Mint a címből kiderül, itt találhatóak meg egy helyen az augusztus-szeptemberi :L verseny beérkezett munkái, amikre szeptemberben lehet szavazni. A versenyről itt lehet többet olvasni az Aktuális versenyünk címszó alatt és itt zajlik a verseny (tekinthetőek meg a munkák, illetve ide kell a pályázatokat is beadni, valamint a szavazás is itt lesz).
Az első pályázat egy vers, Zsom! tollából, itt jelent meg. A vers így szól:
.

"Pingvinbirodalom

Emelkedj fel pingvinbirodalom
Felemelkedünk de nem lesz riodalom
Nem lesz riodalom, hisz nem kell félni
Majd mindenki itt szeretne élni
S mi mindenkit szívesen látulnk
Az útjába senkinek nem állunk
Mindenkit befogodunk, s örömmel
Védjük egymást foggal, körömmel
Mert mi, a dicső pinvin nép
Talpon maradunk mindenképp
Nem hagyjuk, hogy meg álljon
A gyarapodás egy lábon
Mert a gyarapodáshoz nem elég az egy
Mint tudjuk az egyedül nem megy
De ne féljünk, mert mindig ott a másik
Ki ha nincs itt akkor hiányzik
Pingvinbirodalom gyarapodj serényen
S mi dolgozunk a minnél jobb erényen
Kyrabaybee úrnő vajh' merre lehetsz
Remélem a távolban mindenkit szeretsz
Mert mi bizony szeretünk téged
Szeretünk téged, s remélem érzed
Érzed, hogy mennyire szeretetünk
Kyrabaybee te vagy a mindenünk!"

.
Második remekművünk Vakegérke és Zsom! közös munkája, mely ebben a hozzászólásban jelent meg. Íme:
.
"Csöndes délután volt. A Napocska, bár tudta, hogy fölösleges dolog sütnie oly nagyon, mégis sütött oly nagyon. Néha féltékenyen rántott maga elé egy felhőt, mert kiszúrta, hogy egy nő pásztázza szépséges szemeivel az eget.
Igen, pásztázás, az volt. Feküdt a nő, de mivel ez korhatár nélküli történet, egyedül tette. Körülötte fű, alatta megtört fű, és egy lyuk. Még mindíg korhatár nélküli, ne örülj.
Érdekes nő volt. Karcsú, törékeny, piros haja belelógott a homlokába.

- Nem tetszenél kiengedni minket? - Kérdezte egy bátortalan hangocska.
A nő vagy nem hallotta, vagy nem érdekelte, hiszen a pásztázás, és az elmélázás volt a legfontosabb számára pillanatnyilag.
- Nem tetszenél kiengedni minket?! - Kérdezte immár határozottabban a hangocska.
- Szólt valaki, vagy csak képzelem?
- Igen, jól hallod, ki szeretnénk menni.
- És hol vagytok?
- Van alattad egy lyuk, onnan.
- Ez nem volt szép, egészen zavarba hoztál. Egyébként nem vagyok állapotos!
- Nem arra céloztam, a földben van egy lyuk, és azon fekszel.
- Ezer bocsánat, nem figyeltem, amikor leheveredtem.

A nő felült, és hátrébb húzódott. Már látta, hogy milyen lyukról van szó, és mosolyogva nézte, ahogy egy ürgecsalád bújik ki belőle. Az esemény nem volt egyeztethető a pásztázással, és mélázással, így ezeket abba is hagyta.

- Jé, te ember vagy? - Kérdezte ürge anyó csodálkozva - Az emberek nem értenek meg minket, mi pedig nem értjük meg őket.
- Ember? Nem. - A nő felmutatott az égre. - Arra van az otthonom, nagyon, nagyon messze. Sok száz galaxis lakóival tudok beszélni, ti sem vagytok kivételek. Egyedül az ember az, aki nem képes engem megérteni.

Ürge anyó csitítgatta sivalkodó gyermekeit, bár nem volt túl sikeres. Aztán megérkezett a párja is. Anyó röviden vázolta az eseményeket, párja gyanakodva figyelte a jövevényt.

- Honnan tudhatnánk, hogy nem ember vagy? Úgy nézel ki, bár a hajad színe alapján akár hihető is az, amit állítasz.
- Nem kell, hogy elhidd. Ám hogy értjük egymást, elég bizonyíték, ugye?

- Mit? Mit?
Nézd csak, a hörcsög is felbukkant, és kíváncsian nézett körül.
- Ev meg ki? Ev meg ki?
Szokása volt ismételgetnie mondatait, hiszen nem tudhatta, hogy elsőre értik-e, mit is akar mondani. Pofazacskójában rengeteg mag, így bizony selypített.
- Távoli idegen, - mondta ürge anyó - és még nem tudjuk, mit akar.
- Kapcsolatot szeretnék teremteni az emberekkel.
Ezt persze a piros hajú nő mondta.
- Mennyire távoli? Mennyire távoli?
- Nagyon távoli. - Mondta anyó.
- Foványka, foványka.
- Talán régóta nem evett.

A hörcsög elgondolkodott ezen, és fájó szívvel ugyan, de a piros hajú idegen elé ürítette pofazacskóinak tartalmát.
- Egyél, nem jó dolog éhezni. Egyél, majd nem nézek oda. Szólj, ha kész vagy, kell a maradék.
- Köszönöm, de a múlt héten már feltöltöttem energia bázisomat. A ti időszámításotok szerint elég lesz addig, amig összes mancsodon számolod a világosságot annyiszor, ahány ujjad van.
A kiköpött mag hamar eltünt, a hörcsög gyorsan eltüntette.
- Éf akkor moft mi lef, mi lef?

Ezen mindannyian elgondolkodtak.

- Hívni kéne a ravaszdit. - Mondta ürge apó. - Ő mindenre tud megoldást.

Ezen ismét el kellett gondolkodni. Kit küldhetnének?
- Megyek én.

Ja, hogy egy madárka hallgatózott? Van ez így. Rebbent is, áldásos tevékenysége folytán jött is a róka.
- Mondjátok, súgjátok, értem én, csak dugjátok el előlem a fínom falatokat, különben nem bírok magammal. Az egy dolog, hogy felnőtt ürgékkel vagyok elérhető közelségben, de hogy selymes kölykeikkel...
- Te volnál a ravaszdi? Kérlek, találd ki, hogy miként teremthetek kapcsolatot az emberekkel.
- Velük nem lehet. Durran a botjuk, és meghalsz.
- Talán mégis...
- Nem, már itt sem vagyok.

- Fegítfünk máv, fegítfünk máv!
- Talán... - Mondta ürge anyó.
- Na, na?
- Talán Bodri. Ő okos.

A madárka meglebbentette szárnyát, és máris indult.

- Vuh! Miért hívtatok?
- Itt van ez a tűzszőrű valaki, a gazdáddal kéne beszélnie.
- Nem tudok beszélni vele, nem ért meg, de fontos lenne, hogy az emberek tudomására hozzak valamit. Tudsz segíteni?
- Vuh, talán igen. Gazdám épp elment oda, ahonnan büdösen, és tántorogva jön haza. Gyere velem.

Kicsi szoba, félhomály. A számítógép veszi az agyhullámokat, és bekapcsol.
- Vah! Gazdám itt beszélget másokkal.
- Látom, hogy hol, de nem tudok kapcsolatot teremteni.
- Vuh! Gazdám sokszor csinálja, segítek. Azt a hegyeset irányítsd oda... jó. Kattanni kell valaminek... jó. Vah! Ide valamit csinálni kell. Kattantottál? Ide is.

-Na, mit is...
Talán legyen emberi a dolog, legyek izé, meg kislányos. Legyek kyrabaybee.
Már kommunikálhatok, de hogyan? Hogy kezdjem?
Talán legyen két szem, ahogy fekszem a fűben, és legyen az ürgék lyuka...
:L
Ez meg is van. És most? Jé, arcocskák is vannak? Ezt már csak megértik az emberek. Egyszerű üzenetet küldök...

Azóta is fejtegetjük..."
.
Újabb pályamunka érkezett, ezúttal nem_tom tollából, egy vers. Itt olvasható eredeti helyén. A vers imígyen szól:

":L

Eme topic, hol sok a móka,
Plusz egy csomó, jó fej csóka.
Kyrababee az alapítóanyja,
Kinek sohasem volt itten hangja.
Nem tudjuk ki ő és mit akart ezzel,
De megcsinálta ezt a bejegyzést ezerrel.
Mivel csak néhány smiley az egész,
Nem lehetett valami nehéz.
Tábora ennek ellenére hatalmas lett,
Tán titokban rajtunk nagyokat nevet.

Eme írás, amilyen egyszerű,
Ugyanolyan népszerű.
Sokan próbálták megfejteni jelentését,
Megérteni ezen arcok jelenlétét.
Bár még senkinek sem sikerült,
De a találgatásokon mindenki jót derült.
Aztán jött egy ember,
Ki jelenleg a játékmester.
Kitalál minden jót és finomat,
Ötlete mindenkit hívogat.

Játssz velünk, szívesen látunk,
Hülyeségeinkkel lefárasztunk.
Nincsen kézzel fogható nyeremény,
De kell hozzá nagyon sok lelemény.
Míg a topic tábora nőtt,
Valaki nagy halót szőtt.
Megalakult a Pingvin Birodalom,
Amiből nem lett bonyodalom.
Békések és mindenkit szívesen látnak,
Sok játszani vágyó embert várnak.

Ha valaki jót akar szórakozni,
És ki akar bontakozni.
Mi tárt karokkal fogadunk,
El sohasem untatunk.
Valószínűleg meg nem bánod,
Hogy legközelebb visszajöjj, majd alig várod.
Van móka s kacagás, de komolyak is vagyunk,
A problémáink elől, el nem szaladunk.
Csatlakozz, beszélgess és játssz velünk,
Meg van a helyén való eszünk."

.
Egy kissé megkésve, de geprombolo fórumtárs is előrukkolt egy szmájliértelmezéssel. Ebben a hsz-ben olvasható, meg persze itt is:
.
Mint tudjátok, tíz napra visszavonultam Dagotux bolygóra, hogy Yodtux mesternél tökéletesítsem jedi tudásomat. Egy napon kis híján a fejünkre esett valami - megjegyzem, a fejünkre esett volna, ha mesterem nem veszi időben észre és nem löki arrébb az Erővel - . Miután magunkhoz tértünk a meglepetésből, megkerestük a mocsárba pottyant rejtélyes tárgyat, ami letakarítása után egy "fekete doboznak" tűnt. Jellemző ezekre az újságírók által kitalált becenevekre, hogy egyáltalán nem takarják a valóságot, mivel ez is narancssárga színben tündökölt, mint a földi gépek hasonló szerkezetei. Annyi különbség azért volt, hogy valami felségjel-szerű kép volt rajta, ami teljes tisztítás után nagyon ismerőssé vált és egyúttal nagyon fel is csigázta a kíváncsiságomat.

Kyrabaybee képe volt a dobozon, nem kétséges, hogy az ő hajójának a fekete doboza tisztelt meg azzal, hogy kis híján ránk zuhant. Alig vártam, hogy véget érjen a kiképzésem, őrült sebességgel húztam a legközelebbi űrbázisra, hogy kiolvassák az adatokat a készülékből. Most a Kapitány naplójának minket érdeklő részlete:
"Csillagidő 020090101.0700 Új Kapitány a fedélzeten. Nevem Kyrabaybee és nagyon örülök, hogy én lehetek ennek a hajónak a kapitánya. Apukámtól, a Kyra bolygó Uralkodójától kaptam a hajót szülinapomra. Tervezett indulás holnap.
Csillagidő 020090105.2215 Mélyűri szondáink életjeleket fogtak egy távoli csillagrendszerben, a hajó arrafele vette útját, mert eddig úgy tudtuk, hogy ott nincs élet.
Csillagidő 020090106.0347 Valóban egy élettel teli bolygót találtunk, a hajó bolygókörüli pályára állt. Mindent elkövetünk, hogy felvegyük ezekkel a lényekkel a kapcsolatot. Rájöttünk, hogy képtelenek agyhullámokkal kommunikálni, viszont az egész bolygót behálózó, főleg rádióhullámokkal továbbított kapcsolattartó rendszerük van. A hajó számítógépe éppen a jelek megfejtésén dolgozik.
Csillagidő 020090107.1803 Sikeresen rákapcsolódtunk a hálózatukra (megjegyzem nagyon kezdetleges, főleg vizuális elemeket tartalmaz), néhány, általuk fórumnak nevezett közösségi oldalon (jaj, ezek az idegen kifejezések!) sikerült is az ő jeleikhez hasonló módon kódolt üzenetünket elhelyezni, reméljük, nem okoz nekik gondot ezek megfejtése és megválaszolása.
Csillagidő 020090108.1652 Nem vagyok hozzászokva, hogy egy kommunikáció ilyen döcögősen menjen. Nincs sok időnk maradni, a romulánok már megint ott ólálkodnak szülőbolygóm körül.
Csillagidő 020090109.1025 Meg sem próbálták megfejteni az üzenetet! Nem hiszem el, hogy nem fogok tudni velük kapcsolatba lépni! Ez nem lehet igaz! Lehet, hogy nem is akarnak rólunk tudomást venni?
Csillagidő 020090109.1133 Az első tisztem most jelentette, hogy nagy adatforgalom tapasztalható a Logoutnak elnevezett kommunikációs területen. Ezzel még megpróbálkozom, bár az üzenetre már nincs időm, mert szét kell csapni a romulánok között. Pár nap és itt vagyok, küldöm az üzenetet.
Csillagidő 020090124.1524 Egy magát Vakegérkének nevező egyén rájött, hogy üzenetem kódolva van, felszólítva az arra vetődőket, hogy próbálják megfejteni üzenetemet. Vicces, ahogy mindenfélével próbálkoznak, én meg jót szórakozom, míg olvasom őket, mert nem találják ki.
Csillagidő 020090531 Hát, nem valami intelligens faj ez, de legalább próbálkoznak. Nekem most mennem kell, kár, hogy nem sikerült kétirányúvá tenni a kapcsolatot, de majd még jövök erre, addig is csak hadd fejtegessék a kódot!
.
Ééééss....még egy pályázó, puttputt személyében, aki átköltötte rég elhíresült Kyra-himnuszát, hogy nevezhessen vele. Ebben a hozzászólásban tette közzé munkáját. És a csoda-vers, mely kép formájában lett megörökítve:
.