Új címet kellett adnom, mert már nem a Computexről szól, mostmár egyedi címe lesz inkább minden résznek. Vagy így nehezebb lesz követni? Akkor visszanevezhetem...

Az előző részbe kellett volna tenni, de a képek később készültek. Az új szállásom ebben a kis sikátorban van, a fehér kerítésnél van egy ajtó és ennyi! (Nem is találtam meg elsőre, egy kicsit le-föl kellett mászkálnom az utcában, hogy észrevegyem.) Amúgy az ajtón belépve sincs semmi, csak egy szűk és meredek lépcső felfelé! De aztán az üzletek fölé érve már elkezdődik a tér. Ez egy régi típusú ház, azért ilyen, klassz a hangulata nagyon.

A sikátor abszolút nem félelmetes vagy veszélyes, mert pl. ebben a bódéban bizonsági őr ügyel egész éjjel:

Jósok a felüljárón közel a pályaudvarhoz, meg ahhoz, ahol lakom:

A mai napom egyszerűen fantasztikus volt! Az összes, korábban még nem említett mániámnak sikerült hódolnom: metróztam, láttam várat, tengert, érdekes madarakat, jópofa hidat... na de csak sorjában! Még a kiállítás szervezőitől kaptam egy napijegyet a metróra, amit eddig tartalékoltam, ma viszont felhasználtam. Először kimentem az észak felé haladó vonal végére, Daanshui nevű helyre, a folyó torkolatához, ahonnan már csak pár kilométer a tengerpart, és végigsétáltam a folyó partján, mert olvastam, hogy ez jó hely. Nagyon úgy tűnt, hogy így vasárnap nem csak én gondolom ezt így, hanem Tajpej lakosságának egy számottevő része, szóval nem voltam magányos. Nagyon sok kép következik!

A szokásos bazári hangulat, fagyiznak, pedig annyira nem volt hőség, a levegő is hozta a sűrű formáját:

Madarak, ilyen szürkét még sosem láttam:

Ööö, izé, ez is a beteges mániáim egyike, minden országban lefényképezem ezt a táblát. (A magyar verziót a "kurva nagy a lapátom"-nak hívjuk, már nem emlékszem, ki után. De ez egy sokkal aprólékosabban kidolgozott verzió, így nem érthető félre.)

Ezt a templomot nem sikerült megnéznem:

Komp a folyótorkolat másik oldalára, és a másik oldal:

Van itt is Starbucks, de olyan árai vannak, hogy el is ment a kedvem tőle (1 tajvani dollár kb. 7 Ft).

Tovább útközben:

Nagyon tetszenek az itteni fák!

Még több torkolat:

Találtam egy spanyol erődöt:

Ez nem tudom, mi lehet, de valami kívánóhelynek tippelem. Az emberek ráírkálnak a cetlikre és felakasztják ide.

Itt is az a fa:

Egy nevetős busz, a kedvencem:

Vajon van valami limit egy bejegyzés hosszára? Kissé kezelhetetlen méretűnek tűnik ez a nap, úgyhogy ezzel a szép virággal megszakítom, és egy következőben folytatom. Jobban kellett volna szelektálni, de nem nagyon tudtam dönteni, dehát végülis nem kell mindent kinagyítgatva megnézni, át lehet futni rajta gyorsan.