Már nagyjából 10 éve hallottam arról a „mozgalomról”, hogy jobb lenne mezítláb közlekedni, mert az emberi láb arra lett kitalálva. Nyilván ez a modern világban nehezen elképzelhető, de több cipőgyártó is rákapott a témára és elkezdtek olyan cipőket csinálni, aminek a talpa csak egy vékony kopóréteg, ami megvédi a lábat a közvetlen behatásoktól, de kellő szabadságot biztosít és nem emeli meg a sarkat. Ami még feltétel, hogy legyen hely a lábujjaknak szabadon mozogni, tehát ezek a cipők jellemzően kellően bő első résszel rendelkeznek és a teljes felső rész is valami könnyű, vékony anyag.

Én néhány éve találkoztam a neten – teljesen véletlenül – ennek az irányzatnak a legextrémebb képviselőivel, a Vibram Fivefingers cipőkkel. (A Vibram céggel már sokan találkozhattatok, mert alapvetően talpakat csinálnak, jellemzően túracipőkre és bakancsokra.)

Nyilván első körben röhögtem egy jót, de azért kíváncsi is voltam. A kíváncsiságomnak viszont erősen gátat szabott az a tény, hogy ezek a cipők rendkívül drágák. A legegyszerűbb változat 80 euró (nálunk kb. 30000 Ft), a legdrágábbak 140 euró körül (nálunk kb. 50000 Ft) vannak és ezért csak egy vékony gumit és egy vékony szövet felsőt kapunk.

Ettől függetlenül időnként visszatértem a témához, olvastam pár tesztet és konkrét típusokat is néztem. A két kiszemeltem a V-Alpha (kb. 40000 Ft.) és a V-Trek (kb. 50000 Ft), amiket kifejezetten gyalogláshoz, túrázáshoz fejlesztettek és az új, magasabb kopásállóságú talpat kapták.
Utóbbit sikerült akciósan kifogni és nem tudtam otthagyni. Még így is drága (kerek 30000 Ft), de már nem hagyott nyugodni és belevágtam.

Most csak a legelső tapasztalataimat tudom megírni, mivel ma kaptam meg.
- A legelső gondolatom az volt, hogy egy üres dobozt kaptam. Ez az egyik legnehezebb típus, de ez is csak 185 gramm (43-as méretben, az enyém 44-es).
- A felvétele az ötujjas kialakítás miatt tényleg tud problémát okozni, de mivel számítottam rá, ez inkább vicces, mint bosszantó.
- Tartottam tőle, hogy a lábujjaim között lévő anyag zavarni fog, de ez nem következett be. Tényleg nagyon jó a kialakítás, teljesen természetes érzés. Ennek legfőbb oka, hogy a sarok és boka részt, valamint a nyelvet leszámítva az egész felső rész egy nagyon vékony szövet (50-50 pamut/szintetikus), a talp pedig nagyon rugalmas és teljesen az emberi lábhoz van alakítva.

- Hiába közlekedek itthon mezítláb (konkrétan papucsom sincsen), utcán az első pár lépésnél olyan érzésem volt, mintha mindjárt hanyatt esnék. Azért ez eléggé furcsa volt.
- Az első néhány száz méteren éreztem, hogy a rendes cipőhöz szokott járás itt nem igazán jó. Túl erősen raktam le a sarkamat. Szerencsére ez később sokat javult.
- Egy helyben állni – nagy meglepetésemre – sokkal kényelmesebb ebben, mint a normál cipőkben. Az egyetlen logikus magyarázat erre, hogy így nem feszülnek olyan izmok, amiknek nem kellene.
- Számítottam rá, hogy minden göröngy, kavics, repedés érzékelhető lesz (ebből a szempontból a lakótelepi járda olyan, mint egy kavicsos, köves ösvény), de a valóságban egyáltalán nem volt zavaró. Éreztem, de nem volt kellemetlen, pláne nem fájdalmas.
- Nem mentem sokat, mert csak egy bevásárlókört tettem meg a kerületben, de azt most érzem, amit eddig csak tudtam: nem egyformán lépek a két lábammal (emiatt a bal talppárnámat érzem kicsit). Ha egy kis szerencsém lesz, ez a cipő még ezen is tud javítani, mert ösztönösen alkalmazkodik a lábam.

Függetlenül attól, hogy a cipő megvásárlását nem meggyőződés, hanem a kíváncsiság (és az idiotizmus) motiválta, teljesen pozitív az első benyomás. Persze, hogy hosszabb távon mennyire válik be, az megint más kérdés.

A képek a gyártó oldaláról származnak. [link]

Mivel a bejegyzés írásakor elég nagy volt az érdeklődés, gondoltam leírom a tapasztalatokat, illetve még vettem pár cipőt.

Először is, az eredeti lábbeli. Hosszabb távon sem csalódtam benne. Nagyon kényelmes viselet utcai használatra is, de az kétségtelen, hogy kellett vagy 1 hónap, mire nagyjából ráállt a lábam erre a fajta járásra, de inkább már szeptember volt, mire természetesnek éreztem. Ugyanis ezeknél a cipőknél nem sarokra, hanem teli talpra, vagy még inkább az első talppárnára kell "érkezni" és a csillapítást a vádli végzi. Nyilván ennek megfelelően az első időszakban a vádlim már rövid távon is durván be tudott durranni és a talpam is fájogatott kicsit eleinte.
Szeptemberben voltam egy rövid kiránduláson, ahol kellően változatos terep volt: köves, meredek ösvény; erdészeti út, ami részben földút, részben zúzottköves volt; sima erdei ösvény, illetve átvágtunk egy nagy réten is, térdig érő fű között. Ez utóbbi volt problémás, mert többször is beszorult némi növényzet a lábujjaim közé, de ezt leszámítva a cipő hibátlanul vizsgázott.

Ki is találtam, hogy kellene valami őszi/tavaszi lábbeli is ebből a barefoot vonalból, mert a Vibram bizony semennyire sem vízálló. Végül a Merrell egyik típusára esett a választásom: Merrell Move Glove.
Ennek van gyöngyvászon változata is, de engem értelemszerűen a bőr felső érdekelt.

A lényege viszont a talp, ami a bordázat miatt, kicsit vastagabbnak hat, de a rugalmassága megmaradt és kevésbé hűl ki egy hideg aszfalton. Mondjuk 5 °C még jó benne, ha mozgok, de ácsorogni csak 1-2 percig lehet benne.

Igazából ideális őszi/tavaszi cipő. Egy vastagabb zoknival teljesen jól használható hidegben is, de azért ez nem téli cipő, az kétségtelen.
Kicsit könnyebb járni benne, mint a Vibramban, mert a bordázat a rezgéscsillapításban is segít, úgyhogy ez a cipő kezdőnek teljesen ajánlott. Valójában ez a forma a klasszikus barefoot forma. Vékony, rugalmas talp, vékony felsőrész (ezek miatt nagyon könnyű az egész cipő) és szélesen kialakított első rész, hogy a lábujjak szabadon mozoghassanak.

Még gondolkodtam valami egyszerűbb változaton nyárra, hogy ne feltétlenül a Vibramot gyilkoljam, de aztán szembejött velem a gyártónál egy 50%-os akció, úgyhogy megvettem a az egyik legdurvább túra/terepfutó cipőt: Vibram V-Trail 2.0

Igaz, hogy ennek nincs 3/4-es szára, mint a V-Trek-nek, de mégis masszívabb, ami meg is lepett. Erről tapasztalatokat majd tavasszal tudok mondani.