...Ami ráadásul az első autóm is. Úgy gondolom mindenkinek voltak már „miért ne” gondolatai és pillanatai, amik általában vagy nagyon rosszul, vagy nagyon jól végződtek. Talán az enyém is ilyen (jó) befejezéssel fog záródni, miután egy elég langyos, koronavírus miatti unalommal rendesen kitöltött délutánon találtam egy hirdetést a használtautón.
Adalék a történethez, hogy elég régóta (van az egy év is) szerettem volna már venni valamit, de vagy pénzem nem volt rá, vagy olyan autót nem találtam, amit szívesen használnék, annak ellenére, hogy konkrét modellre vagy márkára nem volt kikötésem. Abszolút ellene vagyok a csakazxymárkanemzet autó jó dolognak, mert egyrészt: minden márka és nemzet gyártott jó és rossz autókat, kettő: ebben az árkategóriában és korban leginkább a jelenlegi állapot és az előélet mérvadó. Egy tök jó konstrukciót is le lehet élni, egy kevésbé jót is meg lehet vigyázni. Arról nem is beszélve, hogy az egész csak egy kicsinyes cicaharc, azoknak meg semmi értelme.
Visszatérve a témához, igazából két feltételem volt az autóvásárlással kapcsolatban: elsősorban legyen benne valami bugi, fíling, vibe, valami ami miatt kellemes használni, másodsorban persze legyen olcsó, mert nincs sok pénzem. :DD Így jutottam el Twingokig (persze csak az elhúzható tetős), 16 szelepes Swiftekig (egész mókás menni vele, mert könnyű meg pörgős – ilyen alapon tartottam rajta a szemem az 1.4 VTS Saxokon is), Fiat Unokon keresztül mindenféle youngtimerig. Utóbbi kategóriából mondjuk mindent szeretek nagyjából ami szögletes, olyan idegenek már ezek az autók a mai szemnek. Ha nagyon kritikus vagyok önmagammal, akkor azt mondom, hogy mindegy mi, csak valami hipszter hülyeség legyen. Nagy eséllyel túl sok Csikós-cikket is olvastam az elmúlt időszakban.
Ezek alapján kitalálható, mennyire örültem neki, amikor megjelent egy új hirdetés a környéken: sötétszürke Volvo 460, képek alapján meglepően egyben, leírás nélkül, 210 ezer forint. Még a facelift előtti, tehát szép (nem kapta meg a 850 egyenarcát ’94-ig), 90 lovas egynolcas – tehát a sarc sem lesz sok. Felhívtam, 1 éve volt teljesen kilakatolva, második tulaj, utólagos, de nem működő klíma, motor, futómű rendben. Meglepő módon élőben is így volt: egy szakadt vezetőülésen és néhány taknyoláson kívül más hiba menet közben sem került elő. Ami volt, az meg jó lett alkualapnak, végül 170 ezer forintért sikerült elhozni. Plusz egy doboz vegyes alkatrész, némi motorolaj.
Első benyomások: hangos, szagos, kényelmes. Műbizonylat szerint Paragi dob hátul (hogy egy ilyen autóra minek, az továbbra is érthetetlen), kicsit lehet, hogy ki is fúj valahol, igazából iszonyat hangja van, de vicces :D Belsejében régiautó-szag (én nagyon szeretem), kívül indítás után kis benzin. Amikor először beröffent akkor kicsit pöfögött, de csak le volt lazulva a légszűrőház bilincse, azóta nem volt ilyen probléma. Próbaúton minden rendben, futómű meglepően jó, műszerfal zörög. Motor nagyon jó erőben van, főleg ahhoz képest, hogy városban is elég sokat használták. Lakatolás közepesen jól megcsinálva, de normálisan lealvázvédőzve. Fényezés tök jónak tűnik, még ha kicsit koszos is. Tetszik, alkudjunk belőle, aztán vigyük. Tulajjal előkotrunk még egy nagy doboz alkatrészt: lámpák (jobb első szinte kincs), műszeregység, tömítések, csapágyak, miegymás. Még előkerül egy kinyomtatott, lefűzött dosszié tele a kapcsolási rajzokkal, ez úgy érzem elég jól fog jönni. Előkerül a régi szervizkönyv, a rádió, antenna papírja, íródik az adásvételi, gyűlik a szomorúság a szemekben (2003 óta náluk volt, gondolom valamennyire kedvelték), az én jókedvemet egyedül az ülés beszorult állítója kókasztja. Hát igen, ez is elég régen volt állítgatva. Elköszönünk, indulunk. Még Egerszegen:
Életemben először megtankoltam a saját autómat az automata kúton ötezerért (oh, milyen sok benzint adnak most ötezerért), telefon barátnőmnek, hogy indulok hazafele, gyors diskuráció Viktor pajtással az adásvételről, aztán indulás. 60 km a Zalaegerszeg-Nagykanizsa, legalább lesz időm kipróbálgatni mindent, kicsit összeszokni a kocsival. A motor tényleg nagyon jó erőben van, és nagyon tetszik a gázreakció (EURO I talán, központi befecskendezés, bovdenes gáz), mostanában sok új autót vezettem. Ez eléggé más 90 lóerő, szerintem aki ment hasonló teljesítményű új és régi autóval, az tudja miről beszélek. Alul meglepően nyomatékos, 2-3 ezer között a legtöbb helyzetet meg lehet oldani vele. Váltó kellemesen hosszú, 90-nél 2000 körül forog. 130 kényelmesen megvan, 140 után kicsit már megy a küzdés a légtömegekkel (a német autópálya-szakaszt választottam a két város között). Kormánynak van egy minimális holtjátéka 100 felett, de semmi ijesztő vagy veszélyes. Nagyon-nagyon minimálisan balra húz, de csak ha elengedem a kormányt (ami egyébként négyet fordul kopptól koppig, van vele mit dolgozni parkolásnál. De legalább szép nagy, és könnyű tekerni). Fék jó, ABS lámpa viszont néha világít, ezt még ki kell vizsgálni.
Száguldozásra viszont ez az autó nem való, beállok 100 körülre, felkönyöklök, üldögélek a még mindig kényelmes plüss ülésben. Kipufogó sajnos hangos, de nem jön sehonnan semmi rendellenes. Kellemes! Talán idén lesz alkalom legurulni vele párszor a Balatonra, négy ember nagyon kényelmesen elfér. Hátul is rengeteg hely, kényelmes, süppedős pad, könyöklő. Csomagtartó szintén nagyon nagy. Hiányoznak a rendes autók, amik kívül értelmes méretűek, belül meg nagyok.
Bármiféle dráma nélkül hazaértem, egyedül a kerekekben volt összevissza a nyomás, de azt beállítottam a legközelebbi kúton. Viktor pajtásnak nagyon tetszik, persze ő is imád mindent, ami gurul. Úgy érzem sikerült egy egyben lévő autót venni, még ha esztétikailag nem is tökéletes. Készülnek már a tervek, hogy mit mókoljunk az elkövetkező napokban. Excel tábla is megszületett, egyelőre kevés tétellel. Ez viszont már a következő bejegyzés tartalma lesz, valamikor a héten, remélhetőleg.
Ha van, aki elolvasta, annak köszönöm, komment, észrevétel, kritika, szarozás jöhet ezerrel.
