Ez a vers "visszalépésnek" tűnhet az előzőhöz képest, de nem érzem azt, hogy borongósabb lenne. Csak elgondolkodóbb. Egy kicsit még én is meglepődtem azon, hogy ezt érzem. Aki ismeri a történetemet és olvasta a korábbi verseket, még az sem biztos, hogy tudni fogja, hogy életem két legnagyobb szerelme közül melyiknek is szól. Amennyiben más oldalról közelítem meg a dolgot, aki csak a verseket olvasta, egyértelműnek fogja találni (és talán igaza is van). Nem is húzom tovább. Íme a mai "termés"!
Még mindig
Valami még most is visszatart,
Személyed túl mélyen belém mart.
Azt hittem, szerelmed nem érzem,
De nem tudom érezni másét sem.
Még mindig bennem, elzárva mélyen,
Nem tudtam elűzni egészen.
Árnyékban tartom és félredobom,
De most is gyakran elgondolkodom:
Mi lenne ha...? És miért nem?
Saját magamat sem egészen értem.
Tudok már élni nélküled,
De mégiscsak jobb lenne veled!
A másik lánynak szól.
