Kopár sziklák között
Nagyon nem vártam ezt a mai reggelt,
De indulnom kell, mert a nap már felkelt.
Lépnem kéne ma, de nem tudom mit tegyek,
Mindenhonnan körülvesznek hófödte hegyek
És az egyiket egyszer meg kellene másznom,
De még most sem tudom melyiket választom!
Állok lent a völgyben és nézem a csúcsokat,
Egy belső hang viszont indulásra bujtogat.
Merre indulhatnék, hisz egy utat sem látok,
Hogyha elindulok, biztosan új ösvényt csinálok.
Egyik orom pont olyan, mint mellette a másik,
De úticél gyanánt az egyik sem csábít!
Csak kietlen szikla, csupasz és kopár,
Lelkem toporog egy helyben és kivár.
Egy apró kis jel, hogy merre induljak,
A sivár völgyből végre kiszabaduljak!
Indulni kell hamar, minden erre biztat
És meg kell találnom a kivezető utat!
Megremeg a lábam, akárhova lépek,
Bármerre indulnék, akármerre nézek.
Az egyetlen jó irány – látom – járhatatlan,
Magába zár ez a kopár sziklakatlan.
Nehéz a feladat, mert azt kell kitalálnom,
A sok rossz közül, melyiket választom.