A szállásokat, ahol lakom, még otthonról foglaltam az interneten keresztül. Erre van egy tök jó weboldal, amin a világ minden tájáról találhatok olcsó, egyszerű szállásokat, és némi előleg ellenében le is foglalhatom. Kapok róla egy visszaigazolást és ennyi, mehetek a szállásra. Viszont a helyi hostelek, mind a kettő, amit foglaltam, felvette velem személyesen is a kapcsolatot, ami elég szokatlan. A tajpeji küldött egy részletes térképet, hogy odataláljak, megadta a telefonszámukat, ha bármi van, és kért tőlem pontosítást, hogy kb. mikor érkezem, mikor várjanak. Ez nagyon korrekt szerintem.

A taichungi viszont, ahová utána megyek, az nem csak emailt írt, hanem felvett engem msn-re is (hotmail-es címről foglaltam, gondolom betippelték, hogy van msn-em), és még sms-t is írt, hogy szóljak, ha bármi gond van, plusz még írt pár zavaros angolságú általánosságot. Na mondom, ezek nagyon akarnak valamit, de nem egészen tiszta, amiket írnak, úgyhogy egyik este rájuk írtam msn-en, hogy mi van. Kiderült, hogy rendkívüli izgalommal tölti el őket az érkezésem, hogy oda fogok-e találni, hogy minden rendben lesz-e, és hogy ők nem beszélnek angolul, a cseten is google translate-tel írnak nekem (ajjaj!), és hogy nagyon-nagyon várnak engem, merthogy én leszek az első külföldi vendégük! Te atyaég! Azért ez elég meglepő, mivel egy abszolút nemzetközi oldalon foglaltam be őket, valamit nagyon mellényúlhattam vagy a várossal, vagy a szálló elhelyezkedésével, nem tudom, majd kiderül. Hát, kicsit azért aggaszt, hogy hogy találok oda, ha nem lesznek angol feliratok, de az tuti, hogy kiemelt figyelmet fogok kapni.

Úgyhogy búcsút intettem a kis sikátoros szállónak és a szingapúri lányoknak, de visszajövök ide 3 nap múlva, az utolsó estémre, ezért itt is hagytam a cuccom java részét. Amúgy ma elmentek a felhők, megritkult a levegő, kisütött a nap is, a kedvem pedig újra rózsás!

Bár ez külön nem szerepelt a terveim között, de sikerült a létező legmodernebb vonatra jegyet vennem, a high-speed railre (nagysebességű vasút) ez egy óra alatt leteker Taichungba, (pedig azért az 170 km és megállók is vannak addig), és belülről is olyan, mint egy repülőgép, konkrét helyre szól a jegyem is. Ezzel nem volt nehéz dolgom, mert kevés helyen állt meg és angolul is beszélt!

Visszafelé még meggondolom, hogy hagyományos vonattal menjek-e esetleg, nem csak azért, mert az könnyen lehet, hogy olcsóbb, hanem mert ez úgy végigrohant mindenen egy nyílegyenes pályán, a legkisebb domdokon is alagútban, hogy sokat nem láttam útközben. Bár amit láttam, abból arra következtetek, hogy sok látnivaló nincs is, elég sík a táj errefelé, és egyik nagyváros a másikba nyúlik. Viszont visszafelé biztos Tajpej a végállomás, nem tudom elrontani, és hátha érdekesebb annak az útvonala.

A jelek szerint egyik bazinagy modern városból a másikba érkeztem:

Most viszont jól jött a modern vonat, mert nem csak beszélt angolul és pontos volt, hanem van a pályaudvaráról ingyenes buszjárat a város különböző pontjaira. A taxisok bosszúságára sikerült ezt felfedeznem és ki is használnom. (Olyannyira nem igaz, hogy bosszúsak lettek volna, hogy még ők igazítottak útba, úgy, hogy külön nem is kérdezősködtem, csak kissé tanácstalanul nézegettem az elsőre blikkre tökegyforma buszállásokat... ott beszélgetett két taxis a közelben, az egyik egy idő után odajött, de nem ajánlgatta magát, hanem megkérdezte, hova akarok menni, (vagy legalábbis azt tippeltem, azt kérdezi, mert kínaiul mondta) mondtam az állomás nevét, ő meg elmutogatta a kezén, hogy melyik buszállás az. Nem tudok betelni vele, hogy milyen jó fejek, segítőkészek!)

Mivel a pénzem java részét elshoppongoltam az elmúlt napokban kellett váltanom megint. A bankok már zárva voltak, a jobb szállodákban meg nem volt pénzváltás, pedig azt hittem, az mindenhol van a világon. Viszont ajánlották az áruházat, és tényleg, az áruházi információnál van ilyen szolgáltatás! Mivel volt térképem (szereztem az állomáson), el tudtam sétálni a szállásra. Ez a város nagyon jópofa! Kisebb, mint Tajpej, nyugisabb, és kevésbé agyoncivilizált, de azért tiszta és rendezett a maga módján. Az utcákon alig van valahol járda, az árkádok alá bepakolnak mindenfélét, úgyhogy ahol elvileg lehetne, ott se nagyon lehet a járdán menni, ezért mindenki együtt hömpölyög az úton, autók, robogósok, gyalogosok. Mivel alapból a kamikaze típusú budapesti közlekedő vagyok, ezért egy pillanat alatt meg tudtam szokni ezt a rendszert, teljesen jó és nagyon vicces. Itt láttam először olyat, hogy a közlekedési lámpákat nem tartják be, a hosszú piroshoz nincs türelmük és a gyalogoshorda átmegy, amikor kedve tartja.

A szállásomig vezető utca gyakorlatilag egy nagy night market, amin keresztül kellett verekednem magam cuccostul, plusz van itt egy egyetem is, iszonyat sok az ember és nagyon jó a hangulat. Csak azért nem fotóztam, mert volt épp elég ilyen kép, ez is pont olyan, mint a korábbi night market, csak délután 6-kor még világos volt és kisebb volt a tömeg. Ja, és itt már nincs túl sok fehér ember, szóval én is egyfajta bazári látványosságá váltam, annak ellenére, hogy az egyetem miatt azt gondoltam, több európai arc lehet erre, de nem. Látom, hogy lopva jól megbámulnak.

A szálláson egy végtelenül kedves csaj fogadott, annyira izgult, hogy szakadt róla a víz és kapkodta a levegőt. Mondta is, hogy nagyon ideges, mert főnöke a lelkére kötötte, hogy beszéljen velem sokat és gondoskodjon rólam, és nagyon fél, hogy angolul kell beszélnie, meg amúgy is, én vagyok az első külföldi vendégük. Megnyugtattam, hogy ne aggódjon, nekem minden nagyon tetszik, ő is nagyon kedves és tök jól meg tudom érteni, de képtelenség volt hatni rá. Le kellett volna fotózni! A szállás olcsó volt, ezért megengedtem azt a luxust magamnak, hogy egy duplaágyas szobát vegyek ki egyedül, még így is 4000 Ft alatt volt egy napra. (Tettem ezt azért is, mert otthonról még zsákbamacska volt számomra, hogy Tajpejen kívül mennyire lesz civilizált az élet, dehát itt ugyanúgy nagyon az.) A szoba egyszerűen szuper, tiszta, kábé 10 Mbites netem is van, kaptam törülközőt, vizet, hajszárítót, sampont, fogkefét, papucsot, fantasztikus, imádom! Érdekes, hogy itt kinn kell hagynom a cipőmet az ajtó előtt.

A fürdő a másik szálláson is ilyen volt, az egész fürdőszoba zuhanyzó:

Este még leszaladtam egy kicsit élvezni a nyüzsgést, meg hogy megnézzem a buszmenetrendet. (Na nem mintha tényleg kiigazodnék rajta, de az ingyenes állomásbuszén végülis mégicsak igen, mert az angolul is ki van írva.)

A mai napot alapvetőn a munkának kellett szentelnem, mert hétfő volt, megint munkanap, meg amúgy is inkább beáldoztam ezt a napot, hogy majd a többin jobban ki tudjak mozdulni.

Aki nem bírja a klotyós témát, az lapozzon. Szóval azt figyeltem meg, hogy ahol kétféle típusú vécé is van, a helyi nők hajlamosak inkább a guggolósra várni, még akkor is, ha angol vécé van üres, úgy látszik, ezt szokták meg, ezt szeretik jobban. Én ennek csak örülök, mert hamarabb kerülök sorra. (Amúgy mindenhol tiszta és kulturált ingyenes vécék vannak, az összes állomáson, minden metrómegállónál.) A múltkor beszaladtam egy vécébe, itt a piktogramok alapján csak angol vécék voltak, és mind a három ajtó csukva volt, de mivel alul volt rés, bekukkantottam messziről, hol nincs láb, hogy melyikbe próbáljak benyitni. Kettőben nem volt, de mégis zárva találtam az ajtajukat. Magyar gondolkodás: mondom a takarítónőnek biztos nincs kedve hármat rendben tartani, és úgysincs itt túl nagy forgalom, csak egyet tartanak nyitva. Ekkor legnagyobb meglepetésemre mégis kijött egy lány a zárt vécéből! És a másikat is lehúzták! Szóval tuti, hogy az angol vécét is guggolva használják!!! Ezt bizonyítja az alábbi tábla is, mert ha nem csinálnák, nem kéne külön tiltani. Feladványnak nem akartam feladni, túl gusztustalannak találtam, de azért nem bírtam ki, hogy ne meséljem el.