A helyzet az, hogy szerettem volna kiegészíteni a korábbi postomat, ugyanis teljesen pártatlan és objektív véleményt szeretnék publikálni.

Kezdjük a legfájdalmasabb pontnál: az ár.
Sajnos nem emlékszem egészen pontosan, mennyibe is került de 2005 környékén olyan 70ezer körül tudtam beszerezni. Igen, hetvenezer HUF. Kedves Olvasó (remélem nem csak reményeimben létezel...), mielőtt lendületből lépnél ki az ablakból, kérlek böngéssz tovább. Mint már korábbi bejegyzésemben írtam, probálom az "Apple-jelenséget" más szemszögből vizsgálni.
Nos tehát hatalmas pénz. De sajnos máris egy unalmas történettel kell hogy megszakítsam- a véleményem szerint amúgy egész izgalmas-sztorit:
' A legelső közgázas előadásom első húsz perce: a sivatagi gyémánt példája. A képlet nagyon egyszerű: vegyünk egy emberkét, aki a sivatagban kóborol már több napja. Vajon melyik alternatívát választja a jóságos közgazdásztól: egy vödörnyi gyémántot, vagy egy vödörnyi vizet. Szerintem mindenki számára egyértelmű hogy egy vödör vizet. Amennyiben ezt a kérdést mondjuk Brémában tesszük fel neki, nyilvánvaló, hogy a gyémántot választja. Ezzel a példával csupán azt szemléltettük, hogy egyénileg változik az a kérdés, hogy kinek mi a fontos, és ki miért hajlandó adott esetben többet fizetni. Van akinek milliókat ér egy 1937-es képregény, viszont másnak csak gyújtósnak jó a hideg moszkvai télen...'
Tehát például nekem /aki nem szórakozott minden szerdán,pénteken,szombaton, valamint nem költött például cigarettára, drogra, autóra, utazásra, bárakármire (a hölgyek kivételt képeznek) stb./ ez megérte, hiszen, volt ösztöndíjam, munkám, sőt még a sportból is csöppent néha egy kis pénz. Jha és nem vagyok kocka,sőt...
Tehát az ár csak viszonylagos kérdés. 70ezer HUF elképzelhetetlen vagyon egy afgán fiatalnak, méregdrága egy átlagmagyarnak, viszont egy svájcinak nevetséges összeg. Honnan nézzük? Van akinek felfoghatatlan kincs annyi víz is, amennyit mi elpazarolunk a fogmoság közben, viszont egy kanadai jómódú polgár szerint Magyarország nyomornegyed.
Aki tehát sokalja az iPodra valót annak igaza van. Félig. De van aki erre költ szívesen. Van aki meg egy vödör vizet választ egy vödör gyémánt helyett. Egyéni preferencia...

A második gyenge pont: a fülhallgató
Ennyi pénzért elvártam, hogy valami profi fülest vágjanak hozzám. De nem tették. Nem vagyok nagy IT-s, de a fülem még működik, és azt mondta: ez bizony egy középkategóriás fülhallgató. Ráadásul a csatlakozó rögzítésénél a gumi elfoszlott. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy bizony minden nap nyüstöltem, de azért na...

A harmadik, már egészen halovány pont: az akksi
Bizony azt kell mondanom, hogy úgy bírja mint egy maratoni futó, de a sok buzerálás folyománya a gyorsan apadó kraft. Valahol érthető: ebben az iPodban még nem volt fényszenzor, ami belőhette volna a kijelző fényerejét.Így folyamatosan ragyogott az iPodom-mert nem állítgattam mindig a fényerőt, de nem bírta sokáig. Ha békén hagytam, és csak hallgatóztam, akkor viszont nagyon sokáig bírta.

Az a helyzet, hogy ennyit tudok felhozni ellene. (Azt, hogy angol nyelvű volt a szoftver, én nem tudom hibának tekinteni)