Hi-Fi röviden. Eléggé elcsépelt már ez a szó, hiszen már minden kis "zsebrádióra" rábiggyesztik hogy mini-hifi, mindenféle hangzatos, több száz wattos számok társaságában.

Nálam honnan indult ez az egész, talán könnyű kitalálni a zene szeretetéből. Kis kölyök voltam még mikor a kilencvenes évek elején a kétkazettás, levehető hangszórós, sztereó magnós MTC rádiós magnómmal nyakra főre vettem fel a nekem tetsző zenéket a rádióból. Aztán persze jött a baj mikor a magnómániámnak családi felvételek is áldozatául estek. Így van ez a fejlődés útjába nem állhatnak porosodó emlékek. Persze a szülők másképp gondolták, sőt így több mint 20 év távlatából már én is másképp gondolom. De az akkor úgy volt jó.
Aztán jött egy következő lépcsőfok, mikor a padlás világában tett utazásaim közben, rábukkantam egy rétegelt lemezből készült dobozkára. Tetszetős kis doboz volt, eleje szövettel borított, kinyitottam, benne egy nagy mágnes.
Egy jó darabig ott hánykolódott a szobámban, mikor is valamiért Apumtól megkérdeztem mi is ez.
Hangszóró, jött a válasz majd, segített rákötni a rádióra. És ekkor jött a csoda. Kristálytiszta mély hangok, olyanok amelyeket azelőtt nem tapasztaltam.
Innen indult a dolog, megpróbálom felgöngyölíteni a rögös utat amit végigjártam, tele hibákkal, szép lassú tapasztalat szerzéssel.

Mindenekelőtt, nem tartom magam "hifistának" még csak különösebben vájt fülűnek, sem. Úgy gondolom hogy az egész a zenéről, szól, arról hogy a zene minél nagyobb élményt tudjon okozni.
Ugyanakkor nem az a lényeg hogy mennyire "dübög" vagy "sziszeg" hanem hogy mennyire adja vissza magát a zenét.

Akkor most folytatnám a honnan --- hova témát.
A kis rétegelt lemezből készült doboz egy Tesla 16cm-es pappír membrános hangszórót rejtett.
Pontos típusa: Tesla ARN 568
Érzékeny volt és igencsak szépen szólt, még a harmatgyenge zsibis MTC rádióm társágában is.
Otthon volt még egy Tesla orsós magnó, amely Apum féltve őrzött kincse volt. Végül is ő lett életem első erősítője. Első hibát itt követtem el, a jó kis rétegelt lemezből készített dobozkát, sutba dobtam,
és "majd én" felkiáltással vetettem bele magam a hangdoboz építésébe. Melyről persze semmit sem tudtam. És nem tudta szegény Tesla hangszóró sem hogy milyen borzalmak várnak rá, majd a szenvedések végén az idő előtti halál.
Tehát, jött az első doboz, a sok közül, szegelve majd barnára lefestve. Anyaga?? Azt hiszem bútorlap. Ami volt a garázsban, sok kidobásra szánt bútor szenderült jobblétre, majd materializálódott újjá hangfal formában a kezem által. Hogy mi adta az ihletet, hát azt hiszem egy ilyen típusú Technics SB-CD320 hangfal amelyet valamelyik elektronikai áruházban láttam.
Úgyhogy életem első hangdoboza valami ilyesmi elrendezésű volt. Csak persze lényegesen rondább.
Ja és lényegesen rondábban szólt. A Tesla nem érezte jól magát egy akkora térfogatban, és csúnyán elvesztette a hangját. Amin erősen bosszankodtam, úgyhogy folyamatosan fejlesztettem a "prototípuson"
először kapott még egy komolyabb 8 centis autóhifis hangszórót, mivel addig csak az MTC rádióból kiberhelt 8 centis hsz volt társa a Teslának (Szegény szüleim, hogy örülhettek a rádiósmagnó lassú fogyatkozásának). Aminek már jobban tetszett a doboz és a hangja is szebb lett, igaz szeretett kikiabálni a dobozból.
Így teltek a hónapok évek, a Tesla kilehelte utolsó leheletét, hogy hogyan múlt ki nem emlékszem de arra igen hogy rendesen kibeleztem. (szegény R.I.P.) Aztán egy kis zsebpénz összekaparása után megrendeltem egy dobozt.
Ami a saját terveim alapján készült egy bútorgyárban.
Nem hazudtoltam meg magam az elrendezés maradt a fentebb említett Technics-hez hasonló.
És ehhez jött életem első hangszóróvásárlása. Videoton mert akkor még létezett: [link]
Emlékezetes volt a vásárlás, egyrészt mióta ábrándoztam már hogy veszek egy ilyet, hányszor lementem már a Hobby Elektronikába, és kértem el hogy megnézhessem. Szerintem már haragudtak rám. Aztán mikor lementem pénzel a zsebemben kiderült hogy húsz forinttal kevesebb van nálam.
Hát majd sírva fakadtam, loholtam vissza Anyukámhoz a kocsiba, hogy adjon nekem még húsz forintot.
Adott!
Így megköttetett az üzlet, és fél óra múlva már otthon szerelgettem.
Nem, nem volt szép a hangja. És ennek sok oka volt. Egyrészt a doboz nagy volt neki, másrészt csillapító anyagot még hírből sem ismertem, harmadrészt azt sem tudtam mi az hogy hangváltó, a kisebb hangszórók meg csak azért voltak benne hogy ne szuszogjon ki a levegő.
Az más kérdés hogy valószínűleg komolyabb erősítővel, kicsit szebben szólalt volna meg.
Aztán emlékeim szerint eladtam a Vidit. És jött utána egy komolyabbnak -tűnő- hangszóró, mely valójában a Kínában készülő gagyik első hírnöke volt, semmi SAL vagy MNC felírat nem díszelgett rajta.
A mágnese komolynak tűnt, membránja pedig lakkozott volt. Nekem sem kellett több kis gyűjtögetés után megvettem.
Aztán kölcsönben járt nálam egy OROSZ erősítő, nehéz dög volt, a Teslához képest egy brutál állat.
Sztereó erősítő lévén, két hangdobozt kellett volna ráakasztanom de nekem ugyebár csak egy volt abban is csak egy hsz szólt ami, persze ebben az esetben lényegtelen. No de megjött ám a hangja a kis kínainak, aztán pár hónappal később el is ment. Neki is meg az erősítő egyik csatornájának is. Ugye egy sztereó erősítőnek, ha nem hidalható, legalább két doboz kell különben a nem használt csatorna huzamosabb használat után beadja a kulcsot, hát ez is beadta.
De ez csak akkor derült ki mikor visszaadtam az erősítőt, hogy örült neki a gazdája, de hát egy tíz éves kiskölyökben nem érdemes megbízni ilyen területen.

Szóval mivel kivégeztem a kis kínait, jönnie kellett valaminek ami persze újabb díszpéldánya a kínai iparos munkának, és már magán hordozta a magyar márkanevet, SAL!! Szép zöld habszivacs peremes.
Képet nem találtam róla sajnos, pedig komoly vizuális mestermű.
Közben, szegény Tesla, bemondta az unalmast. Valamit rosszul köthettem be. Így kikerült ő is a garázsba. a lomok közé. Nekem pedig már csak egy sima kis fadobozos rádióm maradt amit kineveztem erősítőnek. Természetesen akkor haragudtam a szüleimre hogy miért nem adnak pénzt a hobbimra, ma már azt mondom én sem adtam volna. Mi pénzt ki lehetett volna szórni az ablakon............
Így később, megtanultam jobban vigyázni a cuccaimra.

Teltek múltak az évek, volt egy két hangszóró a repertoárban. Azt hiszem Vidi harmincasak is 2 csak éppen erősítőm nem volt hozzá, a bútorgyári dobozkát is eladtam hogy meg tudjam venni őket.
Így ráadásul dobozra való sem maradt. Jött a nagy ötlet egy öreg konyhaszekrény egyik polcát kineveztem hangdoboznak..............
Szóval teltek múltak az évek. Szakiskola, közben nyári melók. Melóztam festő ismerős mellett is és az egyik helyen ahol festettünk, pihent két Videoton doboz is, elporlott habszivacs peremmel. [link] . Elkértem a dobozt, nekem adták ,

Nem sokkal ezelőtt megvettem a kollégámtól életem első erősítőjét is. Luxman L-205
Alapból véres volta torka, de azt nem gondoltam hogy majd ennyi időmet viszi el mire egyenesbe hozom szegényt.
Akkor jöjjön az első komoly kálvária, erősítő ügyben.
Meghalt az erőlködő, valószínű valami hibásan bekötött elforrasztott kábel miatt. Hát elkezdtem keresni valami hozzáértő szakembert. De hogy ilyen kevés van Debrecenben arra nem gondoltam. Az első valami ismerős volt, otthagytam nála. Majd egy hét múlva rákérdeztem, mire ő azt mondta hogy ebben bizony kipusztult a táp már nem érdemes vele foglalkozni. Szép gondoltam magamban. Persze azért ilyen könnyen nem adom fel. Így az egyik helyen ahol ki volt írva hogy elektroműszerész becsengettem.
Otthagytam nála. Majd egy hét múlva érdeklődtem, mire ő teljesen felháborodva mondta hogy ez nem így megy, nem volt neki ideje, meg hogy különben sincs hozzá kapcsolási rajz hogy csinálja meg.
Akkor hagyjuk, újabb díszpéldány.
Visszakértem tőle.
Ismerős ismerőséhez került, bonyolult kapcsolódási pontok. De a lényeg hogy megnézte majd egy hét múlva szólt hogy készen van. Éljen!!

Közben vettem mélyeket a Videoton dobozba. Hibás döntés volt a SAL SR2030 nem vitás abban a dobozban semmi keresnivalója sem volt. De hát fiatalság bolondság. Az lett. Hazavittem az erősítőt, otthon beszereltem a SAL mélyeket, és hajrá.
Nem szólt szépen ráadásul azt sem sokáig, mivel úgy gondolta az erősítőm hogy ő inkább csillagszórózna, tudhatta volna hogy nappal ez nem igazán mutatós. De nem tudta és mindenféle fény és hanghatás kíséretében kilehelte a lelkét.
Nah dejó!!!
Ezt meg mi lelte?
Vittem vissza a szerelőnek hogy támassza fel.
Kicsit később visszakaptam hogy ő nem tudja mi baja van........ vigyem máshoz.
Nemáááá
Utolsó mentsvárként kaptam egy telszámot hogy hívjam fel.
Időpontot egyeztettünk, és kiderült hogy olyan helyen dolgozik ahova én sokat bejártam anno, egészen pontosan egy műszaki bizományiban. Ő ott a szervizes.
Bevittem hozzá a cuccot, mutatom neki, megfordítja megnézi a tranyókat, majd nemes egyszerűséggel ezt kérdezte:
Ki volt az a hülye aki magyar tranzisztorokat tett bele?
Szóval kiderült hogy nem kedveli a Luxman a magyar tranzisztorokat. Ez volt a baj. Megcsinálta és láss csodát tökéletesen működött mindenféle időkorlát nélkül.
De a hangja csak nem tetszett a Vidi SAL kombónak. Valamit tenni kell. Tettem is számolgattam gyűjtögettem, és a tervekből lassan valóság lett:

Hangszóró készlet:
Mély: SR 2030
Közép: SR 1010
Magas: DTF 12
Váltó: HV 316A

A doboz térfogata akkor még nem, csak a mérete számított. Álló, reflex, hangfalakat akartam. Ne kelljen őket állványra pakolni azért hogy fülmagasságba kerüljön. Vágattam fekete bútorlapot csavaroztam ragasztottam él-fóliáztam.

A Luxman.

Macskusz akcióban.

Egész hangfal kinézete lett!

Nagyon érzéketlen hangszórók voltak, szét kellett színezni a hangjukat ahhoz hogy mélyeket kapjak. És ez lett a veszte. A Luxman nem volt rest hajtani őket, és a bevezető szál, ahogy becsatlakozik a membránba, ott megtört. Aztán hol szólt hol nem. Annyit még a Luxmanról hogy ő is többször járt a dokinál, mivel egy párszor rövidzárra húztam szegényt így legalább 3x volt tranyócsere benne.
De a rövidebbet mégiscsak a SAL húzta. Törtem a kobakom, most mi legyen ha már így kilökte a nyelvét a SAL. Mindig is tetszettek a kevlár hangszórók. Így nem volt menekvés a SAL által kevlárnak nevezett hangszórócsaládból válogattam:

Mély: SBX 2030
Közép: SBX 1010
A magas és a váltó maradt.
Egyébként amikor én vettem akkor még sárga színben pompáztak.

Itt azért kicsit megállnék, és kitérnék ezekre a kevlárnak nevezett hangszórókra. Beszélgettünk hifis ismerősömmel mi köze lehet ezeknek a szóróknak a kevlárhoz. Való színúleg nem véletlen hogy most már fekete színben kaphatóak. A kevlár nem olcsó anyag, ez pedig egy igencsak költségtakarékos hangszóró. Abban állapodtunk meg hogy valszeg üvegszálból lehet és le fújják sárgára vagy ha kell feketére. Hogy tényleg így van e nem tudom de végeredményben az üvegszál sem rossz anyag.

Közben történ erősítő csere is, mivel szegény Luxman nem volt már a helyzet magaslatán. Kapcsolók kikopva, potik megkopva recsegett ropogott. A tisztítás sem segített már rajta, én pedig meguntam hogy időközönként megtisztelt azzal hogy elhalkult a jobb csatornám.
De jó, és számomra megfelelő, erősítőt nehéz találni.
A műszaki bizományiban ahova szervizelni hordtam a Luxmant, közben tulajdonos csere történt és a srác aki a szervizben dolgozott a tulaj lett. Így, elvihettem kipróbálni egy két erősítőt (ki kellett fizetnem de ha nem tetszett akkor visszaadta a pénzt és az öreget is) meg persze a Luxmant is beszámolta. Szóval első nekifutásra egy kisebb teljesítményű de jobb állapotú Luxmant hoztam el. nem voltam elragadtatva tőle. Aztán megkérdeztem a bizományis srácot ő mit ajánl? Ő nagy Denon mániás volt ezért hát elhoztam egyet. Nem vált be, majd harmadjára, egy olyan márkát próbáltam ki amire régóta fájt már a fogam.
NAD. Unokatesómnak volt egy NAD CD lejátszója és onnan valamiért szimpatikus lett, szép volt a hangja. Volt bent a bizományiban egy NAD 3130-as: [link].
Nagyon szép hangja volt, kellemes de azért pontos, még a SAL.os cuccomon is érződött hogy ez bizony nem rossz. Csakhogy elég hamar kifogyott az erőből, a SAL hsz.ók pedig nem hagyták magukat. fél év után új erősítőt nézegettem. Ekkor akadtam rá a bizományiban egy NAD 3155-re. [link] Nehéz volt és kicsit ütött kopott. Hazavittem és tettem egy próbát.
Érdekes keményebb hangja volt mint az előzőnek, nem olyan kerek. De ha lehet még pontosabb.
Ja és komoly tartalék lapult benne. Szegény "kevlárok" most ők húzták a rövidebbet.
Hogy mennyire? Furcsa hangra lettem figyelmes, egy komolyabb menet után, muszáj voltam hát szétszedni. A központosító gyűrű levált a csévetestről mindkét "mély" hangszórónál.
Feladták!
De én nem, így hát vettem másikat. Ezek már keményebbek voltak, a pille keményebb anyagból készült. Az más kérdés hogy a hsz adatlapja nem változott.
Újabb terv született a fejemben, úgy döntöttem hogy megépítem MDF lapból a hangfalakat, és komolyabban figyelembe vettem a SAL ajánlását a dobozokra nézve.
Pld a SAL ajánlásával összhangban 13cm-es közepeket használtam, (de minek?) és ezt a váltót: [link]. A szerelgetésről pár kép:

Ezek már pofásabbak lettek. Emlékeim szerint hangjuk is elfogadhatóbb kategóriába lépett, bár a rendszer tere nem volt szép, és az érzéketlenségükkel sem tudtam mit kezdeni. Az MDF lap pozitív hatása viszont érződött, a doboz nem szólt, nem rezonált, nem kongott. Később kapott még erezett fekete fóliát is.
Ezek a dobozok egész sokáig szolgáltak nálam. Csináltam mellé még egy aktív szubládát is.
Bár itt már változott a terv, mivel változtam én magam is. Érzékenyebbet akartam, valamit ami nem csak hangosan de szépen is szól. Így esett a választás a H2000kft által gyártott HA25 Braun hangszóróra. Az erősítő pedig a SAL kisebbik szuberősítője volt.

Szép hangja volt kétségtelen, viszont feltűnően lágy volt a hangszóró. Nagyobb hangerőn bizony hamar elfogyott szusz belőle hamar torzításra fogta. Ráadásul nagy kitéréseknél bevert a bevezető szál a membránba, és ez nem igazán növelte az élvezeti faktort, megoldottam ezt a problémát, de ekkor egy másikre lettem figyelmes. A tekercs valahogy beleért a mágnesbe komolyabb mozgáskor, ami úgy tűnik amiatt van mert nem központosan van beragasztva a mozgórész. Sőt ami még hallható volt az valami szélzaj nagy kitérésnél. Ekkor úgy döntöttem ez a hsz nem nekem való túl lágy. Azóta is itt pihen a szekrény alatt. Majd egyszer kezdek vele valamit.
Szóval vissza kellet térnem a SAL-hoz. SAL SQP 2540 hát elég nagy visszaesés volt ami a hang minőségét illeti a Braun-hoz képest. Viszont végre nem volt semmi mellékzörej a hangjában, kicsit bejáratódva hozta a SAL szokásos minőségét. Na jó ami valljuk be nem éppen High End kategória.

A szub.

Így telt el kb 1 év, nagy hangerőre volt így képes ez a rendszer, de kemény volt a hangja nagyon ráadásul kis hangerőn nem igazán volt élvezhető.

Őszre már máson törtem a kobakom, az ihletet pedig ez a zene hozta meg: [link]
Azt akartam hogy úgy szólaljon meg ez a muzsika hogy minden ott legyen amit fejhallgatóban hallok. Hát felfedező útra indultam a nagyobb hsz gyártó cégek világába. Tanácsokat kérve, és kapva hifis ismerősöktől. Télre megszülettek a tervek, azt is tudtam melyik márka, milyen hangszóróit fogom használni.

Folyt köv...............