNS egy darabkája volt.
A tervek szerint 3,3 méter magas lett volna, de az alapanyag beleszólt a dologba, és a végén olyan 5 méter körül állt meg. Magában csoda, hogy végül meg lett építve.
Ami számomra nagyobb csoda volt, hogy mi is elmentünk, körbenézni, esetleg építeni. Ebből pedig az lett, hogy segítettünk nekik. Először kiadagolni, hogy melyik bázishoz mennyi bogyó és mennyi pálca kell. Aztán elmentünk előadásokra, amik érdekeltek.
Később, olyan hat óra környékén visszamentünk, ahol egy olyan másfél méteres építmény már állt. Négyen mentünk ki, s a vége az lett, hogy éjfélig ott voltunk.
Volt amikor imádkoztunk, hogy ne dőljön le, amikor bosszankodtunk mert egy-két elem rosszul volt összerakva. Mindenki csinálta a dolgát. Ketten létrán állva építették. Mi pedig lóti-futi módjára hordtuk nekik az elemeket. Később, amikor már a srácok olyan magasan voltak a toldott létrán, ketten ráálltunk a létrákra, hogy ne billenjenek meg, a többiek hordták, mi pedig adogattuk.
Közben volt egy kis időm elgondolkodni, hogy milyen jó, hogy mi barátok és kevésbé barátok így összefogtunk, és tudom, hogy ha másnak kéne segíteni, másnak is segítenénk 
Hozzáteszem, azért jó móka a zometool, szóval jól is szórakoztunk közben 
A legviccesebb az volt, hogy kb délután kettőtől este fél 11-ig épült, és egy óra alatt leszedtük és elszortíroztuk az elemeket. Persze ehhez kellett 7 pár szorgos kéz.
Ömlengős tudom, de köszönöm az élményt
És a kész mű:
