Mint a címből is kiderül, mi is óriási változások elé nézünk párommal. 4 nap múlva költözünk Írországba. Az ok nem anyagi, sokkal inkább politikai (most hagyjuk, hogy ki milyen oldalt képvisel, nem is lehet hozzászólni emiatt a témához, én jobbtól balig Búvár Kund tesztet végeznék az összesen). Vannak dolgok, amivel egyszerűen nem tudunk azonosulni. Egy októberi este, munka után páromra néztem, és annyit mondtam, hogy menjünk innen a francba. A válasza ennyi volt: menjünk. Mikor?

Így októberben feltettük minden nagyobb, nem költöztethető portékánkat a netre, hogy ne kelljen nyüglődni velük később. Például agyatlan drágán feltettem a TV-t, hűtőt mivel nem akartam gyorsan megszabadulni tőlük, ezeket vitték el a leghamarabb, lényegében 2 héten belül, így 4 hónapot töltöttünk hűtő nélkül, ami egy kicsit fájdalmas volt (meg TV nélkül, de az kit érdekelt).

Én még a 6 hónapos próbaidőmet töltöm termékfejlesztőként a munkahelyemen, 4 hete jeleztem, hogy evvan, szerencsére igényt tartottak rám ebben az egy hónapban is. Azért ez is pénz, számít, nem is keveset egy "új élethez".

Itthonról mindketten kerestünk munkát, párom elég talpraesett, kapott is, olyan bérért és olyan pozícióba, mint amilyenre vágyott (tegnap jött a jó hír ), így már aránylag bebiztosítva költözünk. A cél Galway, már lakást is találtunk a belvárosban egész normális áron. Én túl vagyok 3 interjún, egyet buktam mert szerintük nem találnék benne kihívást (fenét nem, próbáljon valaki egy új, ismeretlen környezetben akár bolti eladóként dolgozni, az is hoz kihívást bőven). A másik 2 pozi picit pofásabb, elektronikai teszt terület. Szerintem ezeket is buktam, olyan fura volt mindkettő interjú. Pl szakmai kérdés: hogyan mérnék áramot egy körben... Rendesen sokkot kaptam, mondom ennyire hülyének néznek, vagy ez a szint kint, vagy mégis mi a fene? Mindegy, válaszoltam. Következő kérdés: milyen alkatrészei vannak a számítógépnek.... Itt már visszakérdeztem, hogy mégis mire gondol? Neumann elvű számítógépre, vagy konkrétan arra mi van a dobozban? A válasz a doboz volt. Tényleg nem értettem mit akarnak ebből kihozni, de válaszoltám, itt már elég sután, tényleg éreztem, hogy nem egy rugóra jár az agyunk.
Összességében életem 2. legrosszabb interjúi voltak holtversenyben (az első helyen a budapesti Conti szerepel, de az egyszerűen nevetséges volt, nem szimplán rossz, továbbá egy örök élmény )
Elég sokat faggattak még a múltbeli tapasztalatokról és hogy eddigi pályafutásom alatt milyen platformokra milyen nyelveken fejlesztettem, de ezen részei az interjúnak a legkevésbé sem voltak emlékezetesek, sajnos tippem szerint számukra sem. Nem voltam jó passzban, ők meg nem tudták jó kérdésekkel kideríteni mit tudok.

Összességében mindegy is, február 25-én repülünk és próbálunk kint is kezdeni valamit az életünkkel, én meg csak bízni tudok abban, hogy nem a Lidl-ben fogok békán raklapokat tologatni. Ha meg valami balszerencse folyamán ez következne.... az sem érdekelne. Meg kell ismerni más kultúrát, mentalitást, veszteni semmiképp nem fogunk.

Már itt állnak a szobában a bőröndök, pakolunk beléjük minden nap valamennyit. Ma, pont pakolás közben azért elgondolkoztam azon, mégis etikus-e amit teszünk. Megnyugtattam magam, hogy persze, már 10 éve dolgozok, mindent visszafizettem bőven. Van-e reális oka annak, amit teszünk? Igen, egyértelműen, nem fog hiányozni az emberektől tisztes távolságot tartó, polgárpukkasztó politizálás. Rajtunk kívül sok, kevésbé képzett és sokkal képzettebb ember hagyja el az országot, most komolyan beállunk a sorba úgy, hogy jelenleg biztosított az anyagi jólétünk? Igen, úgy érzem be kell, ha az utódaimnak is szeretnék egy élhető jövőt, amit garantálni nem tudok se én, se más, de talán így megkaphatják. Minden nap eszembe jut pár dolog, ami az egész döntés után egy nagy kérdőjelet biggyeszt, de minden alkalommal arra jutok, hogy ez így jó lesz, jónak kell lennie. Nem sok kudarc ért életem során így nem ilyen horderejű döntés során akarom megtapasztalni milyen az, amikor úgy igazán szépen, teli arccal érkezek a betonra.

Nem fogok fröcsögni senkire, se arra aki nem érti meg miért döntöttünk így, se arra aki egyszerű megvetéssel annyit mond, hogy akkor csá, semmi keresnivalód itthon. Nem vagyunk egyformák, nem ugyanúgy éljük meg a körülöttünk zajló eseményeket. Nálunk elérték az ingerküszöböt, másnak meg a közelében sincsenek.

Természetesen a macskámnak elkészült az útlevél, így Godot világlátó macsek lesz, mivel senkit nem hagyunk hátra. Csak ne mohásodjon a bundája a nyamvadt parízervadásznak...