Íme a „cash” szó teljesen kitalált, ám annál kalandosabb története.
Az 1600-as évek közepén, a brit tengeri kereskedelem aranykorában a Kóbor Pelikán nevű angol kereskedőhajó egy heves viharba keveredett Dél-Amerika partjainál. A legénység csodával határos módon túlélte a hurrikánt, és sikeresen horgonyt vetett egy gazdag, pezsgő kikötővárosban a mai Brazília területén. Volt azonban egy hatalmas probléma: a vihar során a hajófenék megrepedt, és a legénység kénytelen volt a tengerbe vetni a legnehezebb rakományokat, hogy a felszínen maradjanak.
Ezek között a nehéz ládák között volt a hajó teljes arany- és ezüstkészlete.
Hirdetés
Arthur Pendelton kapitány, a hajó dörzsölt vezetője üres zsebekkel állt a kikötőben. Szükségük volt élelemre, vitorlavászonra és rumra a hazatéréshez, de nem volt mivel fizetniük. A helyi piac tele volt egzotikus portékákkal, ám a kereskedők hallani sem akartak hitelről.
Ekkor a kapitány felfigyelt egy furcsa, félhold alakú magra, amelyet a helyiek apró zsákokban hordtak, és elképesztő becsben tartottak. Ez volt a cashew (kesudió). A helyiek elmagyarázták a kapitánynak, hogy a kesudió feldolgozása rendkívül veszélyes és munkaigényes feladat a mérgező héj miatt, ezért a tiszta, pörkölt dió igazi luxuscikknek számít – olyannyira, hogy a piacon gyakran fizetőeszközként is használják a kisebb tranzakcióknál.
Pendelton kapitánynak zseniális ötlete támadt. A hajója gyomrában maradt még néhány tucat rozsdás, de masszív angol muskéta, amire a helyi kormányzónak fájt a foga. A kapitány eladta a fegyvereket, cserébe pedig nem nehéz és nehezen mozgatható árut kért, hanem több hordónyi pörkölt cashew-t.
Amikor a matrózok este leszálltak a partra, a kapitány kiosztotta a napi zsoldot: mindenkinek két marék kesudió ütötte a markát. – Ezzel fizettek a kocsmában, fiúk! – adta ki a parancsot Pendelton.
A helyi csaposok boldogan elfogadták az értékes magvakat a rumért cserébe. A brit matrózok azonban hírhedten lusták voltak, ha a szavak kiejtéséről volt szó. A zajos, füstös kikötői kocsmákban, amikor a harmadik korsó rumot rendelték, már senkinek nem volt türelme szépen, artikuláltan végigmondani, hogy: "Here is a handful of cashew, mate!" (Itt egy marék kesudió, pajtás!).
A szó szépen lassan kopni kezdett. Először csak lehagyták a végét: "Take the cash-ew!" Aztán a sietség és a részegség megtette a magáét. Ha valaki inni akart, csak az asztalra csapta a magvakat, és odarikkantotta a pultosnak: – Gimme a pint, I have the cash! (Adj egy korsóval, van cash-em!)
A "cash" kifejezés hetek alatt szinonimájává vált a fizetőképességnek a kikötőben. Bárkinek, akinek volt mit a tejbe aprítania, azt mondták: "Tele van cash-sel".
Amikor a Kóbor Pelikán hónapokkal később, dicsőségesen befutott a londoni kikötőbe, a matrózok magukkal vitték az új szlenget. A londoni dokkok kocsmáiban a hazatért tengerészek már nem fontot, shillinget vagy pennyt emlegettek, ha fizetni kellett. A zsebüket csapkodva csak annyit mondtak: "Mutasd a cash-t!"
A londoni bankárok és kereskedők eleinte értetlenül álltak a furcsa szó előtt, de a matrózok nyelvezete ragadós volt. A rövid, pattogós, egy szótagú cash szó sokkal jobban hangzott a forgalmas piacokon, mint a "fizetőeszköz" vagy a "készpénz" hivatalos megfelelői.
Az évek során az emberek elfelejtették a Brazíliában pörkölt egzotikus magvakat, és a szó teljesen átvette a fémpénz, majd a bankjegyek jelentését. Így lett egy maréknyi finom, félhold alakú kesudióból a modern világgazdaság leggyakrabban használt szava.
.
A "vicces" 
Aki keveri a cache-t a cash-sel, az a they're/their/there-t keverő (anyanyelviekkel) egy bugyrot érdemel a pokolban. ![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
