Ma végre nekiindultam a címben szereplő tó meglátogatásának, ami Tajvan egyik legnépszerűbb látnivalója, eleve emiatt jöttem le Tajcsungba. Mondanom sem kell, hogy ma megint felhős idő lett, pedig tegnap és tegnapelőtt is, amikor az időm java részét a szobámban meg gép előtt töltöttem, hétágra sütött a nap. Azzal vigasztaltam magam, hogy legalább nem lesz dögmeleg. Hát de, dögmeleg az volt, csak még felhős is.

Így néz ki egy buszmegálló errefelé. Hogy hol van a megálló? Hát azok a táblák azok egymás hegyén hátán, és az út szélén lehet ácsorogni. A buszt pedig le kell inteni, különben nem áll meg, legtöbbjük mégcsak nem is nagyon lassít!

A legváratlanabb helyeken bukkannak fel az édibédi figurák, pl. az egyik buszban ilyen a lábtartó:

Nem tudtam jobban lefotózni, így fest messziről a gyorsvasút állomása, iszonyat mennyiségű beton meg vas...

Az egész napom elég elcseszett lett, az a "kínomban már csak röhögni tudok" típusú. Annyira vártam, hogy ezt a tavat lássam, és a körülötte lévő látnivalókat megnézzem! Napok, sőt hetek óta készülök rá, és akkor tegnap nem tudtam elmenni. Ma végre eljutottam ide, elég nehézkesen, mert sokat kellett buszokra várnom, végül aztán odaérve meg már sietnem kellett, mert csak 16 óráig volt közlekedés Checheng felé, amerre hazafelé jönni akartam. A "tó körül járó busz" neve ellenére nem ment körbe, csak a tó háromnegyedéig, majd onnan vissza (így nyilván jóval több idő "körbejárni"); a tökjó modern kabinos felvonót épp ma karbantartották, ezért nem járt, pedig erre alig vártam, hogy felüljek; az őslakos faluba lényegében csak a felvonóval lehet felmenni, és az az egyik fő látnivaló itt, hát a karbantartás miatt azt is ki kellett hagynom; mindemellett óráról órára romlott az időjárás, tehát még látni se lehetett túl sokat. A tó körül járó buszok útépítés miatt késtek, így a végén lekéstem a 4 órakor induló utolsó buszt Chechengbe, és ez a végképp a legeslegjobban fájt, mert azért akartam arra menni, mert egy keskeny nyomtávú kisvasút megy onnan, ráadásul a képeken gőzös a mozdonya! Ezen még nem tudtam túltenni magam, hogy ez nem jött össze, gondolkodom rajta, hogy valahogy holnap délelőtt is elmenjek a környékre...

Menetközben a tó felé lőttem pár képet a buszból. Ami nagyon érdekes számomra, hogy az itteni hegyek teljesen másmilyenek, mint amit az én szemem megszokott odahaza. Úgy néznek ki, mintha valami vad fantáziájú, romantikus festő alkotta volna őket ide egy őrült pillanatában. Teljesen váratlanul szabálytalanok, hirtelen emelkednek és csökkenek, mintha csak meredek szakadékokból állna az egész hegy, de cseppet sem sziklás, hanem sűrűn benövi a buja növényzet. Nem tudom, mitől ilyenek errefelé, de fantasztikusan néznek ki. Nem tudok betelni vele, viszont a képek sajnos nem fogják tudni visszaadni, amiről beszélek.

Ma végre jártam vidéken. Hát az van, hogy kisvárosok pont ugyanolyanok, mint a nagyvárosok, csak kevesebb bennük az utca. Az építészetük egyébként pocsék, ezt már akartam mondani, hogy ne mindig csak a pozitív dolgokra koncentráljak. Csak a templomok szépek és díszesek, de a házak... mindenhol ezek a ronda kockák egymás hegyén-hátán, csak beton és bádog mindenhol, szmogtól megfeketedve és a párától penészesen. Nem igazán koszosak, csak olyan szakadtak, mint ez a képeken is látszik. Egyszerűen nincsenek kertes házak, legalábbis errefelé, amerre én jártam, de mostmár azért elég nagy környéket bebarangoltam.

Tessék, itt egy falu:

Ezek ám nem fasiszták! Hanem akkor mik? Ez a mai feladvány:

Gondolom, ezek választási plakátok, amiért fotóztam őket, az a kéztartás! Valamit tuti jelentenek, ha valaki tudja, írja meg légyszi'!

Ilyet is sok helyen láttam, nem tudom, mik lehetnek ezek:

Kiértem azért a tóhoz is egyszer. Nagyon szép, gyönyörű türkizkék a vize, pláne, ha süt a nap és nem ilyen borult, mint most volt. Nagyon klassz, fából kiépített sétautak vannak hosszú-hosszú szakaszokon kiépítve; a közlekedési lehetőségek, bringás, buszos, hajós, csónakos, mind kiválóan megoldott és rendkívül jól szervezett, van információ is, tudnak angolul, ki van írva minden, szuper. Egy dolog nincs viszont itt: szabadság. Nem lehet sehol lemenni a tóhoz, nem lehet benne fürdeni, nem lehet csak úgy akármerre elbóklászni, csak az utakon tud az ember menni. Az én ízlésemnek igazából egy kissé túlszabályozott az egész hely. Na de duma helyett inkább a képek:

Itt a rohadék felvonó, ami nem járt:

Őslakos cuccokat árulnak, mondom én, hogy van ezekben valami indián!

Csudaszép lepke:

Eddig nem mentem be egy templomba sem, mert 4 éve voltam és annyira nem izgalmasak, vagyis egyet érdemes megnézni, de utána a többi már csak ugyanolyan. De ez elég nagy és szép volt, meg épp ráértem, úgyhogy ebbe most bementem. Márcsak azért is, hogy Ti is lássatok egy ilyet is. Ráadásul itt lehetett fényképezni is, legalábbis nem tiltották külön, ennek ellenére a belső térben akkor sem fotóztam.

Közben az idő egyre rosszabbodik:

És itt már rendesen esik, szerencsére ilyen durván mindig csak pár percig esett:

Azért egy jó élményem volt ma: a buszállomáson tökegyedül kiigazodtam! Ez úgy történt, hogy tegnap az állomáson szereztem egy vonatmenetrendet, este nézegettem, és pár városnak a jele megmaradt a fejemben. A tó nevét is megnéztem, már csak kíváncsiságból is, hogy mi a jele ilyen egyszerű szavaknak, hogy nap, hold, tó. És amikor csak úgy megszokásból megálltam a buszpályaudvari eligazító tábla előtt és elkezdtem céltalanul bámulni rá, egyszercsak kitisztult a nagy zavar és megláttam Tajcsung jelét, meg kötőjellel mellette a tó jelét, meg hogy hanyas kocsiállás... akkora megdöbbentő élmény volt, hogy gondolatban ugrálva a levegőbe öklöztem és azt kiabáltam: "tudok kínaiul olvasni!" - a valóságban persze csak igyekeztem visszafojtani diadalittas vigyoromat, és elindultam a 3-as kocsiálllás felé, hogy megnézzem, hogy mikor is indul az a busz.

Amikor a buszra vártam és unatkoztam:

A buszon lehet bringát szállítani:

Rettenetesen zavar az itteni analfabétaságom, úgyhogy mindig nézegetem a jeleket, hátha valamit megtanulok, valami megmarad vagy összeáll... azért így 10 nap után már passzívan felismerem a női és a férfi jelet (vécék, ugye), a vonat, a busz, a szám, a hegy jelét, és mostmár a nap, a hold, és négy-öt város is megvan. (A tó az nincs, az túl komplikált, bár a bal oldalán a felfröccsenő vizet megjegyeztem, de a jel jobb oldalán valami bonyolult kacifánt van.) Mivel a városokról tudni lehet, hogy kell mondani, észrevettem, hogy nem túl meglepő módon, ami ugyanaz a szótag, annak a jele is ugyanaz, tehát pl. Tajpej első tagja ugyanaz, mint Tajcsungnak. Tök érdekes, hogy elkezd megszokni, elemezni és megérteni az ember agya bármit egy idő után, akár még a kínai írást is! Már nem is annyira kínai! (mekkora poén, há-há, bocsánat...)

A mai nap másik pozitív eseménye, hogy a tó-körül-buszon megismerkedtem egy szerzetessel, pontosabban ő ismerkedett meg velem, én nem szoktam senkit megszólítani, pláne nem szerzeteseket. (Tajpejben is láttam már párat a városban közlekedni, csak azért nem fotóztam őket, mert illetlenségnek tartom, úgy érzem, turistalátványosággá alacsonyítom őket ezzel. (Még akkor is, ha számomra valóban turistalátványosságok. )) Nem tudom, mit akart ez a "pasas" tőlem, de mindenképpen tudni akarta a nevem, az email-címem és a telefonszámom, ezért némi hezitálás után adtam neki egy prohardveres névjegyet, végülis mit árthat? Rajtam kívül persze mindenki nagy tisztelettel viseltetett iránta, csak én vagyok olyan gyökér kelet-európai gyanakvó, hogy az első gondolatom az volt, hogy honnan tudhatnám, tényleg egy szerzetes-e, mi van, ha csak felvett egy ilyen ruhát, ebben a jelmezben épít ki bizamat maga iránt, aztán majd jól lekaratéz és elrabol?

Jól van, csak viccelek, azért ezen nem gondolkodtam sokáig, inkább csak átsuhant az agyamon... a szerzetes nagyon-nagyon kedves és barátságos volt, megtisztelve értezmtem magamat, hogy érdeklődik irántam, és tök jól elbeszélgettünk, ő is megadta az elérhetőségét. Amikor leszálltunk, mondott rám áldást, amiről én - lévén még mindig kissé morcos az egész nap alakulása miatt - azt gondoltam, hogy inkább az időjárással csinálna valamit vagy indítana még egy buszt Chechengbe, de azért persze megköszöntem és jól esett, hogy gondol rám. Utána amúgy a következő buszon is együtt utaztunk, végigtelefonálta az utat, ezt le is fotóztam, modern egy szerzetes.

Itt jön a rejtény megoldása, szerintem sokan biztos tudták:

A kereszt szárai balra hajlanak, a buddhista szentélyeket jelölik vele (bővebben). Azt mondjuk nem tudom, hogy ez valamiféle boltnak látszó helyiség mitől szentély...