Sötét Virágok
Amikor feketén látok mindent,
Akkor már színes virág sincsen.
Minden ami volt, immár sötétbe borult,
Nem számít sem a jövő, sem pedig a múlt.
Most már a jelennek, csakis a mának élek
És tudom jól, hogy nem túl sokat érek!
Néhány ember látja csak az igazi értékem,
Tudom jól, hogy miattuk tovább kell élnem!
Ők maroknyian, csak ők számítanak,
Mások nem értenek és nem is támogatnak.
Szürkék és sivárak a hétköznapok,
Az élettől mostanában nem sok jót kapok.
Lelkemben már nem teremnek mások,
Csak éjsötét, hollószín virágok!
Egyre Kevesebb (Sötét Virágok II.)
Ismét előjött, pedig azt hittem, túl vagyok rajta végre,
De úgy látszik, túl mélyen bennem van eme tüske vége.
Az idő sem gyógyír, az összes ilyen sebre,
Emiatt is tartom magam egyre kevesebbre.
Nem tudok felülemelkedni bizonyos dolgokon,
Csak verem a falba most is a homlokom.
Nincs erre megoldás, vagy csak nem találom?
Újra rá gondolok és elkerül miatta az álom.
Oly mélyen belém égett, hogy nem gyógyul sohasem?
Nem jó ez így, mert csak megnyomorítja az életem!
Feledni egy másik lány által ezt az egyiket,
Sokak szerint jó, vagy az egyetlen megoldás lehet.
Na de az a másik!? Vajon jó lenne neki ez?
Hiszen ő is ember, s mint ilyen, szeret, gyűlöl, érez!
Van épp elég gondja az enyémek nélkül is,
Én tán csak kihasználnám, ez a bajom végül is.
Többet ér ő annál, hogy csak játszadozzak vele,
Talán ezért bizonytalan, ez a dolog lényege!
Miattuk nap, mit nap a lelkemet rágom,
Ők az én két legszebb, sötét virágom!
De azt tudom, hogy ez a mondatod tuti nem igaz: "nem túl sokat érek!" Ezt nem jól tudod. 
Csak ismételni tudom magam, vagyis nem igaz az, amit magadról, ill az önértékelésedről írtál. 
Hosszútávon viszont nem áll meg a hazugságuk. 
:
Mindenesetre köszi. 
Bár látom, te ezt nem tartottad egyértelműnek. ![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Na, látod, így kezdődnek a bonyodalmak. 
