Jobb lesz tán egyedül
Megint szakad az eső, ilyen a június,
Eláztam már megint, hazafelé sajnos.
Ezt kapom én mindig, így telnek az évek,
Akármivel próbálkozom, nem kímél az élet.
Mikor jobbnak látszik, jön egy újabb zavar,
Nyugalmasabb napjaimba is valami bekavar.
Lehet, hogy csak apróság, de bosszantó az ilyen,
Mert életem e nélkül is, csak olyan semmilyen.
Van néhány apróság, aminek örülhetek,
De igazi jó nélkül telnek el a hetek.
Mikor úgy gondolom, hogy szebb jövő látszik,
A boldogság szikrája kezemből kicsúszik.
Lassan már úgy érzem, reményem nem lelem,
A lehetőség felé nem nyújtom a kezem.
Jobb lesz tán egyedül, mert így nem csalódok,
De igazi társ nélkül nem lehetek boldog.
Ez is jó mint mindig.
