... hogy a jó időben adott pofonnak nincs jobb nevelő hatása semminél.

Egészséges felnőtt ember neveléséhez korlátokat kell szabni. Meg kell mutatni hogy mi az amit lehet, és mi az amit nem. Lopni például bűn. De nem járhat érte pofon azonnal. Ez még csak nem is korfüggő.
Mindennek az alapja az elmélet, a gondolat, minden fejben dől el. Mármint minden emberi, amit mi irányítunk.
Ha a lopás megtörtént, akkor két következtetést vonhatunk le.:
1; gyermekünk valószínűleg olyan dologra vágyik, ami nem lehet az övé /az hogy miért nem, az most más tészta/, ezért ezt a hiányt, ezt az űrt, ki szeretné tölteni valamivel.
2; nem volt rá alkalom /vagy ha volt, elmulasztottuk/ hogy megtanítsuk neki: lopni bűn.

Ha megvan e kettő, és megismétlődik az eltulajdonítás, akkor felvázolhatjuk a kérdést: kell az a pofon?

Ez az írás csak képzelgés. Nincs gyerekem, nem is volt, de bízom benne hogy lesz. Csak megfelelő társ esetén vállalom be...
Mostanában sokat töprengek ilyeneken. Próbálom elképzelni a jövőm, de kezdek rájönni: sose úgy fog történni, ahogy én azt a fejemben képzelem. Biztos vagyok benne, hogy sok meglepetés fog érni. De a lényeg az hogy ha eljön az idő, felelősen döntsek. És mivel hiszek magamban, és abban amit teszek, hiszem, hogy sikerülni fog.