Mondják, hogy Artemisz a szülőnők és gyermekek védelmező Istennője, látva az Istenek szenvedéseit a szerelemtől, három évesen megkérte Zeuszt, ajándékozza meg az örök szüzességgel.
Nem tudja miből marad ki. Gondolnád te, meg te, meg te, meg én is. De szerintem tévedünk. Szerintem a monda nem teljes. Artemisz, aki már három évesen sem volt fecsegőtipegő, mert ugyebár Istennőről beszélünk, nyilván megtapasztalta Ámor égető nyilát és a fájdalmat amit eltávolítása okoz. Morfiumot! Morfiumot! Sikítja, sírja, zokogja és elhiszi, hogy az örök szüzesség segít. Nyilván nem segített. Másképpen nem lenne a düh és bosszúállás megtestesítője. Ki bántott Artemisz?
S vaj nem enyhülne a fájdalmad, ha szíved újra lángra lobbanna?
Artemisz Istennő, és mégis elhagyták, lelke parázslik és meg nem nyugszik. Hol marad a szárnyas
fickó, miért nem hevíti? Csak mert percek boldogságát ha kapná s majd az újabb fájdalmat, akkor is többet érne, mint a düh és a bosszú, öleljétek át boldog percek, akkor is ha nem keresnek.