Hát akkor itt vagyok...Tudom, mindjárt ez elején elkövettem egy helyesírási hibát, mert hát-tal nem kezdünk mondatot. Én fogok...Igaz a mai napig kiszúrom bárhol a helyesírási hibákat, de most itt ez a "történet" nem erről fog szólni, az alapvető szabályokra azért ígérem, odafigyelek ezután is.

Tehát: böcsületes polgári nevem: Gradvol László, 1965.január 22.-én születtem Dunaújvárosban.
Végzettségem szerint gépjármű-technikus vagyok, ami olyasmi mint az autószerelő, de annál egy kicsit több. Eredeti szakmámban sosem dolgoztam, bár rajongásig szeretem a mai napig a kocsikat, autókat, repülőket, mindent amit valamilyen belsőégésű motor hajt. Ellenben több mint 7 évig harckocsikat és egyéb harci járműveket szereltem Zalaegerszegen, "tanultam" Moszkvában több mint egy évig, sajnos annak az időszaknak a rendszerváltással vége lett, bezárták a laktanyát, én meg nem vállaltam a további szolgálatot az ország túlsó felében. Ezután voltam taxis, teherfuvarozó, sőt rövid ideig rendőr is. 1992 óta viszont már csak és folyamatosan a fuvarozásból élek, azóta folyamatosan sofőrködöm, sok évig egy helyen kizárólag belföldön túlméretes cuccokat szállítottam. Miután a cég csődközeli helyzetbe került, még időben váltottam és a jelenlegi munkahelyemre jöttem. (Mindenki tudja hova..)
Bár az adatlapomon mint lakhely Dunaújváros szerepel, ez nem teljesen igaz, miután pár éve Előszálláson lakunk, Dunaújvárostól 25 kilométerre. Ezer éve (1986) nős vagyok, 3 fiút nevelünk kisebb-nagyobb sikerrel, akik 22-21 illetve 18 évesek. Legutóbbi szintén ismert ezeken az oldalakon...A családhoz tartozik még egy német juhász kutya, Blondy, és két macsek, őket nem tudom hogy hívják éppen.

Jómagam nagy filmgyűjtő vagyok, tizenéve gyűjtöm a filmeket, több ezer darabos készletem van.
Akik ismernek, szerintem vidám csákónak tartanak, szeretek mindent ami jó, és csodálok mindent ami szép. Ez ételre, autóra, nőre is igaz...Nem dohányzok már sok éve, nem...mondom, hogy alkalmasint nem iszok, (mert uk-s ige nagy kedvencem H.G. szerint) de egy kezemen megtudom számolni hányszor voltam piás életemben. Ja és hűséges vagyok a feleségemhez, ami azért szerintem becsülendő dolog. Pedig de hányszor megtehetném....csak nem akarok úgy hazajönni, hogy .."leves van?..."
Aki érti érti, aki meg nem, annak majd egyszer elmesélem. Röviden ennyit tudtam hirtelen magamról összeszedni. Esetleges későbbi írásaimat ezentúl megpróbálom külön publikálni, nem fiam, hanem a saját nevem alatt.
Köszönöm, hogy elolvastatok.

Íme, itt vagyok én teljes pompámban Prága után a munkahelyemmel.