Ami ma történt velem, az nem piskóta. Majdnem kicsináltak! Nem az első alkalom, és biztosan nem is az utolsó, azonban azt hiszem eddig ez volt a leghajmeresztőbb számomra.
Ma este be kellett jönnöm a munkahelyemre, persze már megint későn indultam, mint az esetek 90%-ban. Barátnőm többször mondta, hogy óvatosan, nagyon vigyázzak, hívjam ha mekérkeztem. Mindig aggódik, ha motorozok, én persze mindig mondom, hogy felesleges, nincs miért. Hát nincs a fenét, alacsony az a qrva kerítés! Nem nagyon szoktam autópályán motorozni, de ma vettem matricát, hogy haladhassak. Indulás Pestszentlőrincről, érkezés Tatabányára, remélhetőleg egyben.
Haladok az M1-en óra szerint 140 felett egy picivel (ez kb 135-öt jelent, igazi hardcore motoros vagyok, ámokfutó, babakocsis anyukák elgázolója, egy eszetlen állat, mi?), előttem-mögöttem senki, teljes sötétség, csak a motorom lámpásai szórnak fényt az úttestre. Nézek előre, agyalok, nem igazán van kedvem ma bemenni, már várom a nyaralást, jó volt a pizza amit ma ettem meg ilyenek. Egyszercsak mintha láttam volna valamit a távolban. Meresztem a szemem, sehol semmi, biztos árnyék, azért még jár a szemem, hátha mégis van előttem egy állat vagy valami. De nem, sehol semmi. Ok, erről ennyit, közben elértem a Bicske utáni balra ívelő szakaszt. Egyszercsak tőlem méterekre megjelent egy ponyvás-utánfutós furgon, aminek hátrafele semmilye nem világított, sem a jármű, sem az utánfutó! A következő másodpercekben éveket öregedtem. Az ütközést éppen el tudtam kerülni úgy, hogy kikerültem a furgont a leállósávban, ahol az ív újrafelvétele közben megcsúsztam az ottlevő szutykon, és ezt is megúsztam! Amúgy a bal első lámpája sem világított, de ezt csak elé érve láttam. Ha reflektorral megyek, biztosan előbb észreveszem, de ez most elmaradt..
Aztán félreálltam, felhívtam a 107-et és elmeséltem a sztorit, hogy a furgon merre megy, hogy osztrák rendszám van az utánfutón és sötét színű. Remélem megállították, mielőtt megölt volna valakit a barom.
Erre nem lehet felkészülni azt hiszem, az ember ilyesmire nem számít. Meg tudom ígérni páromnak, hogy nem fogok száguldani, eszetlenkedni, figyelmetlenül vagy felelőtlenül vezetni, de arra biztosan nem adhatok ígéretet, hogy ezekhez más is tartja magát. Amúgy az ilyen sztorikat el sem szoktam mesélni neki, azt meg nem tudja, hogy ide szoktam írni. Ahogy beértem, felhívtam, kérdezte volt-e valami az úton, megnyugtattam, hogy eseménytelen, unalmas volt.