Akkor folytatom az utat... szinte csak képek jönnek, kevés kommentárral:

Halkajálós hely kirakata:

Állatkereskedés, szegény cocik olyan szomorúak és ijedtek voltak

Tovább:

Azért is van amúgy ennyi kép, mert vagy 6 km-t sétáltam, és közben fényképezgettem. Elég sok órát elbámészkodtam a környéken, nagyon nyugis hely, az idő is kellemes volt, és az erődtől továbbjőve ráadásul az emberek is elfogytak. A sok kiállítás meg városi tömeg után már nagyon vágytam erre a természetközelibb hangulatra, nyugalomra, egyedüllétre. (Nem a magányra, csak arra, hogy ne legyen minden négyetméteren egy-két ember a környezetemben.)

Ezek a virágok egy fáról hullanak, és nem csak szépecskék, hanem isteni az illatuk is. Magammal vittem őket, és még órák múlva is szagolgattam, mert nem múlt el a finom illatuk! Nem tudja valaki, mi ez?

Hát ez meg egy kispiac mellett egy vidéki előadásféle, a nézősereg nagyjából a rokonság lehetett:

Rutinpálya, nagyon bénáztak! Ült ott egy kissrác, ahonnan én is fotóztam, és nézte, mit művelnek a tanulók. Teli szájjal röhögte ki őket, szó szerint a térdét csapkodta, de tényleg nagyon viccesek voltak.

Na és itt kiértem a végére, a tengerhez, a halászok kikötőjébe.

Napelemekből áll a tetőzet, és valamit nagyon építenek itt is. (Még nem is említettem, azt hiszem, hogy mindenhol rengeteg az építkezés, és láthatóan graniózusnál grandiózusabb munkálatok folynak.)

Így néz ki a kikötő, a fehér híd a szerelmesek hídja. Ez kissé (igazából nagyon) el is szomorított, hogy mi a manót keresek itt egyedül. (nincs szolidabban pityergős szmájl ) Itt megint lett egy csomó ember, nem is értettem, hogy kerültek ide. (Később rájöttem: busszal meg kocsival.)

Alul kajáldák vannak, az előző napon tanultak alapján vettem magamnak rágcsálni- és szürcsölnivalót, majd elvegyültem a tömegben.

Ez elég elvont, elnézést, de nem fordítom le, mert nem is nagyon lehet. Afféle kínai szimbolika a szerelmespárokról meg a szivárványról meg az elemekről. A terület mindegyik része képviselte valamelyiket.

Jönnek-mennek a hajók:

Aztán felmentem a hídra és búsan a páromra gondoltam. És akkor elment egy hajó alattam ezzel az üzenettel! Óóóóó!

Nem is említettem, hogy már az erőd is tele volt japán turistákkal, de ez a hidas környék végképp. A hídon egy komplett japán turistacsoport sereglett körém, elkezdtek beautiful-ozni, és mind velem fotózkodtak. Ezek tisztára nemnormálisak!

Ez már a híd túloldala:

No visszasétálni már abszolút nem volt kedvem, megkerestem a buszmegállót, megpróbáltam a helyiektől megtudni, visszajutok-e ezzel a metróra és hogy tudok-e a buszon jegyet venni, de annak ellenére, hogy hárman is beszéltek angolul saját állításuk szerint, még a metró szót sem voltak hajlandóak megérteni. De aztán jött egy busz, és rá volt írva angolul, hogy a végállomása a metró, úgyhogy felszálltam, a sofőr pedig közös nyelv nélkül is az értésemre tudta adni, hogy 15 petákot kell behajítanom a "gépébe". Ez egy ócska régi busz volt, (de azért digitális kijelző volt az elején!) nagyon tetszett. A pénzgyűjtő "gép" amúgy csak egy bádogláda egy nyílással a tetején, amiben szépen ívesen legurul a pénz az aljára. Pontos apróval kell felszállni, visszaadás nincs!

A metróval ezután elmentem a Beitou nevű helyre, innen visz egy másik metró a hévizekhez. Merthogy az is van itt. Ez a másik metró egy vicc, tök modern járgány, mégis mínusz kettővel megy, az egész pályája maximum 500 m, megállója nincs, csak két végállomása, és tarkára van festve. Nem is egészen értem, minek van, de azért mindenképpen jópofa.

A hévíz itt szabadon folyik, a hegyekből jön le, melegvizű patakok futnak össze, és a levegő is párás és kénszagú. A patak fölé-köré parkot, hidakat, közlekedőket építettek, nagyon klassz. A környék tele van európaiul wellness-szállónak nevezhető hotelekkel, de van publikus közfürdő is, alacsonyabb (nem tudom, mennyi) belépővel. A hely nem volt turistás, inkább csak helyieket láttam a fürdőbe menni. A külföldiek gondolom a drága szállodákban rejtőzködtek. Élveztem a helyet piszkosul, annyira megnyugató, pihentető volt itt sétálgatni, belélegezni az egészséges gőzt, áztatni a lábam a meleg patakban...

Múzeum:

Az öregek, akárcsak nálunk a Ligetben, kijönnek a parkba bandázni, csak itt nem sakkoznak, hanem valami másik táblás játékot játszanak:

Szabadtéri edzőterem, használták is sokan, csak bunkóságnak éreztem volna lefotózni őket:

Egy klassz fa, a neve "lángfa":

Megint egy érdekes madár, hosszú, pepita farka van:

Meg egy másik, egy sárga, ő volt olyan kedves, és megvárta, amíg objektívet cserélek

Ezek a nagy fák fikuszok!!!

Kínai árus egy félreeső helyen:

Jópofa parkoló:

Végezetül visszamentem a városba. Mozgatta a fantáziámat az a nagy óriáskerék, amit még első nap láttam a magasvasútból, hát odametróztam, pláne, hogy ekkorra már sötét volt, gondoltam, hogy ki van világítva, biztos jól néz ki. Így is volt:

Egyre közelebb mentem

Aztán csak nem bírtam magammal, és fel is ültem rá

Irtó magasra felmegy, eleve egy bevásárlóközpont tetejére építették, úgyhogy az alja az 5. emeleten van! Ráadásul átlátszó kabinja is van, aminek az alja is plexi, olyanba akartam ülni, de túl sokat kellett volna rá várni, úgyhogy beértem végül a hagyományossal. Nem bántam, az is nagyon klassz volt! Tériszonyosoknak nem javaslom!

A nap végén hazametróztam. Ahol lakom, a Fő állomás, egy iszonyatos földfeletti és földalatti csomópont, plusz természetesen rá van építve egy gigantikus bevásárlóközpont, totális labirintus az egész, úgyhogy térképek, feliratok és táblák ide vagy oda, teljesen véletlenszerű, hogy mikor hol jutok ki belőle. Ebben az a jó, hogy minden nap találok valami újat. Most pl. ezt a régi villamoskocsit:

És ezzel vége is mára, elnézést, hogy ennyire hosszúra nyúltam, feladvány most nincs, tegnap úgyis kettő volt. Tartalmas egy napom volt!