Javítani egy hibás gépet az általában hálás dolog. Amikor elindul, akkor az alkotó megpihen és elégedett. Egy rejtett hiba megtalálása, az AHA!!! érzés is nagyon jó tud lenni. Amiga 600-ban kicserélni a kondenzátorokat kötelező és még én is neki merek futni az egyszerű szerszámaimmal. Tegnap meg is tettem: [link]
Más után viszont nem szeretek javítgatni. Azt az alapvető szabályt mindig betartom, hogy ami meghaladja a tudásom megpróbálom megoldani, de csak addig a pontig amíg nem lesz belőle gányolás. Például 68 lábú PLCC foglalatot nem állok neki beforrasztani. Tegnap mégis belevágtam, de három kondi után letettem a lantot. Egyszerűen nem volt kedvem tovább folytatni ezt:
Letakarítva így néz ki:
Ma lepucoltam a lapot és azt hiszem fogtam pár nyilvánvaló hibát. Ez a videó áramkör tápfeszültségének a buffer elkója. Pontosabban annak a szétégetett forrszeme még mielőtt kiforrasztottam volna:
Másik oldalról még csúnyább a helyzet, de javítható.
Így lett a tervezett, nyugis szöszmötölős 2 órából eddig 3 óra. Végigmértem a forrszemeket, egy félig fel van tépve, másiknál az odavezetés szakadt. Hogy miért kellett ezt tenni szegény géppel??? A linkelt cikkben van még 2 kép és az ide beszúrtak is nagyíthatóak. Már ha valaki nagyban akarja nézni...
Kiegészíteném a sztorit annyival, hogy a szomszédomra volt bízva ez a meló, akiben, mint elektronikás, (erősítők, RC járművek,ilyeneket birizgál) megbíztam. (Eddig) Tanulság, hogy Ne bízz s szomszédodban, pedig ebből él. Ráadásul anno olyan 10e Ft körüli összegre le is húzott. 
