Az ismerős figyelmeztetés:

"Vannak csalók, sok a naiv áldozat. Ez nem vicc, soha ne utalj előre! Ha csalóba botlasz, feltétlenül jelentsd! Ha már késő, akkor is tégy rendőrségi feljelentést, a tettesek könnyen azonosíthatóak, és ugyan csak évek múlva, de szinte biztosan kézre kerülnek."

Igen ám, de ennek teljes betartásával meghiusúl az üzlet, ugyanis nem lakunk mind egy városban, megyében. Messzebb utazni tömegközlekedéssel, vagy autóval pedig jelentősen drágább, és időigényesebb, mint a postára, futárra bízni a dolgot.
Ilyenkor három lehetőség merül fel:
1. előre utal a vásárló
2. előre elküldi az eladó az árut
3. utánvét

Első esetnél:

Ha előre utal a vásárló, akkor azt azzal a bizalommal teszi, hogy ő meg is kapja a terméket. De mi van ha mégsem, mert átverték, nem tud semmit az eladóról, csak a nevét és a számlaszámát, amivel nem sokra megy, hacsak nincs (jelenleg) 20000Ft felett az elutalt összeg. Ilyenkor főleg alacsony tételek esetében, megéri a lehető legtöbb az eladó személyének igazolására való törekvés.

Az eladónál nem merül fel kockázat.

Második esetnél:

Itt az eladónak kell biztosra mennie. Ez az üzlet valamivel biztonságosabb, mert a terméket a vevő, csak akkor tudja átvenni, ha az az ő vagy ismerőse címére érkezik meg. És ez benne a biztosíték, hogy az eladó még látja a pénzét valaha. Plussz költségbe kerül, de felkeresheti a csalót és az utazási költséggel "terhelt" vételárat követelheti. Ha a csaló nem hajlandó kifizetni, esetleg a rendőrség kihívásával fenyegetőzik, akkor meghiusúltnak tűnhet a törekvés, de nem az. Nem akarok senkit önbíráskodásra buzdítani, mindenki gondoljon arra, amit tenne a csalóval, vagy annak ingatlanával.

A vevőnél nem merül fel kockázat.

Harmadik eset:

Így a vevő és az eladó is úgy érezheti, hogy biztonságban van a terméke-pénze, de ez koránt sem olyan egyértelmű. Lehet üres, esetleg más tartalmú csomagot is feladni és akkor ugyan ott van a vevő, mintha utalt volna, csak így még a postázásért is többet fizetett. De így megszerezte az eladó címét és akkor az előző esetnél leírtakban van a lehetséges megoldás. Az eladónak pedig be kell vállalnia, hogy a postaköltséget bukja.
Ennél az esetnél, viszont fennáll egy kedvező eset, mégpedig, hogy a vevő, az utánvét árát elutalja és az eladó biztosra megy, a vevő maximum egy ezrest bukik. Vagy megegyeznek abban, hogy felezik a postaköltséget, de ez csak értékesebb termékeknél lehet jó megoldás.
Vagy mégegy lehetőség, hogy postán rózsaszín csekken fizetünk, így kell az eladó címe.

Mindkét félnél van kockázat.

És még pár tanács, tipp, ki hogy szereti.

A termékről kérjünk képet. Ma már minden háztartásban van digitális fényképezőgép, vagy legalább egy telefon, amivel képet tud az ember készíteni. Ezzel máris biztatóbb a helyzet, legalább a termék meglétéről megbizonyosodhatunk. Ha az eladó azt állítja, nincs se telefonja, se digitális gépe, akkor még mindig tud a szomszédtól, ismerőstől kölcsönkérni. A teljes elutasítás már lehet gyanu alapja, sőt!

Telefonszám elkérése. Lehet hülyeségnek tünik, de akár egy próbát is megérhet. Ha megkérdezed a nevét, majd egy ismerősöddel felhívatod és nem azon a néven mutatja be magát, akkor ismét felmerül a gyanu.

IWIW, MyVip felhasználónév elkérése. Ez vagy van, vagy nincs (nekem mondjuk pont nincs ), de ha ad az illető és nem csak 1-2 ismerőse van, akkor már erre is lehet alapozni, hogy a valódi adatait adta meg. Itt célszerű lehet egy üzenetet küldeni, hogy valóban ő e az a személy.

És végül, ha valami túl jó ajánlatnak tünik, nem érdemes megkockáztatni. Ha valaki át akar verni, és te "hajlandó" vagy rá, akkor át is ver.
Véleményt, tapasztalatot, tippet írjatok, biztos van, ami kimarad, lehet van ami hülyeségnek.