Rájöttem, hogy nagyon önző vagyok! Nem ma történt meg ez, nem is tegnap, régóta tudom magamról. Arra is rájöttem már rég, hogy mindenki az, kisebb – nagyobb mértékben. Az ember egyik legalapvetőbb tulajdonsága az önzés, valamint az ebből eredő hatalom és birtoklási vágy. Annyira erős bennünk ez az ösztön, hogy a Föld csúcsragadozóivá tett bennünket. Viszont ott van benne a csapda, hogy e miatt soha nem fogunk tudni igazságos társadalmat létrehozni: ember és ember soha nem lesz egyenlő. A hatalomért folyó harc, a versengés viszi előre az emberi társadalmat. Eme tulajdonságunk túltengése nélkül valószínűleg még ma is ott kurkásznánk a bolhákat a kollégákkal.
De miről is szeretnék írni? Az ember éli mindennapjait, látja a világ történéseit de elég ritkán áll meg a nagy rohanásban gondolkozni azon mi is történik körülötte és hogy miért. Velem ez most megesett, eltűnődtem minap: ki is vagyok, mi a szerepem az életben? Mit tehetek és mit nem? Egyáltalán mi mozgatja a világot? A válasz gyorsan bekattant: a pénz és a hatalom.
Mi a pénz, és mi a hatalom? A kettő ugyanaz: ha pénzed van hatalmad van, ha hatalommal bírsz pénzed is lesz.
Az idő is pénz: ezt legjobban azok tudják akik nem végeznek termelő, értékteremtő munkát. Biztonsági őrök, portások és más hasonló foglalkozást űzők: ők az idejüket adják el a fizetésükért, mások a testüket, mi többiek pedig az egészségünkből adunk el(mivel valamilyen módon minden hosszú távon végzett munka károsítja) ami szintén az időnket jelenti, hiszen a megromlott egészség többnyire rövidebb életet jelent – azaz időt.
De térjünk vissza a pénz és a hatalom egységéhez.
Nézzünk egy egyszerű hétköznapi esetet, ráadásul olyat ahol a kisember vesz hatalmat a pénzén.
Kovács úr összegyűjt x forintot mert szeretné kifestetni a lakását. Miután összespórolta a pénzét, keres egy szobafestőt és felvállaltatja a munkát vele. Ettől a pillanattól hatalma van a festő felett. Nyilvánvalóan korlátozott és kicsinyes hatalom de példának pont megfelelő. Kovács úr – jellemének megfelelő módon – megkezdi hatalma gyakorlását. Itt álljunk meg egy pillanatra - azt mondhatja az olvasó, hogy miféle hatalomról beszélünk? Kovács úr megrendelt egy munkát és annak elvégzését fizeti ki – hol van itt szó hatalomról? Mindjárt megértjük, ha tovább folytatjuk a történetet. Megérkezik a festőnk és az előzetes megbeszélés alapján elkezdi kikeverni a nappaliba kért színt. Majd hozzáfog a festéshez, Kovács úr azonban kifogást emel, Ő nem erre az árnyalatra gondolt, megmutatta pontosan a színskálán milyen zöldet akar: ez nem az! Mi is történik most pontosan? Kovács úr reklamál mert nem tetszik neki a szín. Ez így igaz, de ha a témánk aspektusából vesszük nagyító alá a dolgot, akkor egyértelműen látszik, hogy mi történik: Kovács úr megkezdte a festő fölött vásárolt hatalmának gyakorlását. Mert most Ő, a kisember, aki naponta megéli ugyanezt a szituációt, került a hatalom gyakorlójának szerepkörébe. Jellemétől függően egészen szélsőséges határokig kitolhatja hatalmát. De az is előfordulhat, hogy Kovács úr nagyon félénk és gyáva ember ezért nem mer szólni, vagy ha igen a festő letorkolja. Ergo a pénz önmagában mégsem elég a hatalomhoz: jellem is kell hozzá – bár lehet ez idővel kialakul.
A másik összefüggés ami eszembe jut: napjaink divatos „frídom” szlogenje és a pénz. Mit is jelent pontosan a szabadság? Demokrácia, szavazati jog, szólásszabadság, jogállam, nyitott határok, hirtelenjében ezek a fogalmak ugrottak be. Eszerint miénk a világ!! Hmmmmm...
Szabadság és pénz. Kezdjem elölről? A pénz szabadság. Annyira vagy szabad amennyi pénzed van. Pont.
Ez nagyon rosszul hangzik de szerintem igaz. Szabadon utazhatunk majd egész Európán belül – még útlevél sem kell – de a világon elvileg bárhová eljuthatunk. Persze a gyakorlat kicsit más. Most tekintsünk el azoktól a hobóktól(egyébként nagyon tisztelem őket) akik egy hátizsákkal és üres zsebbel bátran nekivágnak a nagyvilágnak. Lássuk be nem ez a jellemző, milliónyi emberből néhány tucat ilyen akad. A többség – Kovács úr – nemigen használja ki majdnem korlátlan mozgásszabadságát. Nyilvánvaló a prózai ok: nincs rá pénze. De legalább nincs röghöz kötve mint hajdan a jobbágyok, sőt ösztönzik legyen mobil, mondjon le a saját házról, menjen a munka után, éljen albérletben egyik napról a másikra. Nesze neked szabadság! Persze akinek pénze van annak ez nem okoz gondot: vagyis a pénz szabaddá – szabadabbá tesz.
Szólásszabadság, jogállam. A törvény előtt legalább egyenlőek vagyunk – vagy mégsem teljesen? Hagyjuk most a megvesztegetést, a szívességeket, a kapcsolatok felhasználását, maradjunk a legális lehetőségeknél. Kovács úr perre megy az áramszolgáltatójával egy vitás villanyszámla miatt. Nagy eséllyel veszíteni fog hiszen csak egy kispályás ügyvédre futja a pénzéből, míg a cégnek minden hájjal megkent gyakorlott jogászai vannak. Egyértelmű hová lyukadok ki: a jog – a szabadság egyik alappillére – ugyanúgy mint a hatalom, egyenlővé vált a pénzzel.
A szólásszabadságot már nem is akarom ragozni. Egyértelmű mit ér el Kovács úr a nyilvánosságnál és mit egy gazdag embertársa. Kovács úr szaladgálhat újságokhoz, riporterekhez, vagy meghallgatják – vagy nem, vagy kap némi nyilvánosságot – vagy nem. Míg a pénz első szavára hatalmas jól megolajozott médiagépezet indul meg. Nem akarok példákat mondani, szerintem mindenki tucatjával sorolná őket.
Demokrácia – csak nekem tűnik úgy, hogy átverés az egész? Teljesen mindegy milyen párt van hatalmon, kisebb eltérésekkel ugyanazt az ösvényt tapossák. Mindenki láthatja mi folyik a politikában: pártok, kampányok, támogatók, médiahadjáratok – pénz és hatalom. Nekem úgy tűnik, ez a társadalmi rend a rabszolgatartó rendszer modernizált és komfortosabb változata. Ma bérbe vagy kölcsönbe is adhatja egy vállalat az alkalmazottját, rendelkezhet az idejével: a cég érdekeire hivatkozva akkor rendelheti be túlórázni mikor neki tetszik, a delikvens egyetlen tiltakozási eszköze ha nem fogadja ezt el és felmond. Elvileg ez persze komoly fegyver, de gyakorlatilag egy olyan rendszerben ahol több a munkás mint a munka már nem is annyira komoly...
Sokan biztosan felhördültek ezen a modern kori rabszolgaság megfogalmazáson. Azért érdemes kicsit benézni a dolgok mögé. Az tény, hogy egy kapitalista világban élünk és ennek a rendnek alappillére a kizsákmányolás. Ma is az és mindig is az volt, minél távolabbra nézünk vissza a történelembe annál nyíltabban, agresszívabban és nagyobb mértékben történt meg ez. Ez viszont rendszeresen lázongásokba, forradalmakba és háborúkba torkollott. Finomítani kellett a módszeren, több mozgásteret(„szabadság”), jobb életkörülményeket adtak a tömegeknek, no meg egy illúziót, hogy saját kezükben van az irányítás(„demokrácia”). De a rabszolgaság megmaradt: most már a pénz rabszolgái vagyunk. A pénzé amit a hatalom tart a markában és gondosan adagolja. Pontosan annyit ad amennyivel az egyén az adott régióban még „kezelhető” marad.
Jelenleg egy olyan folyamat zajlik ahol az embereket megpróbálják egy irányítható, könnyen kezelhető bigmekmultikulti - bambán maga elé meredő - egyen tömeggé gyúrni. Ez spontán folyamat-e vagy irányítják a háttérből nem tudom és nem is akarok elmenni ebbe az irányba mert tények nélkül ez már puszta spekuláció: összeesküvés elmélet lenne. Végül is mindegy mert mindez elsöprődik majd, úgy tűnik az iszlám térnyerésével senki nem számolt vagy nem jól számolt.
Miért írtam itt le mindezt? Nem is tudom. Ezek a gondolatok mozaikokként eddig is itt voltak a fejemben. Így összerakni azonban még soha nem sikerült. Biztosan lesznek akik csak megcsóválják a fejüket és azt mondják: Neked ez csak most esett le haver? De egészen biztos vagyok benne, hogy nagyon sok embertársam van még akinek nem jött el ez a „pillanat”. Őket talán elgondolkoztathatja ez a kis iromány. Mivel csak egy műszaki érettségi van a hátam mögött – nem tanultam stilisztikát és társadalomtudományokat – elnézést kérek a pongyola stílusért, rossz megfogalmazásokért. Remélem lesznek akik megosztják velem véleményüket: kíváncsi vagyok rá mások hogyan látják ezeket a dolgokat.