Fájós háttal nem lehet emelgetni, ez meg dög nehéz. Szerencsére mindig akad valaki aki kisegít és a csavarhúzótól még nem vagyok eltiltva. Így is gyorsan kellett végeznem, csak pár percet tölthettem el vele.

Tudtam, hogy mire számíthatok hardver szempontjából és azt is, hogy működőképes a gép. A 286-os és fiatalabb gépeket már a youngtimerek közé sorolom. Na nem azért mert rasszista vagyok és csak a 8 bitesek az igaziak, hanem azért, mert viszonylag egyszerűen üzembe állíthatóak. Ebben a gépben is már VGA kártya van, így rögtön rá tudtam kötni az monitoromra.

Persze az alaplapi akkumulátor lemerült, ezért rögtön be kellett lépni a BIOS-ba. A jó öreg AMIBIOS a megszokott színeiben tündököl. Hogy ki és miért választotta ezeket nem tudom, de talán ez adott jó kontrasztot. Később a sima sárga-kék párosítás is megfelelt, szóval nem értem. Ez már modern gép, a merevlemezt automatikusan detektálta.

Az Advanced beállítások menüben nem lehet túl sok dolgot beállítani. Ami érdekes az a Cyrix cache menüpont. Van egy ugyanilyen lapom 486SLC processzorral, úgy néz ki csak a jumperek forrasztásában és a CPU-ban térnek el.

Ezt követően a DOS 6.22 simán elindult. 4 MB RAM-ból a smartdrv elfogyaszt 2MB-ot. A vinyón még 50MB szabad hely van. 93-ban biztos használatban volt a mouse.com timestamp alapján.

Az viszont meglepett, hogy 2.1-es Windows van rajta. Nem tudom, hogy miért nem 3.1, hiszen akkor már inkább az volt a "standard" és a gép is elég erős hozzá, hogy kényelmesen futtassa. Még egy mérőprogramot találtam a merevlemezen és egy Norton Commandert.

Természetesen nem úszta meg, hogy ne kapjam szét legalább egy kicsit. Lemerült az akku, ami rögtön gyanús. Ilyen korú gépnél az első lépés, hogy ránézek, mert az esetek nagy részében szivárog. Szóval ház le, kártyák ki. A csupasz alaplap szép narancssárga és 4x 1MB 9 bites SIMM-el van felszerelve.

Az AMD 386SX CPU közelebbről. Semmi extra, amikor kijött már rég voltak gyorsabb darabok, de a 286-ok helyett jó volt alapmodellnek. Teljesítménye programtól függően egy 25-33 MHz-es 386DX-nek felelt meg. Ez a 16 bites memória busznak volt köszönhető. De futtatta a 386-ra írt programokat, 2x 1MB-tal is el lehetett indulni. Szóval budget modell, mint ma egy HT-s Celeron. Én évekig használtam egy nagyon hasonló gépet és el lehetett vele lenni.

80MB-os Conner. Mit is mondjak róla? Kicsit zúg, de működik. Én hajdanán az SX-et MFM vinyóval használtam eleinte. Ahhoz képest kapkodó idegbeteg. A maga korában stabil alapdarabnak számított, még a redhill guide-ban is megemlítik. Majd később letesztelem, hogy mire is képes.

Elterjedt és közkedvelt volt a Trident TVGA9000. Párjával, a 8900-zal együtt nem a gyorsaságáért vásárolták az emberek. Olcsó volt és stabilan működött akár Windows alatt is. Ez a darab 512kB memóriával akár 1024x768-as felbontást is tud, persze csak 16 színnel. A következő hasonló alapkártya az S3 Trio volt a PCI-os korszakban.

Végül következzen amiért kinyitottam a dobozt. Szépen látszik, hogy szivárog a lúg az akkuból. Ezt bizony kezelni kell. Az alaplapot ki kell szerelni, ecettel passziválni, leöblíteni és megszárítani. Nem nagy meló, de eltart egy ideig. Ha ez megvan, akkor jöhetnek a megszokott szoftverek és pár benchmark.