Már megint

Mit érzek? Fájdalmat, csalódást, haragot?
Nem tudom, de átkozom azt a napot,
Amikor másfél éve, életem része lett!
Ő is csak kihasznált, átvert és tönkretett.
Barát volt először, később pártfogolt.
Szerelemmé vált, mely csöndesen lángolt.
Nem múlt, hanem makacsul itt maradt
És nem döngettem bezárt kapukat!

Kiderült, az incselkedés a terv része,
Hogy magához láncoljon. De mi végre?
Hiszen e nélkül is mellette álltam
És amit kért, szívesen csináltam.
Segítettem, ahogy igaz barátként szokás,
Pedig sok gondja volt, ez nem vitás!
Talán egy rángatható bábot akart,
De az nem lettem, ez okozta a zavart.

Megint nem figyeltem, pedig volt
Több ember is, aki barátként szólt,
Hogy jobb lesz, ha vigyázok vele,
Mert ő is csak játszik, nem őszinte!