Azt már tudjuk, hogy a lakatok és számzárak nem nyújtanak kellő védelmet a poggyászfosztogatók ellen.
Az sem segít, ha a számkombinációt egyenesen a zár mellé karcoljuk. Ettől függetlenül mégis érdemes védekezni, mert mint az autó tolvajok ellen, itt is megéri húzni az időt.

A zárak és lakatok csak lassítják a jómunkásembert. A reptéren feladás előtt lehet fóliáztatni.
Itt az egész bőröndöt körbetekerik szorosan fóliával és így kerül feladásra. Ennek az ára kb:2500Ft

Azt olvassuk el, hogy mire is terjed ki a biztosítás, nehogy meglepi érjen.

Az már más kérdés, hogy lopás esetén mi az, amit megtérít a biztosító ezekből a körbetekert poggyászokból. 1000 bőröndből 900 megérkezik, és csak 100 tűnik el. Ebből a 100-ból mindössze 1-2 vesz el örökre. A feladott csomagok között most még elenyésző a fóliázott, így jó esély van arra, hogy egyszerűen csak tovább dobják és nem nyúlnak bele. Részint az idő szűkössége miatt, és mert még sok olyan van, amin nincs fólia. Tehát nem éri meg vacakolni vele. Vagy mégis?

Ha az átvilágítóban lévő kolléga leadja a drótot, miszerint értékes holmi lapul a táskában, máris beindul a gépezet. elég lekapni a fóliát, átnyálazni a táskát és a művelet befejeztével az egész motyót átrakni egy másik induló gépre.
Persze a csomagcímke eltávolítása után. Innentől elveszett poggyászként kering a repterek között.

Ezek a címkék kezdenek szaporodni. Van itt minden csak a lényeg nincs.

Kap egy piros-fehér RUSH címkét és kész. Ezek a bőröndök elsőszámú célpontok a reptéri dolgozóknak. Ezeket kivétel nélkül kinyitják, ha van rá lehetőség. Itt nem kell foglalkozni a nyitás során keletkezett sérüléssel sem, úgyis kallódó táska. Nem egy történet született az ilyen táskákban talált milliókról.

-egyszer egy Rush motyóban találtunk több csík bontatlan cigit. Szétdobtuk testvériesen. Az is kapott, aki nem dohányzik, majd eladja. Otthon kibontok egy csíkot, kiveszem a doboz cigit és azt is kibontva látom, hogy márka kötegek lapulnak benne. Gyorsan mentem is a kollégához és megvettem a cigit tőle, mondván ő úgysem dohányzik. Naná, hogy az is tele volt.

Szóval az elveszett poggyászok igazi aranybányák lehetnek. Nincs kockázat a felnyitásukkal, úgysem reklamál senki. Sokszor maguk az utasok lopják el az egész táskát. Amikor kikerülnek a szalagra és csak köröznek, szinte szúrják a tolvajok szemét. VIGYÉL EL! És már viszik is. Persze nem csak ezeket, mások csomagját is előszeretettel veszik magukhoz. Kifelé sokszor nem állítanak meg és egy vagy kettő bőrönd nem tűnik fel senkinek.

A leleményes utasok más módszerekkel is próbálnak hasznot húzni a repülésből.

Elég csak a feladott poggyászba szárazjeget rakni. Mondjuk két kilót. Ez a célállomásra érve szépen elpárolog és máris két kilóval kevesebbet mutat a mérleg. Lehet reklamálni a biztosítónál és a légitársaságnál, hogy hiányzik a laptop meg miegymás. Persze a megfelelő számlák ellenében.

Könnyen megszerezhető más poggyásza.

-Volt, hogy egy induló Helsinki járatról vittek el minket a nyomozók. Arany ékszereket kerestek rajtunk, amiről a kedves utas részletes és pontos dokumentációkkal és fényképekkel rendelkezett.

Életszerű nem? Berakod a táskádba a több milliót érő fukszaidat de a fénymásolatokat magadnál tartod és reklamálsz megérkezéskor.

Persze egy percig nem vették komolyan a nyomozást. Csak a miheztartás végett: A lopások eloszlási aránya a következő. 33% kinti reptéren, 33% itthoni reptéren és 33% soha nem történt meg. Ezek a biztosítási csalások.

Az itthoni 33% is többfelé bontható.

Utasok, fedélzeti karbantartók (takarítók, na, ők egy külön fejezet), rampások, szerelők, vámosok, postások, légi személyzet, (igen a pilóta is) és rakodók. Szóval elég sokan lopnak és szinte mindig csak a rakodókat emlegetik.

Itt is fontos a gyorsaság, mivel az utasok visszajönnek, azért amit itt hagytak.

A fedélzeti karbantartók, ők az otthagyott értékekre csapnak le. Mobiltelefonok, pénztárcák, gyűrűk, laptopok és kistáskák. Hihetetlen sok cucc marad ott az ülés zsebekben és alatta.

Rampások, ők csak szövetkezve a személyzettel vagy a rakodókkal tudnak vagyonhoz jutni.

Szerelők, catering és más apró dolgok, amiket tudnak dézsmálni.

Postások, értékzsákok, nagy értékű postákhoz férnek hozzá.

Légi személyzet, catering és vámmentes cuccok a fedélzeten.

Vám, az alfa és az omega. Mindenhez hozzáférnek, amihez akarnak, és ki ellenőrzi őket? Senki.

-Saját szememmel láttam amint egy vámos tiszt feltép egy postazsákból kivett borítékot és egy köteg dollárt vesz ki belőle. Körbenéz és látja, hogy nézem, de azért félreteszi a borítékot.

Kanyarodjunk vissza a rakodókhoz és a poggyász biztosításához. Tuti megoldás nincs, ha valamit nagyon akarnak, akkor megoldható annak megszerzése. Amit nem szeretnek azok a fóliázott bőröndök, amiről már volt szó. Az sem túl előnyös számukra, ha egy táska nagyon ki van tömve. Ilyenkor ugyanis fenn áll annak a veszélye, hogy kinyitásnál sérül a poggyász és a sok cucc miatt nem lehet gyorsan visszazárni. Szóval a nagyon tömött táskák akkor kerülnek kinyitásra ha tutiziherjó a helyzet. Teszem azt, külső állóhelyen van a gép, este van és nagy a forduló idő. A Damascusi poggyászok jellemzően ilyen hatalmas kitömött ászon táskák. Egy élmény azokat beszenvedni a gépajtón.

-Volt akkora táska, amit egyedül alig bírtam felemelni és nem is fért be az ajtón, végül nagy nehezen, rugdosva, tologatva, de beszenvedtem. Naná, hogy kiszakadt. Egy komplett bazár felszerelése ömlött ki a betonra. Hogy rohadjon meg. -Mondja JO

Egyem a szívét.

Volt olyan kedves utas, aki szimplán egy papírra írta a következőket és berakta a bőrönd tetejére, a ruhákra.
„Kedves rakodó urak, a poggyászom semmi, az önök számára értékes dolgot nem tartalmaz. Kérem, ne túrják össze.”

-Kinyitottam, elolvastam és vissza is zártam a táskát. De egy barom, azt is összetúrta volna.

A hivatalos szervek is igyekeznek megfékezni a fosztogatást. Tudjuk, hogy vannak kamerás őrök, de hát ők is csak emberek. És éhesek is.
Régebben próbálkoztak álpoggyászok felrakásával is. Ezekbe aztán festéket vagy UV port raktak, majd mentek a rakodókhoz és UV lámpával vizsgálták a kezeket és a kesztyűket.
A raktér be kamerázása kézenfekvő megoldás lehetne, de nem az. Sokba kerül és számos biztonság technikai kérdést vet fel. Továbbá a legtöbb légitársaság bérelt gépekkel repül, és így ezzel a költséggel nem akarnak számolni. Majd a biztosítás fedezi a reklamációkat.

Nem így a British, akik elsőnek tettek kamerát a raktérbe. Egy magyar rakodó volt az első, aki fenn akadt a rostán. A mai napig őt mutogatják a rendőröknek, mint tananyagot.
A srácot kirúgták, de ennyi. Visszajátszották neki a kamerafelvételt, amikor elkapták, mire ő:

-Az nem én vagyok -mondta.

„A kamera felvétel nem számít bizonyítéknak” és ezzel el volt intézve. De ez elég volt ahhoz, hogy ezeken a járatokon megszűnjenek a lopások. És azt sem tudja senki, hogy a teljes flotta be van kamerázva vagy sem. De ki akar rizikózni? Na, ugye.

Csak nyugodtan srácok, a nagy testvér figyel.

A rendészek még arra is képesek voltak, hogy beüljenek egy áruszállító konténerbe és kihúzassák magukat a géphez. Majd órákig ott kuksoltak és lesték a rakodókat, hogy mit csinálnak.

-A nyomozók sokszor követtek minket, bárhova is mentünk és ez a munkaidő letelte után is gyakran előfordult.

Bizony egy rakodó sem lehetett biztonságban a munkahelyén, kívül sem, mert hazafelé menet bárhol leigazoltathatták és tüzetesen átvizsgálhatták a gépjárművét. Ez főleg a reptér parkolójában történ.
Egy időben a gép rakteréből is leparancsolták a teljes állományt. Be a Barkasba és gatyára vetkőzés.

Ma már egy erre a célra létesített, külön helyiségbe kell bekísérni a delikvenst. Így legalább van lehetősége az út során megszabadulni a bicskától és egyéb cucctól.
A rakodónál nem lehet, gyűrű, ékszer, óra, kp, mobiltelefon, szóval semmi, ami másé lehet. A rakodók legjobb barátja itt is a sötét éjszaka, a téli hónapok, amikor sok a ruha rajtuk, az eső, amikor esővédőköpenyben vannak, mely ápol és eltakar. És persze a köd. Hiszen egy laptopot csak a ruházatba elrejteni nem könnyű dolog. Ettől függetlenül gyakran előfordul.

-Volt egy szállítmány, amiben Dell gépek voltak. Ha jól emlékszem 4 vagy 5. A csáp végén találkoztunk a rampással aki eltűntette a töltőket és a papírjait a gépeknek, mi meg a hasunkhoz és a hátunkhoz is becsúsztattunk egy-egy lapost. Nappal volt és pont mentünk haza. A kijáratnál épp rendőrök álltak, így át kellett menni egy másikhoz. Ott már gond és ellenőrzés nélkül ki tudtunk jutni és végre levegőt is vehettünk.

A portáknál sokszor van szúrópróba szerű ellenőrzés. Itt nincs mit tenni, rizikózni kell. A rakodó megy ki a sporttáskájával a kapunk mire az őr megállítja.

-Mutasd a táskádat légy szíves.

A srác leteszi a táskát és kicipzárazza. A tetején ott figyel három videokamera.

-Ez meg mi a szar? –kérdezi az őr.

-Ebből egy a tiéd –feleli a srác és higgadtan kivesz a felső kamerát és az őr kezébe nyomja.

Az őr sietve el is rejti a cuccot és int, hogy mehet. Na, ehhez kell a hidegvér barátom!

Ne zavard. Dolgozik!

Igen az őrök java része megvesztegethető. Jó esetben egy új őr megjelenése egy rakodásnál aggodalmat vált ki. Ki ez? Kit ismer? Ki ismeri őt? Majd jön a puhatolózás.

-Mi a helyzet főnök?

-Semmi. –basszus mi van ezzel?

-Dolgozunk vagy mi a helyzet? –eltelik egy kis idő, mire az ember kapcsol mire is irányul a kérdés.

Ha jó akkor jó de ha nem akkor jön a győzködés.

-Figyelj, csak párat nézünk meg, és ha nincs semmi, akkor hagyjuk, de úgyis lesz valami.
Egy kis pénzmag vagy cigi.

-Cigizel?

-Nem és nem érdekel a dolog.

-Akkor kapsz 100 eurót, na, úgy sem? Nem kell csinálnod semmit.

-Nem

-Főnök komolyan ne szívózz már.

Ha ez sem jön be, akkor jön a rossz rendőr fordulat.

-Figyelj haver, mindenki benne van. Rossz vége lesz, ha te nem vagy oké.

És ez még csak egy finom figyelmeztetés volt. Volt egy őr, aki nagyon buzgó volt, de megvesztegethetetlen. Mindenhol ott volt és rendületlenül kamerázott és ragasztott és jegyzetelt.
És rohadtul gátolta a tisztességes rakodókat abban, hogy pénzt keressenek. Össze is dugták a fejüket páran:

-Szerintem üssük agyon.

-Ismerek pár olyan arcot, akik kevésért is elintézik.

-Oké dobjuk össze.

Össze is dobták a lóvét a rendbetételre. Megmutatták az „intézőnek” a teraszról a faszit, megmondták hol lakik és kb mikor ér haza.

-Rendben, ott fogom várni.

Másnak teléjes nyugalommal és megelégedettséggel mentek dolgozni, mondván megszűnt a hátráltató tényező.
Erre a faszi nem ott pörög? És semmi baja. Ment is a telefon:

-Baszki, nem intézted el? Itt van a köcsög.

-Odamentem a lakásához és ott vártam a lépcsőházban este. Jött is az ürge, kb. akkor, mint mondtátok és kb. úgy is nézett ki. Előugrottam és:
-„ezt a kollégáid küldik” és már adtam is neki baseball ütővel. Nem hiszem, hogy jól lenne a faszi.

Csak lazán GTA stílusban.

-Basszus, te valaki mást agyaltál meg te állat.

Ezt követően a faszi kocsiját vették célba, amely először csak apróbb karcolásokat kapott majd kilyukasztott kerekeket majd teljesen leégett.
Mindegy a cél elérve.

Folyt köv.