Üdv, kedves Olvasó!
Ebben a bejegyzésben arról lesz szó, hogyan találtam helyet kemény munkával szerzett megtakarításaimnak 
Pontosabban legelső case modnak titulálható megmozdulásomról, ami egy valószínűleg soha véget nem érő projektet indított el 
Adva volt meglévő gépházam, egy Cooler Master Silencio 650 Pure.
Nagy megelégedéssel használtam hosszú időn keresztül, mígnem beszereztem egy új videókártyát. Ez egy Asus Strix 1060-as, ami egyrészt világít mintha muszáj lenne, másrészt alapjáraton elég jól néz ki (legalábbis nekem tetszik). Így elkezdett egyre jobban zavarni, hogy halknak halk ugyan a masina, de csak mutogatni kéne, ha már van mit.
Probléma mindössze kettő volt. Az egyik, hogy a házat ajándékba kaptam, így nem szívesen adtam volna el. A másik: egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy találok olyan ablakos dobozt, ami ilyen szintű hangszigetelésre is képes. Emellett mindig is tetszettek és izgatták a fantáziámat a különböző egyedi gépházak. Így hát felmerült, hogy házilag orvosoljam a házikó (általam eddig tapasztalt egyetlen) problémáját. Ezen kívül még egy dolog szólt amellett, hogy flexet ragadjak: ilyen aztán biztos nincsen senkinek 
Hirdetés
Az ötletet tett követte. A tett egyelőre végeláthatatlan méricskélésben merült ki, de végül csak sikerült eldönteni, hova kerüljön az áhított nyílászáró(t befogadó nyílás).
Egy kis bevásárlás és majdnem egy egész sör után máris a munkaasztalon találtam magam.
Nem is egy, hanem rögtön két megfelelő méretű plexitábla társaságában. Persze kizárólag a beláthatóság érdekében egy is elég lett volna, de valahogy ellensúlyozni akartam a tényt, hogy kikerül a házból kb 0,09 négyzetméter remek minőségű hangszigetelő-hangcsillapító, hullámos szivacs. Ezért rögtön két rétegben gondolkoztam, természetesen eltérő vastagságúak, hogy különböző sajátfrekvenciájuk legyen 
Túlzásnak tűnhet, de mérnök vagyok, mit tehetek? 
Sajnos a felület hangelnyelése így is romlott, de mint később kiderült, a plexi-légrés-plexi réteg szinte ugyanolyan jó hangszigetelő, mint az eredeti - csak a hátsó, perforált részen kiabál ki a visszhang
Következhetett maga a műtét:
Persze ipari mennyiségű festőszalag felhasználásával. Magamat ismerve számítottam rá, hogy bármilyen egyéb körülmények között azonnal összebarmolom a szép feketére festett felületet 
Egy réteg plexi, fogpiszkáló ( ) távtartók az egyenletes vastagságú légrés kialakításához...
...majd még egy réteg plexi, és mehetett az egész száradni:
Választhattam volna valami gyorsabban kötő ragasztót is, de két dolog borítékolható volt:
- sűrűn fogom nyitogatni, mozgatni a házat
- ha valahol elenged a ragasztás, én bizony tökönszúrom magam.
Maradt tehát az egészen biztosan totál felesleges, de nagyon megnyugtatóan négyzetcentinként 100 kiló teherbírást produkáló építőipari szörnyeteg 
Félkész állapotban azért gyorsan felpróbáltam, nehogy már kiderüljön, hogy nem jó valami.
Legnagyobb meglepetésemre szinte gond nélkül a helyére ment az oldallap. A hátsó ventilátor széle beleakad kicsit fel/levételnél, de nem annyira, hogy keressek egy reszelőt 
Végre be lehet látni a gépházba, szép és jó... vagy mégsem?
Ezt is lehet kábelmenedzsmentnek nevezni, csak nem érdemes
Azért nagyrészt sikerült kevésbé látható helyre gyömöszölni a 3 kiló spagettit. A megoldás végül a kábelharisnya lett, ennek a készítéséről nem csináltam képeket.
Egyetlen megoldandó probléma maradt még a végére. Léteznek emberek, akik szép, egyenes vonalban tudnak flexszel vágni. Szögezzük le gyorsan, én nem tartozom ebbe a csoportba 
Szerencsére a hódos áruházban szép 2 centis alu léceket találtam. Gondoltam, csavarozva jobban nézne ki. Egy rögtönzött próba kimutatta, hogy a házhoz mellékelt csavarok remekül tartanak ugyan a plexiben, viszont kicsit rövidek. Nem baj, volt még ragasztó bőven. Így elérkeztem a lépéshez, ami minden új elektronikai eszköz beüzemelésének legkellemesebb mozzanata:
a fólia lehúzása
Igyekeztem rendes munkát végezni, ha már jó ideig ezt kell néznem, de a végeredmény így is meglepett egy kicsit - mintha gyári lenne 
Virítanak a ledek, ahogy kell:
Később érkezett az új hűtő (BQ Dark Rock TF, ami a CM 212x-et váltotta), némi paracord a kábelekre, egy RGB kivezetéssel ellátott alaplap és ehhez egy kiló LEDsor - így most már egy viszonylag olcsó lámpaként is funkcionál a konfig 
Az asztali gépnek egyetlen hátránya van: soha az életben nincs kész Tehát folyt köv
A következő lépés a vízhűtés lesz... valamikor jövőre 
