Bill Bryson: Majdnem minden rövid története

Ebben a bejegyzésemben elindítok egy új sorozatot (juhé!), mégpedig az általam elolvasott könyvek közül néhányat bemutatok. Mivel az általam olvasott könyveket nem nagyon lehet se spoileresen, se spoilermentesen bemutatni, mindenki olvashatja, akit érdekel a könyv témája, vagy éppen csak unatkozik és elolvassa ezt a néhány gondolatot. Na de térjünk is rá a könyvre, az egy kicsit izgalmasabb, mint a sok rizsa amit begépeltem eddig.
A könyvet még december elején rendeltem, de mivel nem volt sok időm olvasni, csak most értem a végére. Vessünk egy gyengéd pillantást a könyv technikai paramátereire:
Kiadó: AKKORD KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 532
Borító: keménytáblás, védőborítóval ellátva
Súly: 800 gramm
Kiadás éve: 2014

A könyv eredetileg 2006-ban jelent meg, 2014 a második magyar fordítás kiadásának az éve, amit Erdeős Zsuzsanna készített. Mondhatni remek munkát végzett, szép, igényes fordítással találjuk szembe magunkat, még a szóvicceket is megmagyarázza, olyan szintet kapunk tehát, amit el is várunk. (Itt jegyezném meg, hogy a szójátékok fordítása rendkívül nehéz, alig lehet néhányat átírni magyarra!)

Tartalom

Bill Bryson a fejébe vette, hogy leír olyan dolgokat, amire az átlagember csak legyint egyet ha vele kapcsolatos könyvet lát, és megy tovább a könyvespolcok között. Ezek a dolgok a geológia, kémia, valamint a részecskefizika tudományain összpontosulnak. A könyv elsősorban nem is arról szól, hogy mi az, amit tudunk, hanem hogy honnan szereztük tudásunkat. Honnan tudjuk, hogy mi van a Föld közepében, mi az a fekete lyuk, hogy hol voltak a földrészek 600 millió éve. Hogyan jöhetett rá valaki ezekre a dolgokra?
Először egy kicsit meglepődtem, amikor sorba, egymás után jöttek az életrajzok. Nem azért, mert unalmas lett volna, csak nem teljesen erre számítottam. Közbe persze jönnek a felfedezések megmagyarázásai sorban, de nem 100%-os részletezéssel. Nem is ez a célja a könyvnek! Aki a relativitáselméletek akarja kivesézni, annak nem ez a könyv való, de ha meg akarja tudni, hogy ki és hogyan dolgozott ezen, esetleg hogy hány tudós értette meg (nem sok), az ebben a néhány száz oldalban lekötheti magát.
Nagyon tetszik a könyv felépítése is: először fizika, geológia, majd kémia kerül a terítékre. Ezek között átmenetek vannak, amik tökéletesen átvezetik az egyes részeketet. Nekem a fizikai rész jött be a legjobban, de a kémiai részek sem untattak. Azt azért bevallom, hogy a geológiai részeknél nem merültem bele a könyvbe, inkább csak természetes "semlegességgel" átrágtam magam köztük.

Idézetek

Ezek az idézetek egy külön kis misét érdemelnek. Én most az összegyűjtött dolgokat bemásolom, szemezgessetek!

"Bőrünk sejtjei például halottak. Kellemetlen, de igaz gondolat, hogy külső felületünk halott. Egy átlagos méretű felnőtt mintegy 2 kilogramm halott bőrt cipel magával, és ennek több milliárd apró pelyhe foszlik le rólunk minden nap. Ha legközelebb végighúzzuk az ujjunkat a polcon felgyülemlett porban, jusson eszünkbe, hogy ennek nagy része emberi bőrből származik."

"A szénatom azért különleges, mert szégyentelenül összeáll bármelyik elemmel. Ő az atomok világának aranyifjúja, amely rengetegféle társával (sőt, saját magával is) kapcsolatot létesít."

"Ha valaki egészséges, tisztálkodási szokásai pedig átlagosak, akkor körülbelül egybillió baktérium legelészik rajta, százezer minden négyzetcentiméternyi bőrfelületen. Megélnek a naponta ledobott körülbelül tízmilliárd bőrdarabkánkból, valamint pórusainkból és testnyílásainkból távozó ízletes olajokból és ásványi anyagokból. Mi vagyunk számukra a legjobb svédasztal, ami ráadásul még meleg és mozog is. És mit kapunk tőlük cserébe? A testszagot."

"Könnyen elsiklunk afelett, hogy az az élet egyszerűen van. Emberként úgy érezhetjük, mindennek kell hogy célja legyen. Terveink, törekvéseink, vágyaink vannak. A lehető legteljesebb mértékben, állandóan ki akarjuk használni a részegítő létezést, amit ajándékba kaptunk. De miből áll egy zuzmó élete? Élni akarása mégis éppoly erős, mint a miénk, sőt, jó érveim vannak rá, hogy kijelenthessem: még erősebb. Ha nekem évtizedeket kellene töltenem bolyhos kinövésként egy kövön az erdőben, nem hiszem, hogy sok kedvem lenne így folytatni."

"A fizikusok tehát egyre nagyobb és hatékonyabb gépeket építettek, és segítségükkel számtalan részecskét és részecskecsaládot találtak, vagy legalábbis sok ilyen létezésére következtettek; megjelentek a müonok, pionok, hiperonok, mezonok, K-mezonok, Higgs-bozonok, közvetítő vektorbozonok, barionok és tachionok. Ez még az atomfizikusoknak is sok volt egy kicsit. Egyszer Enrico Fermitől megkérdezte egy diákja egy bizonyos részecske nevét. A professzor így válaszolt: „Fiatalember, ha képes lennék megjegyezni minden részecske nevét, botanikusnak mentem volna.”"

"A fizikusok hírhedten gúnyosan tudnak bánni a más területet tanulmányozó tudósokkal. Amikor a nagy osztrák fizikust, Wolfgang Paulit felesége elhagyta egy vegyész kedvéért, a fizikus egyszerűen nem akarta tudomásul venni a szomorú tényeket. Így panaszkodott egy barátjának:
– Ha egy matadort választott volna helyettem, azt érteném. De egy vegyészt…
Rutherford megértette volna az érzéseit. Egyszer azt mondta: – Csak kétféle tudományt ismerek: a fizikát és a bélyeggyűjtést."

"Amikor az olvasó egy széken ül, akkor valójában nem ül ott, hanem körülbelül egy angström (a centiméter százmilliomod része) magasságban lebeg, mert az olvasó elektronjai és a szék elektronjai taszítják egymást."

"Az űr, hadd mondjam el még egyszer, hatalmas. A csillagok között átlagosan harmincmillió millió kilométer van. Még ha meg lehetne is közelíteni a fénysebességet, ezek akkor is nagy kihívást jelentenének az utazónak. Persze lehetséges, hogy vannak olyan űrlények, akik kilométermilliárdokat utaznak, csak hogy kör alakú jeleket hagyjanak a wilt-shire-i búzatáblákban, vagy hogy az elhagyott arizonai országúton haladó szegény fickókat halálra ijesszék (biztosan náluk is vannak tinédzserek), de ez azért nem túl valószínű. "

"Az óriás tintahal emészthetetlen részei, különösen a csőre, összegyűlik az ámbráscet gyomrában, és ámbrát alkot, ami a parfümök rögzítőanyaga. Amikor az olvasó legközelebb beszórja magát Chanel parfümével (ne olvassa tovább, ha nem), jusson eszébe, hogy egy láthatatlan tengeri szörny esszenciájával kerül testi kapcsolatba."

"A vegyészek inkább molekulákban gondolkodnak, mint elemekben, hasonlóan az írókhoz, akik szavakban gondolkodnak, nem betűkben."

Verdikt

9/10

Összességében egy nagyon szerethető könyvről van szó. Érdekes, humoros, viszonylag könnyen emészthető olvasmány, amely felkelti az érdeklődést a természettudományok iránt. Aki azon gondolkodik, hogy milyen irányba akar tovább mozdulni, annak kötelező darab, ugyanis akinek felkelti az érdeklődését egy téma, az utána fog nézni, és meg fog ismerkedni vele.

Köszönöm a figyelmet!