1. nap az új munkahelyemen..
A nap úgy kezdődött mint régen, annyi különbséggel, hogy sikerült eltévednem a csarnok felé menet. Hatalmas gyár ez a vasmű! Keringtem vagy 10 percet mire megláttam L.T kollégát és mentem a biciklije után.. Miután megláttam az Ensz-t már tudtam, hogy jó helyen vagyok.. Jelentkezés után átöltözés, megkaptam a szekrényem, majd irány a meló. Kezdésnek elszenvedtem megint egy munkavédelmi oktatást.. Szétrobban a fejem már ettől a szartól... Tegnap is volt egy 6 órás... Miután ezzel is végeztem, géphez mentem. Jó társat kaptam, szeret mesélni, nekem állandóan Vakegérke ugrott be róla.. Csak mesélt, mesélt, mesélt. Mindenre volt egy jó kis meséje. Öregember már, régóta a szakmában van.
A munka pedig..: 16 darab h7-es tűréssel ellátott csap, két beszúrással a végeitől 2mm-re, 1*45°-os töréssel.
A gép egy 1968-ban gyártott vörös proletár.. Zörög, kopott, pontatlan, de dolgozni kell vele.
Ma meglátogatott bennünket a Naumenko is, meg 2 zsoldosa (még 2 ukrán fejes..)
13:00-kor a dudaszóra leállítottuk a gépeket, felsöpörtük a csarnokot és irány haza. Kifelé menet a portán kaptam még egy ellenőrzést, hogy ne legyen ennyire könnyű..
Most 20:34 van, de bődületesen álmos vagyok. Mindjárt lefejelem a billentyűzetet..