Egy Barátság margójára
(Fekete Démon III)
Csöppnyi, fekete tünemény,
Vibráló, vidám és kemény
És mégis sebezhető,
Félelmeivel küzd meg Ő!
Egyedül nem megy, tudja jól,
Segítő kéz után kóborol.
Megtalálta és el nem engedi,
Nem csak bajban, mindig kell neki.
Biztos pont a zűrzavarban,
Viszonozná, ha tudná hogyan.
Nem vágyom a viszonzásra,
Épp elég a ragaszkodása!
Mindennél többet ér az őszinteség,
Csak ebből adjon, ez sosem elég!
Nála ebből nincsen hiány,
Ezért is értékes ez a leány.
Sokat köszönhetek neki én is,
Bár nem tudja, így van mégis.
Ő az, kiben nem csalódtam,
Akkor is jön, ha nincsen bajban.
Kirángat a négy fal közül,
Ha vidámnak lát, Ő is örül!
Tanáccsal is ellát engem,
Felvidít, ha rossz a kedvem.
Mellette állok, ha összetört,
Mikor rémálmok által gyötört,
Rááldozok időt és energiát,
Mivel őszinte, igaz barát!
