Törött tükör
Egyedül vagyok, de már vágyom is a magányra.
Jobb nekem így, mint emberek között.
Nem vágyom sem asszonyra, sem társra,
Csak egy tükör vagyok, mely régen eltörött.
Maradéka vagyok annak, ami valaha voltam
És éppen ezért egy torz képet mutatok,
Mégis itt vagyok, de lelkemben holtan,
Törmelékem által már csak szórakoztatok.
Valaha ép voltam, hatalmas és tiszta,
Bennem mindenki bármit láthatott.
Ez az állapot már sosem térhet vissza,
Sosem élem már át azt a régmúlt tegnapot.
Szilánkjaim a földön szerteszét hevernek
És ha nem vigyázol mély sebet okoz.
Vannak még néhányan, akik tényleg szeretnek,
De én megváltoztam és ők sem értik az okot.
Tükörnek születtem és támogatónak.
Hosszú távon ez túl nehéz feladat.
Szívesebben lettem volna üvegablak,
Akkor nem mutattam volna önmagamat.
Hulladék vagyok, hát szemétre velem,
Hisz feladatom már el nem láthatom.
Az életben több babér nekem nem terem,
De maradni akarok és önként nem távozom.
Én nem vagyok főnix, ki hamvából feléled,
Így törött tükörként folytatom tovább.
Napjaim olyanok, mint ki rossz álomból ébred,
De még mindig, most is jobb itt, mint odaát.
