2008. szeptember 1. Ekkor kezdtem el a középiskolát...emlékszem, hogy már az elején azt mondogattam, hogy bárcsak már vége lenne és végzős lennék. Hát eljött ez az idő is. Végzős lettem. Az utolsó év elején is nagyon vártam, hogy repüljön már el ez az 1 év és soha többé ne kelljen betenni a lábam ebbe az iskolába (a szüleim akarták, hogy mindenáron itt végezzek). Persze én a 4 év alatt rémálomként éltem meg az egészet, nem tudtam lazán felfogni, mint a többi (de azért valahol örülök is neki, hogy nem bagatellizáltam el a dolgaimat, mert sikerült a 4 évet kitűnő eredménnyel elvégezni, de ez most mindegy). Most pedig, 1 hónappal a vége előtt megszólalt bennem egy vészcsengő. Milliószor átgondoltam már ezt a 4 évet és visszagondolva nem is tűnt olyan borzasztónak, mint akkor, amikor átéltem nap, mint nap. Hogy mi volt a borzasztó? Az, hogy nem ebbe az iskolába szerettem volna menni, hanem egy másik gimnáziumba, ahol sokkal-sokkal több minden várt volna rám és különlegesebb emberek vettek volna körül. Itt 4 éven keresztül egy folyamatosan csökkenő létszámú osztályba jártam. 9.-be 32! emberrel indultunk, 9. év végére drasztikusan lecsökkentünk 16-ra. Egyébként ez a 9. osztály nagyon jó volt, itt még voltak olyan emberek, akik miatt örömmel jártam be iskolába. Sajnos ők nem tanultak és iskolát váltottak (és velük együtt még jó pár jófej ember). 10.-be is csökkent a létszám, ekkor már év végére csak 12 ember alkotta az osztályt. Mondanom sem kell, hogy 11.-be is eltávoztak tőlünk, egészen pontosan 7 ember (iskolát váltottak, mert nem bírták a tempót). 12.-be öten maradtunk csupán, de februárban (nem mondom, hogy sajnos) igazolatlan hiányzás miatt kirúgták az egyik fiút, így maradtunk !4-en. Most már úgy néz ki, hogy megmaradunk ennyien (vagy kitudja ). És amint már azt mondtam 4 éven át csak azt vártam, hogy vége legyen mindennek és végre oda mehessek tanulni, ahová szeretnék. Közben mindig is vágyódtam a másik a gimnáziumba. Reggelente a buszon irigykedve figyeltem azokat, akik oda járnak, mindig figyelemmel követtem, hogy abban az iskolában épp milyen események vannak stb. És most pedig úgy érzem magam, mint valami függő, akitől megvonják a szert, amire rászokott a szervezete és nem tud nélküle élni. Hiányozni fog a reggeli buszozás, a másik suli diákjaival, hiányozni fog az sok megszokott arc, akiket reggelente a buszon láttam, hiányozni fog a reggeli zenehallgatás a buszon, hiányozni fog a...az egész minden, úgy ahogy van. Kivéve az én iskolámat, az egyáltalán nem fog hiányozni. Lehet, hogy butaság ez az egész, de én akkor is ezt érzem és azt is, hogy igazán én nem is voltam igazi középiskolás. Nem vettem részt a 4 év alatt egyetlen eseményen sem, mert egyszerűen nem szerettem abban a társaságban lenni. Totál üresnek érzem az elmúlt éveket. Tudom, hogy ha a másik suliba mentem volna, akkor sokkal boldogabb lennék most és rengeteg barátom lenne...de sajnos nem így történt. Ezen már senki nem tud változtatni.