Jó ideje ígérgetem már néhány embernek, hogy megírom ezt a történetet. Évek óta befejezetlen volt. Nem, mintha olyan különösebben izgalmas lenne, de hamár megígértem...

Már egészen korán, úgy 15-16 éves korom környékén elkezdtem próbálkozni azzal, hogy szakállat növesztek. Hogy miért? Mert tetszik. Valójában semmi más oka nem volt... Eleinte.
Valljuk be, akkoriban eléggé satnya volt az arcszőrzetem (most sem egy dzsungel), így időnként meguntam és leborotváltam. Ráadásul a rokonok is rendszeresen leszólták (leginkább anyukám, de a nagynéném is) és a tanáraim sem rajongtak érte.
Igazából ez kevéssé befolyásolt, de azért egy kicsit mégis. Kevés ember van, akit nem érdekel a legkevésbé sem mások véleménye, pláne teenager (mármint tinédzser) korban.
Ami leginkább visszatartott, az az volt, hogy nem volt sem kellő mennyiségű, sem kellő minőségű szőrzetem.

A fordulópont 1993 novembere volt (17 éves voltam ekkor), amikor is kirúgtak a középiskolából. Ez egész pontosan 1993 november 8-a, hétfő volt és én előző nap borotválkoztam.
Akkor utoljára.
Olyan körszakáll-féleséget növesztettem. Azért féleséget, mert a bajuszom és a szakállam nem nő össze a mai napig sem. Szóval van egy bajusz, ami az ajkam középvonala alá ér és van egy kecskeszakáll, aminek a hossza eleinte 1-3 cm volt, attól függően, hogy mikor nyírtam.

itt kicsit hosszabb

itt kicsit rövidebb

Ezeken a képeken már bőven 30 fölött vagyok, de a lényeg azért látszik. Képzeljétek el, hogy milyen volt korábban!

A középiskolát persze nem hagytam abba. Egy év kihagyás után folytattam és befejeztem. A tanáraim persze nem rajongtak az arcszőrzetemért, de az iskolaszabályzat nem tiltotta, így megmaradt. Más kérdés, hogy mindenképpen megmaradt volna. Akkor már nem érdekelt mások véleménye.
Természetesen kaptam megjegyzéseket diák és tanár részről egyaránt, de idővel mindenki megszokta. Én is. Már el sem tudtam képzelni magam másképp.

Ez a mai napig is így van. A szakáll a részemmé vált. Ráadásul mindig is érdekelt, hogy milyen lenne, ha megnöveszteném. Rizikós volt, hiszen – mint említettem – nem túl sűrű.
Mint később kiderült, nem is akar nagyon hosszúra nőni.
Az ex-feleségem nem akarta, hogy megnövesszem, így csak akkor vágtam bele, amikor már biztos volt, hogy válunk. Az azóta eltelt 5 év alatt gyakorlatilag állandósult a hossza, mivel 15cm-nél hosszabbra nem hajlandó megnőni és mivel erősen göndörödik, talán ha 10 cm-esnek látszik.

pár éve még nem őszült

tavaly már igen

Jópofa lenne ha be lenne fonva, de igazából kevés hozzá. Néhány alkalommal próbálkoztam vele, de inkább csak poénból, például szilveszterkor. Mondjuk inkább nevetséges volt, mint vicces!

A jövőben még sok minden lehet. Az elmúlt 5 évben sűrűbb és hosszabb is lett, bár a „fejlődés” nem túl erőteljes. Az ex-párom már így ismert meg, de időnként felvetette, hogy vágjam le a szakállamat, mivel elkezdett erősen őszülni. Végül nem vágtam le.

Egyelőre marad az biztos, de a jövő az bizonytalan. Szakállam mindig is lesz, egyedül a hossza kérdéses.