Az előző részben Jo elmondta, hogyan nyitható számos poggyász.
Most ugorjunk vissza kicsit az időben és nézzük meg magát a repteret, a rakodókat és a körülményeket.
Jo gyermekkorában a reptér mellett lakott, sokszor ábrándozva nézte a fel és leszálló gépeket.
-Milyen nagyszerű hely lehet.
-Mennyire jó lehet itt dolgozni. Gondolta magában.
Mindig úgy hitte, hogy a reptér alkalmazásában állni valamiféle kiváltságos dolog. Ezt erősítette az, hogy roppant nehéz volt bekerülni. Számos átvilágításon kellett keresztül vergődni mire az ember belépőkártyát kapott és felvehette a kincstári Malévos egyenkantárosmunkáskezeslábast. Ez volt 1999-ben.
Az első pofon akkor érte, amikor kiderül, hogy olyan, mint Malév alkalmazott már régen nincs.
Ő is a rosszhírű ABC kft alkalmazottjaként tudott bejutni. Akkoriban a MALÉV minden rakodónak 2000ft órabért utalt át az ABC KFT-hez. Ebből összesen 200ft landolt a rakodók számláján óránként.
Volt olyan februári hónap amikor Jo negatív csúcsot döntött fizetésével. Ekkor komoly 28.000ft díszelgett a fizupapíron.
-Hívtam is a bankomat, hogy tud-e ekkora összeget fogadni.
A fizetés az alapbérből, délutános és éjszakás pótlékokból, vasárnapi pótlékból, kajajegyből és súlypénzből állt. Minden ki és berakodott gép után kiszámolták az egy főre jutó tonnák számát, amit megmozgattak és a szerint kapott 9ft-ot.
Ahogy teltek múltak az évek, úgy csökkentek a juttatások. Elsőnek a kajajegy szűnt meg. Aztán a gépek közötti pihenőidőt nem fizették ki. A reptéren nincs ünnepnap. Mindig menni kell dolgozni. Nincs reggel 8-tól délután 4-ig tartó időszak.
Egy hónapon belül mehettél reggel 6-ra, 5-re, fél 7-re, 8-ra 12-re. Aztán hazamentél 2 órára majd vissza 4-re vagy 6-ra, vagy este 10-re és maradtál reggel 7ig.
Szóval ember legyen a talpán, aki két-három napnál előrébb meg tudta mondani mikor fog dolgozni.
-Tervezhető munkahely mi?
A rakodók pihenőhelyei általában egy sötét és ablaktalan szobában volt. Ami egy szintén sötét és koszos csomag osztályozóra nyílt.
-Egész nap fel le, ugráltunk a gépekre. Télen hóban, ősszel esőben, nyáron 50fokban. Nap végére olyan retkesek voltunk, hogy a kantáros gatyából csak kiugrottunk otthon, és az megállt a sarokban.
És ebben a retkes ruhában döglöttünk egész nap a pihenőben. Az ott található kanapék és székek hasonlóan tiszták voltak.
-Egyszer egyedül kajáltam a pihenőben úgy, hogy körülöttem 40 ember szívta a különböző nyugati és keleti cigiket. (persze, boltban vették) és a tányérom előtt egy 2literes flakon volt félbevágva. Színültig tele csikkel. Szerinted mennyire éreztem a kaja ízét?
Azért a rakodók illusztris társaság voltak. Válogatott díszmadarak. A környező falvakból és városokból. Vecsés, Üllő, Monor, Csévharaszt, Bénye, Káva válogatott gyöngyszemei.
Ránézésre életfogytiglan. Kb háromfelé lehet osztani őket.
1 Azok, akiknek volt eszük és kulturáltabbak is voltak. Innen kerültek ki a brigádvezetők és a Japopoggyásznyitók is.
2 Azok, akik inkább erővel oldották meg a dolgokat. Egyszerű, parasztemberek. ( Ne azt mond, hogy jobbra vagy balra, hanem, hogy erre vagy arra b@...eg) Ők simán felugrottak egy másik brigád gépére és egy hatalmas haleffel lazán kivágták a poggyász oldalát. Nem szaroztak a kinyitásával. És kuss volt.
3 Droidok. Akik azt hitték menők, de közben nullába húzták őket a többiek. (Bocs haver, amit elvittünk 3 laptopot, basszus nem volt benne semmi csak szalma. Csak a burkolat volt, nem is kaptunk érte szinte semmit) Elhitte.
Hiába voltak ennyifélék, mind ugyanolyan retkesen és szakadtan nézett ki. A kosztól fekete volt a kantáros kék nadrág. Mindenkinek rommá volt szakadva a térdénél és kilátszottak az ilyen olyan térdvédők. Kantáros nadrág, kikandikáló acélbetét, könyökvédő, fejkendő, baseball sapka, láthatósági mellény. A mellények hátulján más-más felirat hivatott bemutatni a viselője jellemét.
Cápa, papa, ac/dc, nyomorék, hugyos, négyszemű és még cifrább alkotások.
Leginkább az aszfaltozó munkásokra hasonlítottak. Koszos mocskos brigád. És mégis valahogy mindenki odafordult, ha a reptér területén közlekedtek. Utálattal, vegyes csodálattal nézték őket ahol csak elhaladtak. Nem csoda, hiszen mindenki tudta, hogy ez a válogatott társaság szinte bármire képes, ha kell. Nem riadtak vissza, ha fel kellett gyújtani egy kocsit, agyon kellett veretni, vagy le kellett húzni valakit. Persze a repteres csajok többsége imádta őket. Menők voltak, sokat kerestek, nagylábon éltek. Volt is egy cikk az újságban arról, hogy a rakodók Porsche-val járnak és vadászkastélyokat vásárolnak. És ez igaz is volt. Persze azt nem mondták, hogy a Porsche egy 20 éves romhalmaz volt. Aki a kastélyt vette egyébként már másnak rendőrkézen volt. A hülye. Akinek volt egy csöpp esze az kerülte a feltűnést. De mindig szinte azonnal szárnyra kapott a hír, ha valaki „betalált”. Ilyenkor az osztályvezető műszakos telefonja is megelevenedett.
Nem a rendőrök keresték az illetőt, hanem a nagymercis fiúk odakintről.
-Igen tessék.
-Hogy mit mondjak meg?
-Te ki vagy? Mi közöd hozzá? Kérdezte a góré és leb@..szta a telefont.
Egyszer eltűnt egy járatról több millió forint és egy gyémántgyűrű. Két nap múlva megállt a brigád egyik tagjának a házánál a nagy fekete bálna. Az úriemberek azt mondták:
-A lové nem kell, de a gyűrűt 48órán belül szeretnék visszakapni.
Ciki ha már nincs meg, nem igaz?
Fura ez a tolvaj becsület. Volt is meg nem is. Akik összetartottak és hosszútávra tervezték a munkát nem voltak mohók. Akik hirtelen akartak meggazdagodni azok mindent vittek és egymást is húzták ahol lehetett.
A pihenőben, öltözőben, wc-ben, de még a teljes reptérkülönböző pontjain is voltak rejtekhelyek.
Szellőző nyílások, kamuszekrények, álmennyezetek csak úgy roskadoztak a belerejtett laptopoktól, fényképezőgépektől, műszaki cuccoktól, stb.
-Felmászok a szekrény tetejére, felnyomom az álmennyezetet és nyakamba esik egy laptop?
Átmegyek a szellőzőhöz és ott meg tele van kamerákkal? Azt hittem gutaütést kapok.
Káromkodott Jo. De azért csak talált helyet a cuccnak.
-Képzeld ülök a pihenőben, megjelenik négy nyomozó rendőrök és rendészek kíséretében. Hatalmas erővágókkal felszerelkezve és elvonulnak az öltőzőbe. Pár órát elvoltak mire feltörték az összes szekrényt, (aminek elvileg nem volt gazdája) és leszedték a teljes álmennyezetet. Munkájuk nem volt hiába való. 4 hatalmas fekete kukászsákban húzták ki a kincseket.
Hmmm. Volt nincs.
Volt, aki a könnyebb utat választotta, és azt lopta el, amit más már ellopott. Persze gyanakodtak ki lehet az, így csapdát állítottak neki. Pénztárca kicsit bekenve tintával. Elrejtve akkor, amikor a srác is bent van.
Eltűnt.
Másnapra a srác is eltűnt. Nem jött többet dolgozni. Ezeket a figurákat könyörtelenül kidobta a gépezet. A gépezet, amit az újságírók egyszerűen reptéri maffiának hívtak.
Háromféleképpen lehetett távozni erről a munkahelyről.
1 kirúgtak, mert elkaptak.
2 A gépezet kidobott, mert rendőrgyanús voltál vagy loptál a tolvajoktól.
3 meghaltál a reptéren.
-Igen, meghaltál a reptéren. Többször is előfordult. Veszélyes üzem. Minden rohadt hangos, mindenki látszólag össze-vissza közlekedik. Nézd csak meg azokat a poggyászhúzó kocsikat, amikkel mi jártunk. 1.3 VVTI Toyota motoros lefojtva. KB 20KM/h.
-Plomba feltép, fojtás kivesz, és már megy is 70-et. Ez lazán kimeríti az idiótanemnormális fogalmát.
Egyszer egy srác a kocsi elejére felpakolta azt a pár motyót, ami lemaradt a gépről. Fején 3M fülhallgató. Nem lát, nem hall, csak tolja neki. Nyíl egyenesen bele az indulni készülő LOT járó propelleres hajtóművébe. Nem sok maradt belőle.
De volt, aki behajtott a gép mögé miközben ment a hajtómű. Szerintem nem kell, részleteznek merre találták meg.
Biztosan láttátok már azt a magas emelésű highloader gépet, amivel konténereket emelnek fel és tolnak be a gépbe. Na, ennek a talpa is szépen kivasalt egyszer egy kollégát, aki nem figyelt.
Ezért szép ez a munkahely. Minden nap történik valami érdekes eset. Mindennap milliomos lehetsz vagy maradsz rabszolga.
Folyt köv.
