Ma reggel hatalmasat csalódtam az emberekben. Olyan 4 óra tájában a Szentlélek térnél (hajógyári) ültünk a villamos megállóban, amikor láttam, hogy jön 1 lány. Kb 1métert nem bírt menni egyenesen, smink elkenve, szakadt harisnyában, miniszoknya teljesen felhúzva. Leült mellénk a lépcsőre, csecsemő pózt vett fel és vacogott a foga úgy fázott. Még ülni sem tudott egyenesen, állandóan el akart dőlni. Egy darabig csak néztem (~5 perc) és ezalatt az idő alatt úgy 40 ember sétált el mellette úgy, hogy még rá sem néztek. Ekkor meguntam és odamentem hozzá. Megkérdeztem jól van e, mit tolt és hol vannak a barátnői. Azt mondta nem tudja hol van és mi lett vele. Nem tolt semmit, csak ivott és azt is kint szóval tuti nem tehettek semmit a piájába. Barátnői otthagyták és mondták neki, hogy menjen haza.
Ekkor eldöntöttem, h ha már a barátnői nem képesek segíteni neki, h haza menjen, akkor majd én megteszem helyettük. Nem érdekelt, hogy én mikor érek haza, segíteni akartam neki, na meg ma este nem akartam a híradóban látni, hogy eltűnt, meghalt, megerőszakolták, stb.
A lány folyamatosan sírt és azt hajtogatta, hogy nem akar meghalni, mit szólnak majd hozzá a szülei és megkért, hogy én se mondjam el nekik.
Kérdeztem tőle, hogy hol lakik. Először nem nagyon tudta elmondani, de aztán sikerült kinyögni. Gondolkoztam egy kicsit, hogy hogyan lehet oda eljutni éjszakaival. Feltettem a buszra és elindultunk.
KB 1 óra utazás után végre odaértünk hozzájuk. Úgy 5 próbálkozás után a kaputelefon kódot is sikerült neki beütni miközben fogtam, h el ne dőljön... Megpróbálta megköszönni, h segítettem neki és azt mondta mindenképpen meg fog keresni, h tisztán is meg tudja majd köszönni. Kíváncsi leszek rá mikor talál meg.
Elbúcsúztattuk a STUDIO-t, jövő hét pénteken pedig integetünk a DOKK-nak is. Aztán a partygép leáll.