Pillanatképek
Csak vagyok és nézem az eget,
A mindent takaró fellegeket.
A fákon néhány száraz levél,
Melyet csöndben zörget a szél.
Földön nyirkos avarhalom,
Odamegyek szétrugdosom.
Miért? Ezt tartja kedvem!
Pár pillanatra gyerekké lettem.
Délutánra ismét kisüt a nap,
S melegen simogatja orcáimat.
Varjak szállnak szikrázó fényben,
Hangjuk recseg felém éppen.
Talpam alatt mohos beton,
Minden napon ezt taposom,
De máskor tán nem is látom,
Ma viszont világgá kiáltom!